Arról, hogy miért fontos a nőnap. Persze, miért pont ma, miért nincs férfinap (excuse me?) és minek ez a felhajtás (Berlinben szabinap van:), a nők már tök egyenlőek, nehogy aztán még túltoljuk ezt a dolgot. Mert azért na, van egy határ, egész konkrétan a konyha vagy a bejárati küszöb. Valójában ez a nap sem más, mint a többi, ezt jól tudjuk. Köszöntünk hát titeket nőket, és ha már így együtt vagyunk eljuttatjuk a csúcsra… ha mást nem, a vágott-virág eladási számokat.
Köszönjük a sok munkát, törődést és gondoskodást, mi is lenne a világgal női ösztönök nélkül, amelyek oly természetessé, már-már örömtelivé teszik a végeláthatatlan második műszakot, amely a kapitalista rendszerünket és az egész életünket tartja fent. Lényegében. Az év többi napján láthatatlanságba fulladó háztartásbeli és érzelmi munkákra egyébként a NEM! Legyen látható! kampánya és plakátsorozata hívja fel a figyelmet.
A március nyolc ripsz-ropsz elmúlik, de a főként nőket érintő ügyek, mint a fizetetlen gondoskodó munka, a közös ügyeink irányításából való kizárás (haló egyház), a füttyszóra tárgyiasuló testek mindennapi félelme, az óriásira tervezett eszközök és a nemi erőszak stb. megmarad. Azonban igenis fontos, hogy van egy konkrét dátum, egy pont, amikor megállunk és egyszerre mondjuk, azt, hogy na, akkor most figyeljetek. Figyeljetek arra, amit mondunk, amit mondani próbálunk mind a 365 napon, de ma halljátok is meg, érjen el hangunk a befogadókészség határáig, mert az üzenet fontos. Nem csak nekünk nőknek, hanem mindenkinek, aki ezen a bolygón él és mozog.
Mert súlyos árat fizetünk azzal, hogy átbeszélünk a nők, és lényegében mindenki feje felett, aki nem a fehér-(felső)középosztálybeli férfi világlátásával rendelkezik. Itt azonban nem csak a képviseletről van szó, hiszen, attól, hogy nőnemű beszélő fejeket ültetünk az asztalhoz, még egyáltalán nincs garantálva az, hogy női érdekképviselet fog történni (lásd a magyar kormánypárt igyekezetét az ügyben).
Itt egy olyan perspektívaváltás szükséges, amely átformálja mindazt, amit eddig a nőkről, férfiakról, szexualitásról, de művészetekről, gazdaságról, egyházról vagy épp a politikáról gondoltunk. Hiszen egy olyan társadalmi berendezkedésben élünk évezredek óta, amely az elnyomó, erőszakos, racionális erőt teszi meg a férfiasság és a világunk alapjának. Ezekkel az eszközökkel egy szűk kis csoport érvényesíti az akaratát és tartja magánál a hatalmat, nem mellesleg pedig elpusztít mindent, ami a többi teremtménynek az életet jelenti. Még több pénzért, még több hatalomért. Így tehát a világot patriarchális nézőpontból fürkészők számára abszolút naivnak, irracionálisnak és utópisztikusnak hatnak az olyan dolgok, mint például a béke, vagy az emberhez méltó élet, a kapcsolatainkban megtapasztalt szeretet. A nagy többség számára azonban nincs ésszerűbb, mint egy békében, szeretetben, értelmesen megélt élet.
Tehát azt hiszem a feminizmusnak és a nőnapnak nem az a fő üzenete, hogy ki kap virágot kitől és hogy vajon akkor kinyissuk-e azt az ajtót. Hanem az, hogy felismerjük a kultúránkban, közgondolkodásban domináns motívumokat, amelyek újratermelik és megerősítik a berögzült nemi identitásokat, szerepeket és fenntartja az elnyomó rendszereket etnikai csoportok, kultúrák és a különböző szexuális orientációjú és vagyoni helyzetű emberek között.
Emilia Roig éppen ezért az “Anti-patriarchátus” nap elnevezést javasolja, ami sokkal inkább kifejezi azt, hogy közös felelősségünk van egy olyan merev rendszer lebontásában, amely minden nemre káros elvárásokat pakol (lásd a férfiak dicsőséges keretek között élő fegyverként való bevetése stb.) és egyben fenyegetést jelent az élővilágunkra is.
Szerző: Bonifert G. Rita
Források:
https://www.deutschlandfunk.de/kritik-an-frauentag-ein-anti-patriarchatstag-wuerde-neue-100.html
https://plus.tagesspiegel.de/meinung/d-d-395032.html
Borítóképen felhasznált képek forrása:
Kristina Lunz Twitter
https://www.les-nouveaux-riches.com/malerin-aktivistin-marleen-rothaus/
https://www.pinterest.ie/pin/527413806372180562/