„Hogyan kapcsolódott Jézus személye ennyire a jobboldalhoz?” – teszi fel a kérdést cikke első mondatában a Politico újságírója, Jacopo Barigazzi.
Pedig Jézus
„Menekültek fia volt, aki a szegényekért küzdött, és arra buzdította követőit, hogy ne ítélkezzenek. De ami a szavazó-urnákat illeti, Jézus a keményvonalas konzervatívok és a migrációellenes populisták politikai tulajdona lett, akik kevésbé hajlanak arra, hogy odafordítsák a másik orcájukat, és a menedékkérőket visszaküldenék a rájuk váró veszélyekbe.”
A szerző példákat is hoz arra, hogy miként sajátítják ki jobboldali politikusok Jézus alakját szerte a világon:
„Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök, a migrációellenes radikális, a keresztény Európa és az illiberális demokrácia önjelölt bajnoka. Az Egyesült Államokban Donald Trump, volt elnök… Olaszországban Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Északi Liga párt populista vezetője rendszeresen arra használja gyűléseit, hogy katolikus jelképekkel pózolgasson, rózsafüzért csókolgatva. Giorgia Meloni pedig, aki a posztfasiszta Olaszország Fivérei párt vezetője, egy beszédében azt üvölti: „Giorgia vagyok. Nő vagyok. Anya vagyok. Keresztény vagyok.“
Miközben egyre nagyobb erőkkel zajlik Jézus tanításának politikai köntösbe öltöztetése, a Vatikán azért küzd, hogy a politikát távol tartsa a vallástól, és a vallást a politikától, mert nem célra vezető modern politikai kategóriákat használni, amikor Jézusról beszélünk. Manuel Enrique Barrios Prieto, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságának (COMECE) főtitkára szerint
„Jézus 2000 éves tanításait nem lehet olyan politikai kategóriákra redukálni, amelyek a francia forradalom idején alakultak ki a 18. század végén.
Az igazi probléma az, hogy olyan kategóriákat vagy címkéket használunk, amelyek a mi korunkból és politikai közbeszédünkből származnak, nem pedig Jézus idejéből. A mi címkéink nem alkalmazhatóak Jézusra.
Jézus üzenete vallási üzenet, nem politikai üzenet. Bár nyilvánvalóan Jézus üzenetének – Jézus tanításának – vannak politikai és társadalmi vonatkozásai.”
A cikk olasz szerzője bemutatja, hogy a modern korban a kereszténység túlnyomórészt a politikai spektrum egyik oldalához kötődött, mivel a kereszténydemokrata pártok például Németországban vagy Olaszországban a vallási értékek képviseletét tűzték ki célul, míg sok esetben a szocialisták és kommunisták szekuláris, gyakran antiklerikális világnézetet képviseltek, napjainkban pedig:
Európa legújabb megrázkódtatásai a politikai pártok új csoportját hozták létre, amelyek az identitáspolitika részeként öltötték magukra a kereszténység zászlaját.
Iacopo Scaramuzzi, könyvet írt arról, hogyan használják fel a populisták a kereszténységet:
A 2007-2008-as pénzügyi válság és a 2015-2016-os migrációs válság a közvélemény nagy részében a hanyatlás széles körben elterjedt érzését keltette, félelmet és gyanakvó hangulatot váltott ki a globalizációval, a liberalizmussal, a külföldiekkel szemben… egyszóval magával a nyílt társadalommal szemben.
– fejti ki gondolatait Iacopo Scaramuzzi, aki arról írt könyvet, hogyan használják fel a populisták a kereszténységet.
Ezen új mozgalmak politikájának gyakran semmi köze a hithez. A populista politikusok leggyakrabban nem gyakorló hívők, sok esetben még tradicionális családjuk sincs: Trump és Salvini elváltak, Meloni nem házas anya. És Európában a szavazóbázisaik egyre szekulárisabbak.
A vallás felkarolása legtöbbször nem a hitről szól, hanem inkább a nosztalgiáról. A kereszténységre közös nyelvként tekintenek, a tradíció légkörét hozza vissza, kényelmes emlékképet egy letűnt aranykorból, amikor még nem volt Európai Unió, nem volt melegházasság, nem voltak muszlimok a városokban. Így válik Jézus identitás-jelzővé”
– mondja Scaramuzzi.
Egy nemrégiben készült amerikai tanulmány megállapította, hogy ha politikáról van szó, az ember Istent a saját képére teremti, nem pedig fordítva.
A cikk végkövetkeztetése is lehet, hogy a legtöbb esetben attól függően tartjuk Jézust jobb vagy baloldalinak, hogy hol helyezkedünk el a politikai spektrumon.
Erre világít rá egy amerikai kutatás is, amelyben a kutatók arra kérték a válaszadókat, hogy képzeljék el, mit gondolna Jézus különböző jelenkori kérdésekről. A keresztény republikánusok egy olyan Jézust képzeltek el, aki ellenzi az újraelosztást, a bevándorlást, az abortuszt és az azonos neműek házasságát. Mindeközben a Demokrata Párt hívei úgy vélték, hogy Jézus a migránsok iránti jótékonyságot helyezné előtérbe, és sokkal liberálisabb véleményen lenne az abortuszról is.
A teljes cikk ezen a linken olvasható:
https://www.politico.eu/article/jesus-leftist-or-rightist-religion-politics/