A „templomjárók”! Őket, ha lehet, kerülöm. Ők azok, akik engem eltávolítanak a hittől, akik miatt talán soha nem leszek képes elköteleződni. Ők azok, akik a mellüket döngetve bizonygatják, csak az ő „hitük” az igazi. Minden és mindenki más eretnek. Akik mindenkit igyekeznek frusztrálni, lelkileg megerőszakolni, hogy rájuk kényszerítsék a saját vallásukat/elképzeléseiket. Ezekből az emberekből hiányzik mindenféle tisztelet/megbecsülés/tolerancia embertársaik iránt. Folyamatosan zsarolnak, letepernek, rám telepszenek, ahogy erőszakosan igyekeznek „meggyőzni” a saját „igazukról”. Sokszor azt érzem, hogy ezek a bigottak iszonyatosan akarnak hinni, saját magukat is kényszerítik a merev, szó szerinti vallásosságra. Közben mintegy kívülről figyelik magukat, hogy eléggé kereszténynek, zsidónak, muszlimnak látszanak-e a külvilág szemében. Ezek az emberek igazából nem hisznek. Nagyon akarnak az adott közösséghez tartozni, de nem képesek rá lelkiekben, csak a külsőségekben. Tele vannak bizonytalansággal, félelemmel, hogy mi lesz, ha egyszer valaki ezt észreveszi. Ez sarkallja őket arra, hogy egyre szélsőségesebbek, egyre agresszívabbak legyenek. Ezeknek az embereknek semmi sem elég. Mereven ragasztódnak a betűkhöz, semmiféle gondolkodást nem engednek meg maguknak. Ezekkel az emberekkel képtelenség vitatkozni. Én már nem is szoktam. Egyszerűen csak elengedem őket, és haladok a magam útján.

(Olvasónk, Freesia Smith gondolatai)

Fotó: catholicfundamentalism.com

Írjanak nekünk bizalommal, várjuk olvasói leveleiket a [email protected] címre! A legérdekesebbeket válogatás után és hozzájárulás esetén közöljük.