Magyar Péter, a Tisza Párt elnökének a közvetlen államfőválasztás lehetőségéről szóló, feltehetően elsősorban taktikai és tematizációs célú ötlete,[1] illetve a román és a lengyel köztársaságielnök-választáson induló egykori fociultrák (sőt huligánok), George Simion veresége és Karol Nawrocki győzelme kapcsán érdemes eltöprengeni. Lehet, hogy nem jó irányban tapogatóznak azok a közszereplők (Magyar Péter), elemzők, újságírók (Török Gábor, Kóczián Péter, Panyi Szabolcs), akik felvetették a lehetséges utódlás kérdését a Fideszben, vagyis hogy Orbán Viktor vajon maga méretné-e meg magát a 2026-os országgyűlési választáson, ha pártja vereségére számítana? A lehetséges utódként ugyanis az elemzésekben Lázár János merült fel, de az is kérdés, hogy nem a fociultrák kora jött-e inkább el a szélsőjobbon, ahová a magyar kormány pozicionálta magát.
Nem ismerve ugyan a Fidesz belső viszonyait, józan megfontolás alapján a párt vezérén kívül a párt első vonalában nincs – és a pártelnök-miniszterelnök tett róla, hogy ne is legyen – sem kampány-, sem médiaszereplésre alkalmas személy rajta kívül, aki a szavazókkal és a sajtó munkatársaival egyaránt szót tudna érteni (értsd: a politikai szereplőkhöz kérdést intéző választókkal, újságírókkal szembeni általánosan lekezelő magatartás ide nem elég). Lázár kétségkívül gyakorlott ezen a téren, egy ideje pedig Lázárinfó címmel roadshow-zik (jóllehet Nagy Attila Tibor Facebook-oldalán meg is jegyezte, hogy a Channel 4 News riportjában, amíg Magyar Péter angolul, Lázár János magyarul nyilatkozott a brit csatornának), továbbá „harcosan küzd” a Pride ellen. Emellett korábban is vezetett már minisztériumot, noha a munkatársai iránti viszonyát mutatta azon megjegyzése, miszerint az általa akkor irányított Miniszterelnökség nem családbarát (mondjuk, épp volt egy államtitkár-, majd minisztertársa, aki a „Családbarát Magyarország” szlogenje köré építette – meglehetősen dicstelenül befejeződött – politikai pályafutását).
Az elmúlt hetekben, a közép- és kelet-európai térségben lezajlott államfőválasztások kapcsán azonban nem szabad figyelmen kívüli hagynunk egy, a NER-ben egyáltalán nem megkerülhető tényezőt: a labdarúgást. Mind az (ugyancsak futballrajongó) Orbán Viktor számára „szuverenista” szövetségesnek tekintett, a román elnökválasztást elvesztő George Simion (Steaua Bukarest), mind a lengyel államfőválaszt megnyerő Karol Nawrocki (Lechia Gdańsk) focihuligánként váltak hírhedté korábban. Így – akár függetlenül a 2026-os parlamenti választás várható eredményétől – bizony meg kell fontolni a NER egy másik ikonikus figuráját jövendő miniszterelnök- vagy későbbi államfőjelöltjeként, Kubatov Gábort.
Mert ki is lehetne alkalmasabb a Fideszes és a NER-életérzés közvetítésére, a Simion és Nawrocki által is képviselt „értékrend” tolmácsolására, mint a – játékoskeretében magyar játékost nyomokban tartalmazó férfi labdarúgócsapattal bajnoki címet sorozatban hetedjére elnyerő – Ferencvárosi Torna Club elnöke? Hiszen a Facebookos „szócsaták” megvívására való képességét, igazi Harcosok Klubja taghoz méltóan Magyar Péter „lehülyegyerekezésével” már bizonyára igazolta, emellett, bár maga nem volt huligán, legfeljebb ultra, egykor volt fociultrákból lényegében saját „serege” van, és talán Simionnál és Nawrockinál is messzebbre tudja köpni a szotyi héját a dísztribünről. Lázár János ezzel szemben nem szereti a focit.
A szerző politológus
[1] Ami a hazai politikai berendezkedés parlamentáris kormányformája okán egyébként nem volna funkcionális. Az államfő, a nemzet egységét megtestesíteni hivatott küldetése okán sokkal inkább erkölcsi tekintély és iránytű kell legyen, akinek ez a funkciója csorbulna a pártpolitikai csatározás keretében elnyert tisztséggel. Emellett az elnöki hatáskör növekedésével nem járna a közvetlen választás. Annak esetleges szélesítése pedig csak fékezné a közpolitikát ténylegesen meghatározó, a programja végrehajtásáért választói felhatalmazással rendelkező, felelős és elszámoltatható kormány működését. A mindenkori alkotmányosságot és a politikailag, morálisan helyes irányt adott esetben mutatni kívánó alkotmányos, illetve abszolút többséggel felülírható politikai vétóval pedig a jelenlegi államfői intézmény is rendelkezik.