Ironikus írás a “szektás” jógások szemszögéből, vagyis azok kifigurázása, akik önmaguk “hagyományvonalát” tartják kizárólagosnak, és igen, ilyen a jóga világában is megtörténik. Az erre való tudatos odafigyelést ösztönzi a cikk.

A jóga egy időtlen igazság, mindig létező, korlátlan szentség, mely nem korlátozható le sem térben, sem időben. Mitikus tér-időben létező valóság. Ezt a valóságot a guru és tanítványok hosszú láncolata hozza le a fizikai tér-idő tapasztalásba, megtörve ezzel a mindenséget, csupán amiatt, hogy a fel nem ébredt törekvő szintjére hozzák. Bár a jóga igazsága végtelen, a nem tradícionális jóga nem csak profán, de bűn is. A töretlen vonalak az abszolútumig vezethetők vissza, sőt, a modern guruk is az abszolútum megnyilvánulásai. Nincs ez máshogy a mi hagyományunknál sem.

Hagyományunk az örököse a jóga végtelen valóságának, aminek vége csak a hamis guruk hamis világképében létezik. Mindenki hamis, aki nem mi vagyunk. Gurunk tanítványa is szent, így az a hős is, aki az általa épített rendszert teremtette meg hazánkban. Megteremtvén a tiszta vonal gyakorlásának lehetőségét, megteremtette a szent és rendezett teret a magyar káoszban. Pozíciója a mai napig szilárd és hamisítatlan, változás csak a káoszban létezik.

Mégis, létezik szent változás is. Az új rend további rendekre oszlik, a további rendek más értelmezést nyernek. A stabil pozíció nem mindenki számára stabíl, az ellenállók új szigeteket teremtenek. Tereket jógára, melyek bizonyos esetben már nem a szent hagyományunkhoz köthető szigetek lesznek. Isteni szigetek ezek, távoli istenek terei, Ganésa, vagy akár Hanumán temploma, akik példaként szolgálnak a jógázók számára, elevenek számukra, létező istenek. Új szigetek és gyakorlóik alkalmazkodnak a káoszhoz és új, sajátos rendeket teremtenek benne, a tabukat megsértik, korábbi káros szenvedélyeikhez igazítják, megtagadják a végtelen szent vonal általi értelmezését.

Individualistává degenerálódnak, a szent vonalat összekeverve a saját elképzelésükkel. Személyes istenekké degradálják az objektív igazságként tündöklő isteneket. Nem létezik számukra tekintély, nem létezik számukra szent és sérthetetlen igazság, nem ragyognak rájuk életüket befolyásoló istenek, elvesznek a saját általuk teremtett szubjektív valóságban. Ők a modern kor jógásai, a végső létező szent igazságának másolói, sőt eltorzítói, a Kali júga démonjai. De a remény ott van, mindenkiben pislákol a Végső, s a valódi guru képes azt megláttatni. A valódi guru itt van, ebben a tradícióban, vagy akár az általunk elfogadott más tradíciókban, hiteles guruk márványszoborba merevedett szellemei által, vagy bizonyos mai kor jógiai által, akik sokan vannak, mint a hamis jógik, de nem követik a tradíciót, hanem újraelevenítik azt. Nem úgy elevenítik újra, mint a hamis jógik, nem úgy, ahogyan a hamis tanok milliárdnyi követői. Sajátos módon, visszanyúlva az ősigazságig, közvetlenül kapva meg a tudást.

A szent vonal őrei ősök és bölcsek, az új, de tiszta vonal teremtői hősök, a vonal megrontói démonok, szándékosan ártanak, a romlott vonal teremtői pedig elveszett lelkek, de menthető lelkek.