Fogadjátok szeretettel Tamási Rebeka novelláját a félreértett áldozathozatalról és lemondásról, az értelmetlen szenvedésről és a svájci büdös sajtról:
Jutalom
Amikor Gaál Mária meghalt, a vejei megkönnyebbültek.
– Feldobta a bakancsot az inkvizítor.
– Megtért mennyei hazájába.
Gaál Mária, akit még az unokáinak is Mária mamának kellett szólítaniuk, mert a Szűzanya nevével nem játszadozunk, egy nap összeesett a kertjében, kórházba került, ahonnan már nem is jött vissza. A lányai szomorú kötelességtudattal intézkedtek, és Gaál Mária feje fölé hamarosan odakerült az általa egész életében mélyen tisztelt kereszt. A halotti toron senki sem merte bevallani, hogy tulajdonképpen mindenkinek jobb így, hogy Mária néni „elment”.
Ezzel maga a halott is egyetértett volna, hiszen Gaál Mária fel volt villanyozva a saját halálától. Végre jön a várva várt jutalom egy küzdelmekkel teli élet után! Titkon még reménykedett is benne, hogy a halálakor angyalok jönnek érte és csodákkal adják a világ tudtára, hogy micsoda szent asszony volt
Valójában viszont nem történt semmi különös, a halála után Gaál Mária a hegyek között találta magát, egy mezőn, ott sétálgatott magában. Olyan, mint Svájc, gondolta. Svájcba egyébként sose vágyott, mert ott büdös a sajt és drága az élet. Életében háromszor nyaralt, egyszer a Balatonnál még gyerekként, egyszer Rómában a családjával, egyszer pedig elzarándokolt Częstochowába. Az ugyan nem nyaralás, de vett egy szép rózsafüzért.
Fotó: pixabay.com
Meglátott egy padot a mezőn, és leült. Jólesően teleszívta a tüdejét a friss hegyi levegővel. Mikor leült mellé a padra egy közepes termetű, barna bőrű férfi, Gaál Mária idegesen préselte össze a száját. Nem elég, hogy valami menekült, de az egész üres mezőn neki pont azt a padot kellett kiszemelnie, ami már foglalt?! Az is lehet, hogy tetves – húzta össze ijedten magát. A férfi odafordult hozzá:
– Lelövöm a poént, Mária, Jézus vagyok.
Gaál Mária érezte, hogy a gyomra egy gombócba ugrik össze.
– Te?…Uram? – tette hozzá bizonytalanul.
A magát Jézusnak nevező férfi elnevette magát.
– Most már nem jön a szádra az Édes Jézus, ugye?
Gaál Mária lopva körülsandított, csak a biztonság kedvéért. Hátha mégis jönnek az angyalok. Próbált úrrá lenni a csalódásán.
– Ez a Menny? –kérdezte, csak, hogy legyen valami.
– Nem, ez Svájc – felelte Jézus. – Nem messze innen van egy buddhista kolostor. Tetszenek a kis imazászlóik.
Gaál Mária nem tudta hova tenni ezt a fazont.
– De meghaltam, nem? –kérdezte szorongva.
– Meg, meg. Gondoltuk, ha már életedben annyit szenvedtél, legalább a halálod legyen gyors és fájdalommentes.
Gaál Mária szégyenlősen vonta meg a vállát.
– Az már igaz, szenvedtem én eleget – sóhajtott színpadiasan.
Jézus felhúzta a szemöldökét. Gaál Mária bosszankodva folytatta:
– Hát nem láttad azt a sok böjtöt meg lemondást, amit az irántad való szeretetből tettem? És a gyerekek? Mennyi mindenről le kellett mondanom miattuk is, és mennyit kínlódtam velük, édes Istenem!
Riadtan elhallgatott, de Jézus csak intett, hogy folytassa, így belelendült.
– És a férjem? Jesszus! Na vele is egy kínszenvedés volt! Ilyen pipogya alakot, de hát neked magyarázzam? Hozzámentem, és ha én a szavamat adom, azt meg nem szegem, megesküdtem a templomban. Soha meg nem csaltam, el nem hagytam! De tudod, hogy minden este sírva aludtam el? 40 éven keresztül!
– Miért nem váltál el?
Gaál Máriában bennakadt a következő panaszáradat.
– Elválni?
– Jó, ez nálatok még mindig kényes ügy. De egyáltalán minek mentél hozzá? – kérdezte Jézus. – Tudtommal ott volt neked az a mackós Józsi is. Nagyon szeretett téged.
– Szeretett, szeretett, na és aztán. Én is őt. De nem bírta a Józsi a templomot. Mikor csókolóztunk, akkor meg összevissza fogdosott. Ilyen istentelen ember mellett éljem le az életem?
Jézus sóhajtott: – És akkor jött a Pista…
Gaál Mária fülei pirosak voltak a méregtől.
– Az legalább nem fogdosott! Jött is a templomba minden vasárnap! … meg különben is…az atya is mindig azt mondta, hogy a házasság küzdelem, nem?
Jézus újabb kérdéssel rukkolt elő:
– És a két lányod?
– Én mindent megtettem! – csattant fel Gaál Mária. – Tisztességes, erkölcsös nőket akartam nevelni belőlük! Hiába mondtam nekik, hogy vigyázzanak, mit rosszalkodnak, mert az Úristen mindent lát. Nem lettek elég erkölcsösek.
– Nem úgy az anyjuk – nevetett Jézus, de észrevette, hogy Gaál Mária sír.
– Az unokáim meg sincsenek keresztelve, mert a disznó vejeim nem akarták. Majd eldöntik, ha felnőnek! Persze. Ha meg bármi történik velük, elkárhoznak, mert pogányok?
– Nem fognak elkárhozni, ne aggódj. Te viszont…
Gaál Máriát kirázta a hideg.
-Én…mi? Velem mi lesz?
Jézus sóhajtott.
– Mária, tudod, mennyi szenvedést okoztál nekem? Hogy mennyit sírtam érted? Úgy örültem, hogy egymásra találtatok a Józsival, erre kirúgtad, és a Pistát választottad. Hogy nem vettétek észre, hogy nem vagytok egymásnak valók? És a lányaidat sem kellett volna annyit nyúznod, örülhettél volna, hogy megszülettek….tudod mennyi munka volt összehozni, hogy egyáltalán megfoganjanak?
Gaál Mária csak azt érezte, hogy a pad nagyon nyomja a fenekét.
– És amennyit szidtad őket, nem csoda, hogy a templom közelébe se mennek. Én se szívesen járok oda, az az örökös lemondás meg keserűség…
Gaál Mária felugrott a kényelmetlen padról.
– Lehet, hogy ez itt Svájc, de hogy te nem az Úrjézus vagy, az biztos. Ő értékelné azt a sok áldozatot, amit érte hoztam!
Jézus is felállt.
– Én értékelem is, de rettentően szomorú vagyok. Annyi erőd ment el fölöslegesen. Ki kérte, hogy szenvedjél? Én már szenvedtem eleget értetek! Ezt nem bírom bennetek, hogy a fejetekbe veszitek, hogy ha hoztok egy rossz döntést, akkor szenvedtek tőle egy életen át, a szenvedést meg felajánljátok nekem. Hát, köszönöm szépen, nem sokra megyek az értelmetlen szenvedésetekkel!
Jézus vett egy mély levegőt, kicsit benntartotta, majd kifújta.
– Esténként sírtam veled a Pista miatt, búsultam a Pistával miattad, és vigasztaltam a lányaidat, hogy nem olyan rosszak, mint az anyjuk mondja nekik. Ha te szenvedni akarsz, szenvedjél, na de a többiek?
Gaál Mária visszarogyott a padra.
– De én csak …az irántad való szeretetből…
-Áh, hagyjuk.
Sokáig hallgattak. Végül Gaál Mária összeszedte a bátorságát és még egy utolsó kérdést feltett Jézusnak.
– És most mit csináljak?
Jézus felállt, a kezébe nyomott egy büdös csomagot, és elindult a hegyek felé.
– Kóstold meg a sajtot.
Szerző: Tamási Rebeka