No hát, mily meglepő! A magyar kormány az egyházi szexuális bántalmazási ügyekről írott könyvem június eleji megjelenése előtt már igyekszik tompítani az esetleges botrányokat, amit a könyvben megjelenő valós emberi szenvedéstörténetek napvilágra kerülése okozhat. És ennek ellensúlyozására már a jövő héten benyújt az országgyűlésnek egy törvényjavaslatot a gyermekek ellen szexuális bűncselekményt elkövetett személyek regisztrálására. Ez is mutatja, hogy van okuk félni. Megértem. Hiszen az egyházak a jobboldali populista kormány propagandagépezetének kinyújtott karjai és ha megszégyenülnek, akkor vajon mennyire fogják erősíteni ill. gyengíteni a politikai hatalmon levőket? Ezzel kapcsolatban nekem is van egy nagyon fontos törvényjavaslatom! – Perintfalvi Rita írása.

Az Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban című könyvem Gyógyulási utak című fejezetbe írok az ügyek jogi vonatkozásairól. Ugyanis a túlélők történeteit megismerve egyértelművé vált számomra, hogy a gyógyulás egyik fontos feltétele az, hogy az ellenük elkövetett gonoszság elnyerje méltó büntetését, az áldozatok pedig kapjanak valamiféle jóvátételt megannyi testi, lelki, pszichés gyötrelmeikre.

„Dr. Gál András ügyvéd megvizsgálta a 35 eset többségét, és megállapította, hogy az ügyek között van jó néhány olyan is, amelyek büntetőjogi szempontból is rendkívül súlyosak. A legszomorúbb ebben mégis az, hogy közülük egyetlen elkövető sem került bíróság elé soha, még azok sem, akiket pedig egyházi bíróság bűnösnek ítélt kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés vétségében. Tehát az egyház még ezekben az esetekben sem tett bejelentést a bűncselekményről világi hatóságoknál. Ez a jelenlegi magyar jog szerint nem is kötelessége, sajnos nincsen feljelentési kötelezettség. Ferenc pápa gyakran buzdítja arra a felelős egyházi vezetőket, hogy bátorítsák az áldozatok hozzátartozóit arra, hogy tegyenek feljelentést az elkövető ellen világi hatóságoknál is. Én viszont sajnos ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Volt olyan eset, ahol kifejezetten megkérték az áldozat szüleit, hogy mindenképpen kerüljék el azt, hogy világi hatósághoz fordulnak, hiszen ezzel lerombolják az egyház hírnevét, és a vétkes már amúgy is megbűnhődött, hiszen nem pap, ill. szerzetes többé. Más esetekben pedig az egyházi meghallgatás legelső kérdése éppen az volt: hogy kinek beszéltek már a történtekről, és ha eddig még nem, akkor megkérik őket, hogy ez maradjon is így.

Ehhez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy Ferenc pápa 2019. december 4-én elrendelte a pápai titoktartás eltörlését a Vos estis lux mundi (Ti vagytok a világ világossága) kezdetű motu proprio első cikkelyében említett bűncselekményekre vonatkozó feljelentések, eljárások és döntések esetén. Ezek a bűncselekmények a következők: a fenyegetés vagy a hatalommal való visszaélés által elkövetett szexuális cselekedet vagy erőszak esetei; a kiskorúak vagy sérülékeny személyek ellen elkövetett visszaélés esetei; a pedopornográfia esetei; a püspökök vagy szerzetesrendek főelöljárói által a visszaélők fedezésének és feljelentésük hiányának esetei. Ezentúl a tényeket illetően „semmiféle hallgatási kötelezettség nem kényszeríthető rá” a bejelentéstevőre, az áldozatra és a tanúkra. Vagyis a korábbi egyházi joggyakorlat hallgatásra kötelezte a szexuális bántalmazási ügyek bejelentőit, áldozatait és esetleges tanúit abban az esetben, ha az egyházi eljárás elindult, aminek időtartama az egyházi eljárás befejeztéig tartott. Tekintve, hogy egy-egy eset kivizsgálása, majd a Hittani Kongregációhoz való kiküldése, s az ottani vizsgálatok lefolyása akár 3–5 évet vagy még hosszabb időt is igénybe vett, addigra pedig már az ügyek többsége jogilag elévült.

Gál András szakértői véleménye szerint számos oka lehet annak, hogy az áldozatok általában csak akkor léptek, akkor kezdtek el beszélni, mire a bűnök többsége elévült. Ilyen okok között szerepel az áldozatok rendszerint erőteljes lelki, ritkán egzisztenciális kötődése a bántalmazóhoz, a félelem attól, hogy nem hisznek nekik, félelem a mikrokörnyezetük, falujuk, gyülekezetük haragjától. Nem hittek abban, hogy egy „ilyen nagy emberrel” szemben az igazságszolgáltatás egyáltalán működik és többnyire gyerekek voltak, fogalmuk nem volt arról, hogy mit kellene tenniük. További ok lehet, hogy amikor ez velük megtörtént, fel sem fogták, hogy ez nem helyes, sőt, bűncselekmény, mert pont attól a személytől érkezett, akiktől alapvetően azt tanulták mindig, hogy mi a helyes. Az áldozatok rendszeresen azért nem fordulnak a hatóságokhoz, de még közeli hozzátartozóik sem, mert ezeket az akár hosszú éveken át zajlott abúzusokat mélyen eltemetik magukban, van, aki annyira, hogy esetleg csak évtizedek múlva jön elő újra a tudatában. Az elévülés természetesen csak jogilag értendő, hiszen az ilyen bűncselek- mények morálisan soha nem évülnek el.”

/Részlet: Perintfalvi Rita: Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban, Kalligram Kiadó, 2021./

Törvényjavaslatom tehát: az Országgyűlés rendeljen el egy olyan jogszabálymódosítást, ami az egyházakra feljelentési kötelezettséget ró abban az esetben, amennyiben az egyházi bíróság előtt, a tettest ők maguk bűnösnek ítélték! Abszurdnak találom, hogy ilyen szabályozás eddig nem szerepel a magyar jogrendben! És ennek lett a következménye az, hogy az egyház akkor sem tett feljelentést a klerikális szexuális bűnelkövetők ellen, amikor ők maguk, egyházi bíróság által lefolytatott peres eljárás során bűnösnek ítélték az elkövetőt. Ez nagyon sok európai országban másképpen van, Magyarországnak is ehhez kellene idomulnia. Ez lenne az első lépés, hogy a dolgok ténylegesen megváltozzanak és az egyházakon belüli kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bántalmazást fel lehessen számolni.

A történetek részletesen megismerhetők a június 4-én megjelenő könyvemben, ami már most előrendelhető itt: Libri.

Szerző: Perintfalvi Rita teológus, a Felszabtér Blog főszerkesztője.