Jézus kereszthalálánál: „Nem a szegek, tartották őt, hanem a szeretete.” Bocsáss meg Atyám nekik… Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet… Ezért zavar, amikor gyakran az oltárkép Jézus szenvedését, halálát mutatja. Sokszor elég naturálisan. Persze hogy Jézus megváltó halála teológiánk fókuszában van. De ez is az Atya és a Fiú szeretetéből fakad… Ott minden elvégeztetett. Isten szeretett gyermekei vagyunk! Ennek öröme legyen hangsúlyos az életünkben, ne a letargia.
Isten mindig csak szeret. Nem gyönyörködik senkinek az áldozatában, sem a halálában. Nem büntet senkit. Csak szeret. Ez nálam elvezet oda, hogy a pokol – üres…
Az ember megítélésénél is szeret.
Úrvacsora: Isten a szeretetét közvetíti felénk, ezt a szeretetet és a bizalom-erősítést jelenti számomra az úrvacsoravétel.
Feltámadás: minden ember szeretett valamikor. Vagy gyermekkorában, vagy pedig felnőttként tudatosan. Jézus szavain kívül ezért lehetünk biztosak szeretteink és mások örök életében, és a sajátunkéban is.
Szerző: Görög Zoltán, ny. evangélikus lelkész