Pár hónapja találtam rá a “Seligketitsdinge”, magyarul „üdvösség/szent dolgok” nevezetű digitális közösségre, amelyet egy tündéri és elhivatott lelkésznő vezet.
Az apró észak-németországi falu és az Instagram közösségének lelkipásztora, Josephine Teske gőzerővel tolja egyházát a 21. századba, és úgy tűnik sikerül is megérkeznie a jelenbe, hiszen foglalkozik a „mai” emberek hétköznapi nehézségeivel, kérdéseivel.
Elsőre letaglózó, majd elképesztően frissítő szembesülni a közösségi média felületen posztolt sokszínű képkockákkal, és az őszinte sorokkal, amelyben Josephine nem csak szorosan a valláshoz köthető gondolatait, hanem az élete vidám és kevésbe ragyogó perceit mutatja meg.
Így, mint egy kis ablakon keresztül bekukkanthatunk egy egyházi szereplő hétköznapjaiba, amelynek rutinjai, aggodalmai, örömei nagyon is ismerősek és emberiek. Feltárul a lelkipásztori feladatok sokszínűsége: a helyi idősek és fiatalok közösségével eltöltött idő, ami egyszerre inspiráló és fárasztó, aztán a következő képen Josephine temet, keresztel, ül egy nagy papírkupac tetején és írja a vasárnapi prédikációt, vagy éppen bejelentkezik élőben az adventi hajnalokon, hogy imával és néhány gondolattal indítsa a napot a követőkkel, hívekkel együtt.
A fiatal szó szerint elöl járó
A lelkipásztor evangelizációs feladatai központi jóváhagyással, 75-25 százalékban oszlanak meg a helyi közösségben, illetve a digitális világban. „Seligkeitsdinge” néven immáron több, mint 30.000 ezer ember követi az egyházi ember, nő életét. Persze senkinek sem áll az élete egy konstans örömmámorból, buktatók nélkül, de viszonylag ritkán tárjuk mindezt a világ elé, pláne „hivatali megbízásból.” Phine azonban szándékosan demisztifikálja az egyházi pozíciót és az ezzel járó feladatokat. A legprofánabb dolgokat is megmutatja, mintegy erőt nyerve az őszinteségéhez kapcsolódó reakciókból. Láthatjuk őt a szennyeskupaccal, az elpakolandó vacsoramaradványokkal és ahogyan két szöszke gyermeke éppen a fején ugrál egy perc nyugalmat sem hagyva a nap végére kimerült lelkipásztor…nőnek. Merthogy itt, ennél a pontnál igenis fontos az a tény, hogy Josephine személyében egy fiatal nő, egyedülálló anya képviseli a kereszténységet az evangélikus egyházat. Egyszerűen szükségünk van az olyan elöljárókra, akik nem csak a szószéken értekeznek, moralizálnak az élet kérdésein, hanem a való életükben is hitelesen, megragadható módon tesznek tanúságot a keresztény életforma mellett, amelynek része a család és az emberi kapcsolatok kusza rendszere és az érzelmi világunk minden árnyalatának az őszinte és ítélkezésmentes megélése. Josephine egyik erőssége pedig pont a gyengeségében rejlik, például, amikor gyengéd és szeretetteljes szavakkal írja meg egy párkapcsolat végének mérhetetlen fájdalmát. Hiszen az a helyzet, hogy ez bizony előfordul, „még” egy lelkipásztorral is. Ugyanebben a finom és sosem kirekesztő hangnemben beszél például egy másik túlbeszélt-agyonhallgatott témáról, a házasság előtti szexről. Nem a bevett (katolikus) „No szex!” bunkósbottal vág oda az érzékeny és komplex téma iránt érdeklődőknek, hanem felhívja a figyelmet arra, hogy vallásos felnőttként felelősek vagyunk a közösség fiatallá érő tagjaiért is, és hogy mennyire fontos, hogy ne a szégyen legyen a legerősebb reakció a testtel és a szexualitással kapcsolatos kezdeti bizonytalanságokra.
Egy keresztény ember
Bár Phine önazonos marad akkor is, ha tudja, hogy sok kollégája végzi eltérően ezt a munkát, máshogy értelmezik a lelkipásztori hivatást. Tisztában van azzal is, hogy talán más kép él az emberek fejében, amikor egy egyházi elöljáróra gondolnak. Ő azonban ezt az általános képet kapargatja meg, azzal, hogy például olyan tabusított témákról mondja el az őszinte és cenzúrázatlan gondolatait, mint például az előbb említett házasság előtti szex, maszturbáció, homoszexualitás, menstruáció. Ez utóbbihoz egy képet is megosztott, amelyen papi talárban ül a templomban egy menstruációs kehellyel a kezében. Persze, reflexből rásüthetjük a provokáció bélyegét, de az üzenete egyértelmű: semmi sem természetesebb annál, mint, hogy Isten teremtményeként, emberként, nőként létezünk.
Merthogy a nőiség megéléséről, annak minden árnyalatáról is őszinte bizalommal kommunikál. Bizalommal, hiszen a sebezhetőség egyrészt szabad felület a trollok gátlástalan támadásainak, amelyeket részben a határozott női kiállás triggerel, másrészt viszont túlnyomó többségben pont ebben az emberarcúságban tudunk kapcsolódni egymással. Isten sem véletlenül ölt emberi formát Jézusban, így képes osztozni velünk az emberi lét összes élményében.
Szerző: Bonifert G. Rita
A szöveg forrásai:
https://www.spiegel.de/panorama/gesellschaft/josephine-teske-wenn-die-pastorin-zwei-gemeinden-hat-eine-in-buedelsdorf-und-eine-auf-instagram-a-03f18a25-0002-0001-0000-000178959714
https://www.sueddeutsche.de/politik/evangelische-kirche-pfarrerin-instagram-1.5455276
Borítókép: https://www.faz.net/aktuell/feuilleton/debatten/suche-nach-sinn-und-erloesung-das-sind-gottes-neue-sinnfluencer-17066479/feministin-und-17066519.html