A fejlett modernitásban tudományosan és technikailag előállított kockázatokat termelünk társadalmilag, amelyek a legnagyobb problémák és konfliktusok forrásai. Ulrich Beck német szociológus által javasolt fogalom -a kockázat-társadalom- segítségével közelebb kerülhetünk az olyan komplex jelenségek megértéséhez, mint amilyen például a hónapok óta tartó járványhelyzet. Beck munkája a kockázat-társadalomról három évtizede született a csernobili atomkatasztrófára reagálva, de megállapításai máig nagyon aktuálisak és érvényesek.
Kockázatok
A fejlett, gazdag jóléti államokban a termelés olyannyira felpörgött, hogy egyre ijesztőbb, romboló erőket tapasztalunk elszabadulni ennek következtében, amelyek nem csak az élővilágot, hanem a benne élő emberek egészségét, életét is veszélyezteti.
A modernizációs kockázatok abban újak, hogy a társadalom nem valaminek a hiányában szenved, ahogyan a korábbi évszázadokban (élelem, higiénia stb.), hanem pont a túltermelés okoz károkat. Ráadásul ezek a veszélyek nem csupán azon a helyen fenyegetnek minden élőlényt, ahol keletkeztek, hanem globálisan, nem helyhez kötötten fejtik ki romboló hatásukat.
A legfejlettebb technológiáknak köszönhetően olyan veszélyek alakulnak ki, amelyek sok esetben nem is annyira látványosak (szagosak), mint például a középkori városok bűzlő, mindennemű higiéniát nélkülöző utcái. Egyre több az olyan fenyegetés, amelyet az érintettek egyszerűen nem vesznek észre, nem szembetűnőek. Gondoljunk például a radioaktív anyagokra, atomhulladékokra, élelmiszerekben található méreganyagokra, fertőzésekre, szmogra. Ezek láthatatlanul okoznak súlyos károkat az élő szervezetben, a láthatóvá tételükben fontos szerepet játszik a tudomány és a média. A megbízható hírforrásoknak nagy szerepük van abban, hogy hiteles információt nyújtsanak a tudományos közegben feltárt tudásról mindenki számára, így lehetővé téve a kockázat elkerülő cselekvést.
Amint nyilvánosságra jut egy iparág, vállalat romboló hatású tevékenysége, arra általában „lecsap az ökológiai morál”, és nő a társadalmi nyomás a változás irányába, ami persze nem garancia arra, hogy a gazdasági szereplők radikálisan változtatnának az üzleti modelljükön, de elindulhatnak pozitív törekvések. Nyilvánvaló, hogy a kapitalista gazdasági érdekek maximálisra pörgetik a termelést az esendők és a természet kizsákmányolására alapozva, amely masszívan az egyik okozója a jelen válságjelenségeinek.
A kockázati hatásokról folyó viták egyik jellegzetessége, hogy a nyilvánosságban egymásra dobált tudományos érvek nem mindig vannak összhangban és az értelmezések is sokfélék. Legaktuálisabb példa erre a koronavírus eredete, kezelése és óvintézkedések körül folyó véleménycsatározások a közösségi médiában, ahol bizonyos vélekedéseknek abszolút nincsen semmiféle tudományos igazságtartalma.
További jellemző ezekre a kockázatokra, hogy nem lehet egyértelmű felelősöket előállítani.
Nem igazán tudjuk megmondani, hogy konkrétan ki a felelős az atomkatasztrófákért, a járványokért, az élelmiszermérgezésekért stb., pedig a károk óriásiak mindenféle szempontból. A törvény- és szabályozásrengeteg azonban olyan sűrű rendszert alkot, amelyben a felelősség szétaprózódik.
A kockázat nem egyenlően oszlik el a társadalomban, sőt ráerősít a már meglévő társadalmi hierarchikus viszonyrendszert: jellemzően a szegényebbeknél összpontosulnak a kockázatok, bár előbb-vagy utóbb, mint egy bumeráng a gazdasági és politikai hatalommal bírókat is elérik az olyan nagy kiterjedésű problémák, mint a járványok, vagy egy esetleges atomkatasztrófa. Addig viszont a magasabb társadalmi státuszúak képesek arra, hogy „biztonságot vásároljanak”. Ez jelentheti azt, hogy például szabadságra mennek (#stayhome), vagy visszavonulnak a hétvégi házukba (#mégtöbbbalaton: a buda(pest)i elit karantén időszaki levonulása Balaton-felvidékre). Tehát a közelmúltban kialakult járványhelyzet is rendkívül más mértékben érinti a különböző társadalmi csoportokat nemek, generációk, vagyon stb. megoszlása szerint.
Az egyenlőtlenség nemzetközi szinten is megfigyelhető. Már most vannak olyan területek, amelyeket jobban sújtanak a globális klímaválság okozta károk. Viszont a sivatagosodásnak kevésbé kitett zöldellő skót mezők fűszálainak élete is ugyanúgy függ a bizonyos nemzetközi egyezmények betartásától. Így az egyenlőtlenségek ellenére globális jelenségről beszélhetünk. Fontos kiemelni a még „nem-már” jelentőségét, hiszen így a kockázatok egyszerre valósak és nemvalósak, a jövőre vetített előrejelzések fényében igyekszünk cselekedni a jelenben, tehát a jövő határozza meg a jelent. Továbbá az időbeliség azt is jelenti, hogy bár nem ugyanúgy, de ezek a kockázatok mindenkit elérnek.
https://cdn.hvgblog.hu/felszabter/uploads/2021/01/3d494e2485fd0e32dd1e07a3456102c2686c0c9a32cd577b422c29d66b43af14.jpg
Eddig a nyugati térségben az egyéni szabad választás lehetővé tétele volt a legfontosabb elv, ami a világméretű veszélyeztetettség-ráutaltság helyzetben ideiglenesen átalakult: leszűkült az egyén döntési tere és korábban elképzelhetetlen mértékben korlátozódnak az egyén szabadságjogai.
Beck szerint a kockázat-társadalomban a kockázat kezelése során újfajta érdekellentétek alakulnak ki, erősödnek fel, sőt újfajta egyenlőtlenségek alakulnak ki az érintettek és a „hasznot” húzók között. Ugyanakkor a fokozódó civilizációs önveszélyeztetés mégiscsak egy egységes helyzetbe kényszerít mindenkit, hiszen a járványok, a szmog és felmelegedés nem ismer határokat. A valamire törekvés helyett a bizonytalanság lesz a fő meghatározó elv a kockázat-társadalomban, igyekszünk majd elkerülni a legrosszabb forgatókönyvet és a közös szükség (Éhes vagyok!) helyett a közös szorongás (Félek!) válik alapélménnyé.
Beck 30 éves írásának aktualitása arra mutat rá, hogy nagyon sok folyamat, jelenség előrejelezhető, mérhető, feltérképezhető, fogalmakkal leírható, tehát nagyon megérné odafigyelni azokra a szakértő hangokra, amelyek folyamatosan emlékeztetnek a túltermelés és a túlfogyasztás pusztító hatásaira. És nem csak akkor, amikor már beüt a krach.
Szerző: Bonifert Rita szociológia szakos hallgató, ELTE TÁTK
Szöveg forrása: Beck, Ulrich (2003): A kockázat társadalom: Út egy másik modernitásba. Budapest, Századvég.