A Házasság Indiai módra című netflixes dokumentumsorozatban indiai származású emberek próbálnak hivatásos házasságközvetítő segítségével rátalálni életük párjára Delhiben, Mumbaiban, Texasban és New Jerseyben. A sorozat nem csak amiatt érdekes mert valóságshow-szerűen viszi be a nézőket más emberek magánéletének intim pillanataiba (pl. az első randevú), hanem azért is mert az indiai társadalom egy máig létező jelenségét, az elrendezett házasságot mutatja be széles nyugati közönségnek.
Elrendezett házasság
A fogalom magáért beszél, lényegében azt jelenti,
amikor valaki nem saját magának választja ki a házastársát, hanem a szülők, nagynénik, nagybácsik vagy éppen a dokumentumfilmben kulcsszerepet betöltő hivatásos „kerítő” (akire egyébként gyakran hivatkoznak „nénikeként”) néz potenciális férjek/ feleségek után.
Fontos, hogy az elrendezett házasság nem egyenlő a kényszerházassággal, a fiatalok általában elfogadják a felmenőik által kiválasztott jelöltet, sőt sokszor együtt keresik a megfelelő társat a szülők és a gyerekek. Azonban nem mindig vezet egyenes út a konszenzusig: néha a szülők erőltetik a házasságot, vagy egyeztetés nélkül , a gyerekeik (főleg a lányaik) kívánsága ellenében hoznak döntéseket.
Egy másik téves feltételezés az, hogy ezekben a házasságokban nincs szeretet/szerelem, ellentétben a nyugati a szerelem alapú házasságban. A valóságban ez nem teljesen igaz, hiszen a megszervezett párok között is ki tud alakulni szoros érzelmi kötelék, azzal a különbséggel, hogy a ceremónia után és nem előtt. Fontos azonban azt is látni, hogy a kényszerházasságok nem mindig sülnek el ilyen romantikusan. Olykor az egyenlőtlen és boldogtalan párkapcsolatok akár évtizedekig is elhúzódhatnak, hiszen a a társadalmi stigmatizáció miatt alacsony a válások aránya Indiában.
Eljegyzési jelenet a Netflix dokumentum sorozatából
Mik a kritériumok?
Az elrendezett házasságok első és nagyon fontos része az, hogy milyen feltételeknek kell a nagy Ő-nek megfelelnie.
Történelmileg a legfontosabb szempontoknak a potenciális férj/feleség családjának a vallása, társadalmi– és gazdasági helyzete számít, illetve az, hogy melyik kasztba tartoznak.
Idővel felkerült a listára a végzettség, foglalkoztatottság és a megjelenés is, illetve egyre nagyobb szerepe van a személyes kompatibilitásnak. A leendő pár egyszer-kétszer találkozik a nagy nap előtt, szüleik társaságában, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem jön létre találkozó.
A férjet illetően az anyagi stabilitás és a jövőbeli karrierkilátások nyomnak a legtöbbet latba, míg a feleség-jelöltnek alkalmasnak kell lennie az otthonteremtésre. Indiában ahogy nőtt a gazdagság az országban, a nők munkaerő piacon való részvétele csökkent mert a család gazdagságát az is jelzi, hogy megengedhetik maguknak azt, hogy a feleség otthon marad. A szegényebb családoknál, ahol nem ez a helyzet, előnyös szempont, ha a feleség is dolgozik, pénzt keres.
Miért létezik az elrendezett házasság intézménye?
Indiában jellemzően a társadalom egy egységét nem az egyén alkotja, hanem a család, ami hagyományosan egy idősebb párból, a fiaikból és azok feleségeiből, gyerekeiből áll. Az elrendezett házasság valójában a családok közötti „cseréről”, összekapcsodásról szól, olyan értelemben, hogy a beházasodó lány a férj családjához csatlakozik, az ő szokásaikat veszi fel és biztosítja a család jövőjét azzal, hogy felneveli a gyerekeket.
Sima Taparia a hivatásos házasságközvetítő Mumbaiból
https://time.com/5868422/indian-matchmaking-criticism/
Jelen
Manapság az indiai házasságok inkább az elrendezett házasságok és a nyugati szerelem alapú házasságok valamiféle egyvelege, a határ kezd elmosódni a kettő között. A városi elitek például gyakran nem veszik igénybe a család szervező erejét az élettárs kiválasztásához, azonban az elrendezett házasság intézménye és a hozzátartozó szokások máig nagy szerepet játszanak az indiai társadalomban. Az említett dokumentumfilmben pont az elmosódó határokat látjuk, hiszen az indiai gyökerekkel rendelkező elitek dupla nyomás (nyugati: megtalálni az életük szerelmét, indiai: mindenféle kritériumoknak megfelelni) alatt találják magukat. Így hivatásos házasságintézőhöz fordulnak. Egyrészt látjuk azt, ahogyan a családi a házasság felé tereli a fiatalokat , hiszen van egy kimondott-kimondatlan korlimit, ami fölött már illene párt találni. Ezzel párhuzamosan jelen van a modern “párkereső attitűd” is, amivel néhány szereplő a partnerközvetítő-programhoz viszonyul. Azt remélik, hogy a közvetítő adatbázisa alapján a tökéletes lelkitárs fog majd bemutatkozni az első randin. Ami persze az esetek többségében nem történik meg, de sebaj jöhet is a következő jelölt.
Kevésbé romantikus valóság
Bár a doku-sorozat nem fest romantikus képet a párkeresés eme formájáról, hiszen a legtöbb kliensnek a sorozat végére sem sikerül párt találniuk, mégis kérdéseket vet fel a jelenséget illetően.
Először is a családok preferencia listája erőteljesen diszkriminatív, értve ezalatt például a származást: az egyik szereplő például kijelenti, hogy észak-indiai származású partnert szeretne, ami nekünk átlagos nézőknek nem jelent túl sokat, de ez burkoltan azt jelenti, hogy az illető ne legyen túl sötét bőrű. Több esetben is felmerül az age-izmus, szexizmus, kolorizmus és az indiai társadalomban mélyen gyökerező kasztrendszer problémája is.
A családok az elrendezett házasságok formájában a társadalmi kontrollt gyakorolják, hiszen a család idősebb generációja így tudja továbbadni a családi normákat a leszármazottjaiknak.
Az indiai kultúra központi kérdésként kezeli a „jó házasságot” (vagyis a fent említett kritériumoknak való minél inkább való megfelelés). Ezzel egyrészt hatalmas nyomást helyez a fiatalokra (az LMBTQ közösséghez tartozó emberekről nem is beszélve, az egy külön cikket érdemelne), másrészt akik nem férnek bele a közösség által idillinek lefestett házasság-képbe, könnyen kirekesztve találhatják magukat, társadalmilag stigmatizálva, kulturális identitás nélkül.
Ennek a réme pedig annyira fenyegető, hogy a valahova tartozás reményében úgy tűnik még az egyéni akarat feladása sem akkora ár, amekkorát az indiai fiatalok egy része ne lenne hajlandó megfizetni.
Szerző: Bonifert Rita, szociológia hallgató, ELTE, TÁTK
Szöveg forrása:
Keera Allendorf: Arranged marriage in the spotlight of “Indian matchmaking” https://contexts.org/blog/arranged-marriage-in-the-spotlight-of-indian-matchmaking/
https://time.com/5868422/indian-matchmaking-criticism/
https://www.vanityfair.com/hollywood/2020/07/indian-matchmaking-netflix-arranged-marriage