Pár napja egy döbbenetes online beszélgetés keltett meglehetősen nagy indulatokat. Lakatos Márk Konyhanyelv c. műsorában a szexualitás különféle témáiról beszélgetett Csákányi Eszterrel, Mérő Verával és Wahorn Andrással. A beszélgetés belefutott a gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak témájába. És Wahorn András, akit tizenéves korában szexuális tárgyként használt egy nála tíz évvel idősebb nő, bár ezt ő pozitív élményként írta le, számomra egészen elképesztő, sőt az áldozatok számára veszélyes dolgokat mondott. Ezekre muszáj reagálnom, hiszen a magyar katolikus egyházban elkövetett pedofil bűncselekmények szakértője vagyok. Épp tegnap beszélgettem a 42.-ik áldozattal, könyvet írtam erről és így egyre mélyebben értem a témát. És most fontosnak tartom, hogy azért is megszólaljak az ügyben, mert gyakran ér az a vád, hogy kizárólag az egyházi ügyekkel foglalkozom. Pedig nem. Teljesen mindegy, hogy egyházi vagy bármilyen más közegben történt bántalmazásról legyen szó, a dinamika, a bántalmazó manipulációja, a behálózás technikái teljesen ugyanúgy működnek. Ezért az egyik ügy tanulságul szolgálhat az összes többi ügy számára. Pont emiatt írom most ezt a posztot.– Perintfalvi Rita írása.

Milyen súlyos problémákat látok Wahorn András kijelentéseiben?

„Ha élvezem, nem lehet szexuális bántalmazás!”

A legsúlyosabb tévedések egyike az a kijelentése volt, hogy a 8 éves Csákányi Eszter bugyijába benyúló férfi nem követett el erőszakot, mert

„az erőszak lényege az erő és ezt a cselekedetet Eszter élvezte, pozitív élményként élte meg” – mondta Wahorn.

Arról már sokan írtak és Mérő Vera is elmondta a műsorban, hogy a szexuálisan bántalmazott áldozatok azt a kettősséget tudják a legkevésbé feldolgozni, hogy bár szexuálisan bántalmazták őket, ami egy borzalmas dolog, mégis ehhez testileg jó élmény kapcsolódott: ez megjelenhet szexuális gyönyörérzet, akár orgazmus formájában is. Ez igaz. Valóban a test stimulálása, a nemiszervhez való hozzáérés, a test simogatása, az orális kényeztetés okozhat szexuális izgalmat, kellemes érzetet, szexuális kielégülést akkor is, ha az egész egy szexuális visszaélés kontextusában megy végbe. Hiszen ezek az önkéntelen folyamatok, természetes és nem irányítható válaszreakciók a stimulálásra. Amelyek miatt az áldozat többnyire rendkívüli módon szégyelli magát: hiszen hogyan érezhetett ilyesmit, miközben bántották vagy megfordítva, ha ilyesmit érzett, akkor nem is bántották? De! Bántották! Csak a test úgy reagált, ahogy egy test az ilyen stimulálásra természetszerűen reagál. És nemcsak az a bántás, ami fizikailag fáj!

Ilyen volt könyvemben pl. Márti esete, akit saját apja – mellesleg katolikus papként – 12 és 14 éves kora között rendszeresen bántalmazott szexuálisan és Mártinak néha orgazmusa volt az apja érintéseitől. Nahát! Attól még, mert neki orgazmusa volt ez egy vérfertőző bántalmazás! Ugye nincsen olyan ember, aki azt mondaná erre, hogy ez normális vagy hogy ez rendben van? Vagy azt, hogy mivel a kislánynak orgazmusa volt, ezért ez nem szexuális erőszak ill. nem súlyos köztörvényes bűncselekmény?

De ilyen a 16 éves Imre esete is, akit számtalan alkalommal orálisan elégített ki a papszerzetes tanára. Miközben ő elélvezett – mi mást is csinálna egy serdülő fiú teste, hogyan tudná az orgazmust megállítani ilyen stimulálás esetén? – elmondhatatlan mérvű undort érzett. Undort és szégyent. Olyannyira, hogy még több évtizeddel a történtek után sem tud normális szexuális életet élni.

Tehát kedves Wahorn András: az, hogy egy kiskorú a szexuális bántalmazása során akár pozitív testi élményeket is megél, semmivel nem csökkenti a szexuális visszaélés bűnének súlyát. Hiszen az ember nem csupán testből áll, hanem lélekből is. Mindig fel kell tenni a kérdést: mit okozott ez az áldozatnak összességében? Mit okozott a testének, lelkének, élete boldogulásának rövid- ill. hosszútávon?

„Az erőszak lényege az erő”

Ez a másik nagyon súlyos tévedése Wahorn Andrásnak. Ugyanis nemcsak az számít erőszaknak, amiben benne van az erő! Pl. az egyházi elkövetők között nagyon kevés a kifejezetten szadista típusú tettes. Tehát az olyan szexuális ragadozó, aki a fizikai erőszakot magát élvezi. A legtöbb klerikális szexuális bántalmazó, nem a fizikai erőszakot élvezi, hanem a hatalommal való visszaélést, amit érzelmi manipulációval kombinál. Ilyen típusú elkövető nyilván az egyházon kívül is rengeteg van. Itt a trükk az, hogy a bántalmazó egyrészt kellemes dolgokat ad (figyelmet, szeretetet, gyengédséget), másrészt viszont elvesz: elveszi az áldozat szabadságát és használja őt arra, hogy saját magát kielégítse szexuálisan. Az áldozatból szexuális tárgyat csinál. S közben nem törődik azzal, hogy az áldozat lelkét teljesen lerombolja, akár úgy is, hogy egy életen át kell küzdenie azzal, hogy a traumákat helyrehozza.

Milyen könnyű megérteni ezt, akkor, ha egy pap az elkövető és milyen nehéz megérteni akkor, ha mint Wahorn András esetében egy huszonéves, feltételezhetően csinos nő! Tényleg van különbség a kettő között? Az a helyzet András, hogy nincsen! Mert minden szexuális együttlét, ami nem konszenzusra épül szexuális visszaélés és egyben bűncselekmény. Még akkor is, ha nem okoz fizikai fájdalmat, sőt még akkor is, ha esetleg kellemes, jó érzéseket kelt. Egy 14 év alatti gyermek esetén viszont soha nem lehet szó beleegyezésről, mert ezek a gyermekek nem képesek még ilyen beleegyezésre! Ami Önnel történt az is szexuális erőszak volt. Ha egy pap lett volna az elkövető, akkor biztos Ön is azonnal értené. Képzeljen valaki mást a csinos, fiatal nő helyére!

’68-as szexuális forradalom túlkapásai – kritika progresszívként

Olvastam egy kommentárban, hogy nem szabad bántani Wahorn Andrást, mert ő is csak áldozat és az volt a megküzdési stratégiája, hogy ő élvezetes élményként raktározta el ezt az élményt. És előjött még a vitában, hogy 50 évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet, ne akarjuk az akkori dolgokat a mai megértésünkkel értelmezni! No, hát itt is súlyos problémákat érzek!

• Igen, ez lehetett egy megküzdési stratégia. Ezt teljesen el tudom fogadni. Vagy lehet, hogy a 68-as szexuális forradalom egyik durva túlkapásának legitimálásáról van szó? Erről nem tudok és nem akarok persze konkrétan Wahorn esetében ítéletet mondani, hiszen nem tudom, hogy mit gondol erről. De általánosságban el tudom képzelni, hogy vannak, akik így gondolkodnak. Mindenki tudja rólam, hogy progresszív gondolkodó vagyok. És itt ezen a ponton most éppen progresszívként határolódom el attól a túlkapástól, ami igenis, hogy megjelent a hatvanas évek szexuális forradalmában, pl. nagyon erősen jelen volt a francia szuperelit értelmiségieknél, pl. Michel Foucault esetében is. És ez a túlkapás nem volt más, mint az, hogy a szexuális szabadság jegyében erkölcsileg elfogadhatónak tartották a gyermekekkel való szexuális együttlétet is. Éppen azzal magyarázva, hogy de hát, ha ők is élvezik, akkor nem erőszak.
• Volt ennek már az ókorban is megfelelője, ez volt a pederasztia gyakorlata. Amikor a bölcs tanító, aki bevezette a diákját a tudományba, egyben a szexuális élet rejtelmeibe is beavatást adott neki, mégpedig úgy, hogy szexuálisan együtt volt vele. Ezt az ókori hellén kultúra teljesen legitimnek tartotta. De! 2021-ben éppúgy ahogy az 50 évvel ezelőtt Magyarországon bűncselekménynek számított az, ha egy férfi az uszodában belenyúlt egy 8 éves kislány bugyijába. Ahogy bűncselekménynek számított az is, ha egy tizenegyéves fiút egy huszonéves – amúgy szép nő – kedvességgel, erőszak alkalmazása nélkül belevitt a szexuális együttlétekbe. Teljesen lényegtelen az, hogy az illető ezt élvezi-e vagy sem, egyaránt bűncselekmény mindkettő. Mind jogilag mind pedig etikailag.
• Az etikai részében az a lényeges, hogy akinek hatalma van – ezekben az esetekben a hatalom magában a felnőttségben manifesztálódik – annak van 100%-ban felelőssége az olyan gyermek irányába, aki még nem képes a szexuális aktusba való beleegyezésre. És sem egy 8 éves kislány, sem egy 11 éves kisfiú nem képes erre. Mivel mindkét esetben felnőtt elkövető áll a másik oldalon, aki több mint tíz ill. talán még ennél is több esztendővel idősebb, a bűnét nem lehet semmivel sem relativizálni!

Miért is volt ez a vita Lakatos Márk műsorában veszélyes? Azért, mert a mostban élünk és a szavainknak a jelenre van hatása, még akkor is ha a múltról beszélgetünk. Ráadásul egy olyan országban, ahol össztársadalmi szinten probléma van azzal, hogy megértsük az erőszak problémájának súlyát. Túlságosan toleráns, eltűrő a magyar társadalom az erőszakkal szemben. Pont ezért a közszereplők nyilvános megszólalásainak óriási felelőssége van. Ezen a ponton szeretném megköszönni Mérő Vera bátorságát és érvelését és azt, hogy kiállt az áldozatok mellett! Amikor a műsort megnéztem, úgy éreztem, hogy valami végtelenül a feje tetejére állt és jó volt látni Vera az arcodra írt döbbenetet, mert ez volt az egyetlen adekvát reakció az elhangzottakra. Köszönöm! És ezzel párhuzamosan el kell utasítani azt is, hogy az elhangzottak miatt bárki Wahorn Andrásra süsse a pedofíl bélyeget! Teljesen nyilvánvaló, hogy erről esetében szó nincsen.

Szerző: Dr. Perintfalvi Rita, az Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban c. könyv szerzője.