Milyen egyházat szeretnénk? Milyen lenne az az egy Ház, ami kell nekünk? Mikor lenne számunkra az egyház valóban otthon? Mikor lenne az egyház felszabadító a hívek, de akár az outsiderek számára is? Milyennek látjuk az egyház és a társadalom, ill. az egyház és a politika egészséges viszonyát? Milyen lenne az az egyház, aminek legfőbb küldetése a megtört világ sebeinek gyógyítása, a kicsinyek, jogfosztottak, arctalanok felkarolása?

„Ha az egyház képes arra ösztönözni a hívőket, hogy minden nap forduljanak önmagukba, és keressék a kérdésekre a válaszokat, ha arra tanítja a híveket és abban segíti őket, hogy ne hunyják be a szemüket – mert a problémákat nehéz állandóan figyelni, az ember fáradt, az ember nem akar tudni a világ problémáiról, ha az egyház képes arra, hogy meggyőzze az embereket, hogy igenis nem az elfordulás, nem a feledés és feledékenység, hanem az odafigyelés a kötelessége egy keresztény embernek, akkor az egyház többet tehet egy ilyen zaklatott korszakban, mint egy békésebb, oldottabb korszakban. Ha erre a szándék és képesség megvan, minden nap újra kell gondolni a kérdéseket. Minden nap keresni kell önmagunkban, a Bibliában, a hitünkben a válaszokat. Én nagyon remélem, hogy a következő években az egyház is a bátor kérdéseknek a kérdező egyháza lesz, segítve abban a hívőket, hogy keressék és találjanak válaszokat.”  

/Hankiss Elemér/