A magyar kormány soha nem titkolta, hogy első számú ideológiai csatlósaitól, vagyis az egyházaktól, a nekik juttatott minden eddiginél pazarabb anyagi támogatásért cserébe, sokat vár. Elsősorban azt, hogy az egyházak képviselői minden rendelkezésre álló eszközükkel támogassák a kormány hatalmon maradását. Mindegy is, hogy annak célja egy illiberális demokrácia vagy egy hibrid rezsim felépítése. Ezért hol a Brüsszel elleni kampányban, hol a genderszörny elleni hadjáratban vagy az „LMBT-lobbi” elleni boszorkányüldözésben, máskor pedig a putyini orosz propaganda terjesztésében lett nyomatékosan elvárt az aktív közreműködésük. És persze legfőképpen az április választások kapcsán kellett bizonyítaniuk elvhűségüket és azt, hogy érdemesek a nekik adományozott milliárdokra. Folyt is a pénz hálából tömérdek mennyiségben, néha talán számolatlanul is, és ment is cserébe az egyházi propaganda ezerrel. Ment a szószékről, a püspöki nyilatkozatokból, a kormánypárti papoktól, lelkészektől. De jaj, most vajon mi lesz? Elég ijesztő, hogy Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke máris a hét szűk esztendő beköszöntét jövendöli: „Adjunk hálát azért, hogy a hét szűk esztendő a hét bő esztendő után jön! Igaz, hogy újból szerényebben fogunk élni, de ez jót tehet majd nekünk is, a világnak is.” – Perintfalvi Rita írása.

Fotó: Diákok tüntetése tanáraik mellett

Mi is történik? Hát ez ismét a régi lemez! A vallás a „nép ópiuma” mondta Marx. Most attól függetlenül, hogy engem egyáltalán nem érdekel a marxizmus, a valláskritikai gondolatait több szempontból osztom. Szerinte a vallás ugyanis csak arra jó, hogy egy illúziót adjanak a népnek a valóságos boldogság helyett. Vagyis, aki ideát megelégszik a saját sorsával és pont ezért nem lázad az őt ért társadalmi igazságtalanság és elnyomás ellen, az majd odaát megkapja jutalmát. Csak tűrjön. Csak kussoljon. S majd jó lesz neki a mennyben. De tűrjön alázatosan és szolgáljon hűségesen!

Úgy érzem, hogy most a kormány kiadta az ukázt az egyházak vezetőinek. El kell kezdeniük prófétálni a hét szűk esztendőről. Vagyis Orbán Viktor nagyon jól tudja, hogy hatalmas bajok lesznek, miközben az elégedetlenség egyre csak nő. Tömegek mennek az utcára: tanárok, diákok, kukások. S majd remélhetően egyre több olyan társadalmi csoport, amelynek lehullott a hályog a szeméről. Vagyis akik a saját bőrükön érzik már most, hogy nem csupán elárulta őket a választási győzelemért össze-vissza hazudozó kormány, de most, amikor ténylegesen bajba kerültek, beléjük akarja folytani még a kétségbeesett jajkiáltásukat is. Inkább kirúgja a kormány az ellenálló lázadó tanárokat, minthogy emberi, megértő és támogató párbeszédet folytatna velük. Inkább kriminalizálja a jogfosztott és továbbra sem megfélemlíthető tanárokat. Az önmagukat megszervező és tüntető diákokat pedig listázzák a tankerületek, mint egykor a zsidókat. Vajon lesz újra sárga csillag is? És kinek a kabátjára tűzik fel?

Majd Balog Zoltán a mai interjújában így folytatja: „Mondhatjuk persze, hogy külső körülmények vagy más sodort minket válságba, de ha megállunk és imádságban elgondolkodunk, megértjük Isten akaratát. (…) A mi generációnk és a nyomunkba lépők még ismerik a vízmelegítés nyűgét, a büdös olajkályhát, amely mellett 18 fokban üldögéltünk. Szerényebben éltünk, a hit mégis boldoggá tudott tenni bennünket.”

Fotó: Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke

Vagyis akkor most az a feladat, hogy tudomásul kell vetetni az emberekkel, hogy hiába a dicső kereszténydemokrácia építése, hiába a rendkívül sikeres nemzetszaporító program Novák Katalinnal karöltve, hiába még az is, hogy Magyarország és Lengyelország Európa utolsó védőbástyái – Ja, bocs közben az orosz-ukrán háború miatt szertefoszlott az évszázados nagy magyar-lengyel barátság! De sebaj, hiszen itt van a régi és új barát: az orosz ortodoxia, ami segíthet új életet lehelni a dekadens nyugat mételyétől erőtlenné, sőt szinte tetszhalottá vált európai kereszténységbe. – a hét bő esztendő MÉGIS véget ért! S jön a hét szűk!

De akkor vajon hol marad az Isten áldása a nép nagy keresztény vezetőin, akik mindentől megvédik ezt a hazát, ami Szűz Mária országa? Már pedig ahol az elszegényedés jön, ott nem elmaradt az áldás?

Számomra elég ijesztő, amikor egy NER-püspök az egyre súlyosabbá váló gazdasági és társadalmi válság idején a hitben megtalált boldogsáról és az Isten akaratában való megnyugvásról beszél. Mert a hitet ópiumként használja! Már megint! Ezzel akarja lecsitítani azt a társadalmi elégedetlenséget, aminek feloldására az üres szavak már rég nem elégségesek! S arról miért nem beszél, hogy mit fognak tenni az egyházak a bajbajutott emberekért? Vagy erre már Erdő Péter úgyis megadta a választ, amikor elmondta, hogy „az egyház nem jótékonysági szervezet”?

Én azt hiszem, hogy ez a „higgy Istenben, maradj hűséges az elnyomó kormányodhoz” duma sokaknak nem fog már bejönni! Sőt azt érzem, a magyarországi egyházak közpénzekben való fürdőzése, a NER-püspökök tékozló és botrányos életmódja (lásd Kiss-Rigó László), s például az a tény, hogy az egyházak lakossági gázfogyasztónak számítanak, miközben az önkormányzatok sorra becsődölnek és még folytathatnám a sort bőven, fogja majd megpecsételni a sorsukat. Mert a magyar társadalom ítéletét fog mondani felettük. És ez az ítélet nem lesz túl szép… Szóval ideje lenne annak, hogy az egyházak végre ne csak dumáljanak, hanem tegyenek is már valamit! Segítsék az elszegényedőket, a leszakadókat, a bajbajutottakat! Bátorítsák azokat, akik az utcákon küzdenek a saját igazságukért és a jövőért! Ne az odaátról papoljanak, mert az ópium már nem elég, hanem ideát álljanak végre bele ők is az ellenállásba! Mert el fog jönni az idő és már közel is van, amikor számon kérik rajtuk, hogy miként sáfárkodtak mindazzal a jóval, ami a 7 bő esztendőben nekik jutott.

Szerző: Dr. Perintfalvi Rita, katolikus teológus, a Felszabtér blog főszerkesztője.

Fotó: Kiss-Rigó László püspök.