Tisztelt Megválasztott Köztársasági Elnök Asszony!

Ön 2022. március 10-én, elnökké választásának napján a Parlamentben azt mondta, hogy minden magyart képviselni fog. Hogy az Önnek jutott tálentumokat arra fogja használni, hogy eljusson azokhoz, akiknek a békesség és a megértés üzenetére van szüksége. Szent István Intelmeit zsinórmértéknek állítva elénk azt ígérte, hogy kíméletes lesz azokkal, akik híján vannak a hatalomnak, és hogy református hitéből fog erőt meríteni mások megértéséhez.

Mi, a Magyarországi Református Egyházban konfirmált hívők a fentieken felbuzdulva fordulunk Önhöz útmutatásért. Aggodalommal figyeljük ugyanis az egyházban zajló folyamatokat, amelyek közül több szembe megy az Ön által szorgalmazott alapelvekkel.

Három példát hozunk és három kérdést teszünk fel. Abban bízunk, hogy a levelünkre válaszolva világossá teszi, hogy honfitársaink mit várhatnak Öntől a nemzeti egység, az európai béke és a magyar nők helyzete terén.

Nemzeti egység

Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a református egyházban mind több lelkész kelt hangulatot az ellenzéki politikai erők ellen, gyakran Isten házában. Mivel Ön szegedi, a számos példából egy szegedit említünk, jelezve, hogy az csepp a tengerben.

Sípos Ete Zoltán újszegedi református lelkész a választási kampány kezdetén, február 13-i igehirdetésében (amely YouTube-on elérhető), azt állította, hogy elsősorban Jézus mellett kell dönteni, és nem a jobboldal és a „balliberális, ateista” oldal között választani. Még akkor sem, ha utóbbiak „az országot a földi pokolba fogják vezetni, és azután az örök pokolra”. Ha valaki azonban már döntött Jézus mellett, akkor „majd el fogjuk tudni dönteni, szájbarágás nélkül”, hogy kire szavazzunk. „Hogy kire bízzuk a hatalmat, önmagunk, a családunk, a népünk, a nemzetünk fölött? Olyanokra, akik esküdt ellenségei Jézusnak, vagy akik legalább valamilyen szinten védik a jézusi értékeket?”

Orosz-ukrán háború és orosz propaganda

Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a református egyházat elárasztotta az orosz propaganda. Szeretne hallani lelkészt, aki istentiszteleten érvel az ellen, hogy az orosz bankrendszert letiltsák a nemzetközi globális háttérhatalom által irányított pénzügyi SWIFT-rendszerről? Olyat, aki a templomban hosszan bizonygatja az orosz beavatkozás politikai és jogi megalapozottságát? Olyat, aki ezekben a hetekben kizárólag a nyugati „genderlobbi” kapcsán beszél manipulációról, sátáni eszmékről, vagy épp a Helsinki Bizottságról?

Szívesen elküldjük a listát az elmúlt hetekben elhangzott és nyilvános igehirdetésekről.

A nők helyzete Magyarországon

Ön azt is mondta, hogy „mi, nők gyereket nevelünk, beteget ápolunk, főzünk, kettő helyett is helytállunk, ha kell, pénzt keresünk, tanítunk, Nobel-díjat szerzünk, ablakot pucolunk. … És férfiakat meghazudtoló bátorsággal védjük meg a családunkat, ha veszély fenyegeti.”

Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a református egyházban egyre többen hoznák vissza a patriarchális szemléletet a női szerepek terén. Tennék mindezt a világi társadalomban is.

Az Evangelikál Csoport nemrég egy református lelkész főszereplésével közölt többrészes beszélgetést „Ez most már csontomból való csont, testemből való test” – beszélgetés férfiról és nőről címmel. Ebben (bevallásuk szerint) a neves svájci teológus, Karl Barth elképzeléseit mutatták be saját interpretációjukban a nők szerepéről, azt a keresztény hívők elé követendő mintaként állítva, például: a nő „lényében és létezésében a férfié, hiszen arra rendeltetett, hogy a segítője legyen … A nőnek az a rendeltetése, hogy a férfi mellett legyen, … elsősorban nem a férfi tartozik a nőhöz, hanem a nő a férfihoz. … magától értetődő, hogy [a nő] a férfiembernek van rendelve, és egész létezésében a férfiért van”. Itt jegyezzük meg, hogy Barth maga évtizedekig tudatosan vállalt szerelmi háromszögben élt – két nővel.

Helyzetértékelés

Ezek mind gyakoribb esetek. Közlőik élvezik az egyház vezetőinek támogatását. A református egyház legfőbb elöljárói tapasztalataink szerint a félelem légkörét alakítják ki. Arra a szent párbeszédre mondanak nemet, amely az apostolok korától és a jeruzsálemi zsinattól a reformáció koráig és napjainkig újra és újra megújította az egyházakat.

Tisztában vagyunk azzal, hogy (egyelőre) ők a kisebbség. A református egyházban sokkal több jó és fontosabb dolog történik. Lelkészek és segítőik, nők és férfiak ezrei küzdenek elesettek, szegények, betegek, idősek, cigányok, katonák, menekültek között, temetéseken, kórházakban és az oktatásban, a mindennapi élet színterein, a tudomány és a haza szolgálatában. Egy olyan személybe vetik bizodalmukat és alapozzák rá életüket, akit a politikai és egyházi hatalom kétezer éve meghurcolt, megkínzott és meggyilkolt. Mindezt mindannyiunkért, minden különbségtétel nélkül elszenvedte, és ma is él és közbenjár értünk.

Kérdéseink

A következő kérdésekkel fordulunk Önhöz:

1. Helyénvalónak tartja-e, hogy református lelkészek nyíltan, Isten házában és a nyilvánosság előtt hangoljanak az ellenzék és annak vezetői, keresztény és nem keresztény honfitársaink ellen? Mit gondol, a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról szóló rendelkezések alapján ezek a lelkészek teljesítik-e kötelezettségeiket? Ezek a megfogalmazások (a vonatkozó jogszabályok értelmében) közösség elleni uszításként értelmezhetők-e és kimerítik-e a gyűlöletbeszéd fogalmát?

2. Ön szerint a nő egész létezésében a férfiért van?

3. Milyen lépéseket tervez a riasztó folyamatok visszaszorításáért?

Sok sikert kívánunk új tisztségéhez és vállalásaihoz.

Áldást, békességet!

Aláírók:

Dr. Monostori Tibor közgazdász, történész

Dr. (habil.) Huszár Ágnes, nyelvész