A múlt heti témánál, a popfeminizmusnál maradva, Sarah Banet Weiser írása (Empowered) nyomán a népszerű hímsovinizmus jelenségét járjuk most körül. A társadalomtudós érdeklődését a nyíltan nőket alázó Donald Trump elnökké választása fordította az USA-ban és lényegében mindenhol burjánzó kendőzetlen nőgyűlölet felé. Az, hogy a világ számos pontján, pl. Brazíliában nő ellenes retorikával fellépő férfiakat választanak meg politikai vezető pozíciókba, lakmuszpapírként megmutatja a társadalmak toleranciáját, sőt preferenciáját a hímsoviniszta attitűd iránt. A helyzet hazánkban sem rózsásabb, hiszen az a tény, hogy a közbeszédben, sőt a magyar politika csúcsintézményében, csúcspolitikusok szájából hangzanak el nőgyűlölő mondatok mindenképpen jelzi, mennyire széleskörben elterjedt ez a fajta beállítódás.
Feminizmus félreértelmezve
„A nők uralomra törése, a férfiak kollektív gyűlöletével megtámogatva.” Nagyjából így foglalható össze a legnépszerűbb téveszme a női mozgalmakat illetően. Meglepően népes azon emberek csoportja (bizonyos nőket is beleértve), akik vagy szándékosan vagy tájékozatlanságból a fentihez hasonló tévedésben élnek a feminizmus céljait illetően.
bell hooks a félrement üzenetek egyik okának azt tekinti, hogy a leginkább szem előtt levő, hangos, pink popfeminizmus néha valóban a végletekig leegyszerűsített szlogeneket tolja elénk az online térben és az egyéb termékeken (póló, bögre, könyvek stb.). Néhány feminista influenszer pedig megkérdőjelezhető módon nyilvánítja ki a feminin dühét a férfiak felé, pl. Twitter bejegyzés formájában, ahol egy szélsőséges üzenet hatalmas elérést tud generálni:
“Az egyetlen garancia a nők biztonságára, ha nem léteznek férfiak.”
tweet_huck_web-958×559-1.jpeg
Tehát sokak félreértését, ellenérzését az okozza, hogy a patriarchális-kapitalista elvek szerint működő tömegmédián keresztül hallanak a nőmozgalmakról, amelyeknek a piaci működési logikája a nagy elérésszám érdekében a szélsőséges, eladható és egyszerűsítő üzeneteket preferál. Ilyenek a pl. a hírességek feminista kiállásai, fiatal Instagrammerek érzéketlen önimádatra buzdítása, fast-fashion ruhadarabok feminista szlogenekkel. Még egyszer, ezekkel önmagukban nincsen baj, viszont ez a feminizmus, amely a nőket érintő kérdésekre egyéni választ, és nem a fennálló rendszer kritikáját nyújtja, az kitakarja az közös, kevésbé poszt kompatibilis problémákat (gondoskodási válság, láthatatlan női munka stb.).
Online hímsovinizmus
A férfi jogi aktivizmus már az 1970-es évektől jelen van, de az utóbbi egy évtizedben nőtte ki magát egy globális hálózattá a digitális médiának köszönhetően. Sarah Banet felhívja arra a figyelmet, hogy a pop-feminizmus ellenpólusának, a pop-hímsovinizmusnak is fontos eleme, hogy hasonló elveket vallók online platformokon tudnak egymáshoz kapcsolódni, eszmét cserélni, közösségekbe szerveződni.
Ahogyan egyre láthatóbbak, népszerűbbek a női emancipációt a fókuszba helyező online kampányok (#bodypositivity, #metoo), úgy fokozódik az a reakció is, amely tárgyiasítja, leértékeli a nőket.
A diverz testek elfogadásáért kampányol a Dove, a Victoria Secret ellenében
http://www.ecofashiontalk.com/2013/12/commentary-and-critique-size-matters/
Sok például az olyan mozgalom a közösségi médiában, ami a nőket, fiatal lányokat bátorít a testük elfogadására, szeretetére. (Nyilván itt felmerül a kérdés, hogy miért nem tudunk túllépni azon, hogy nőként még mindig a testünkből „kell”nyernünk az önbizalmunkat). Ezeket a szlogeneket nagyon sok fiatal, elismerésre vágyó lány osztja meg # formájában, egy sebezhető pózt (pl. a testet nyersen) ábrázoló fotó alatt az Instagrammon. Erre egyrészt rengeteg megerősítés érkezik kedvelések és kommentek formájában, ugyanakkor hatalmas támadási felületet biztosít a testszégyenítésnek, az egyén szexualitására tett mocskolódó megjegyzéseknek és az emberi méltóság teljes ignorálásának.
Mi katalizálja a nők elleni féktelen dühöt és gyűlöletet?
Röviden és tömören a sikertelenség érzése, a kudarctól való félelem és a klasszikus férfiminták általános megkérdőjelezése. Ugyanis a popfeminista mozgalom jól látható módon leginkább a nők gazdasági sikerét és a férfiaktól való függetlenedését ünnepli és a vállalati, technológia-ipari üvegplafon szétzúzásában látja a női emancipáció kulcsát. Azok a férfiak pedig, akik a heteronormatív maszkulinitás (a klasszikusan férfiasnak tartott férfi) dominanciája a peremre szorított, fenyegetve érzik a pozícióikra pályázó nőktől a férfiasságukat és az összes privilégiumot, ami ezzel jár.
Itt Sarah kiemeli a geek-kultúrát, a tech-világot, mint a nőgyűlölet egyik melegágyát, amelyben bár a sztereotipikusan elképzelt férfiak elérnek olyan „férfias” célokat, mint a gazdagság (programozói etc. fizetések az egekben) és a hatalom (Amazon, Facebook gazdasági, politikai ereje vitán felüli, csak, hogy a legnagyobbakat említsük), viszont sok esetben a klasszikus férfiasság „alap kellékét”, a heteroszexuális nők szexuális vonzódását már nem. Ez az alapvető frusztráció megágyaz a gamer szubkultúrában jelenlévő nőgyűlölő (incel) mozgalmaknak.
gettyimages-632314922_master.jpeg
https://www.harpersbazaar.com/culture/features/news/g8410/womens-march-on-washington-best-images/
Mindezen felül a gazdasági válságok, a digitalizáció és a globalizáció következtében viszonylag masszív társadalmi réteg érezheti úgy, hogy lemarad, kimarad a globalizáció áldásaiból, ráadásul a klasszikus férfi szerepek, mint pl. a kenyérkereső, erős irányító válságba kerülnek. Látszólag az élre törtető nők azokat a privilégiumokat „fenyegetik”, amelyeket eddig a férfiakat illették meg (nyilván a társadalmi-gazdasági, etnikai háttértől függően), ráadásul ezek az eredmények a popfeminizmusnak hála, látványos listákon (Forbes leggazdagabb, legbefolyásosabb nők), könyvekben, cikkekben kapnak helyet.
Bár ezek a sikerek nem lebecsülendőek, de komolyan kell venni az erősöső nőellenes mozgalmakat, hiszen magukban hordozzák az erőszak változatos formáinak megnyilvánulásának lehetőségét nők felé. Azok a politikusnők, nőjogi aktivisták, és lényegében bárki, aki nőként szót emel a patriarchális berendezkedés ellen kénytelen szembesülni a nemi erőszakkal való fenyegetéssel, dehumanizálással, lejárató kampánnyal, a szexuális életüket becsmérlő gyűlölet hullámmal.
A fent említett folyamatok mérsékelése elképesztően nagy és hosszadalmas feladat, viszont a gyűlöletet gerjesztő társadalmi frusztráció szint csökkentése mindenképpen áldottabb állapotokat tudna előidézni az offline közösségekben és az online terekben is.
Szerző: Bonifert G. Rita
FORRÁSOK:
https://maifeminism.com/empowered-popular-feminism-and-popular-misogyny-by-sarah-banet-weiser/
Borítón felhasznált képek:
https://quotepark.com/media/authors/mark-zuckerberg.jpg
https://www.florencegiven.com/