A férfi. Ez így, mint egy homogén kategória nem létezik, ahány férfiként élő teremtmény él a bolygón, annyiféleképpen definiálható a férfiasság. Az azonban világos, hogy minden korszaknak és társadalomnak a meg van a maga férfi ideálja.
Raewyn Connell társadalomtudósként úgy véli, hogy bár többfajta “férfitípus” létezik, a férfiasságnak egy bizonyos archetipusát minden más, megélt férfiasság fölé helyezünk a Nyugati társadalmakban: a heteroszexuális férfiét. Azok, akik a leginkább megközelítik ezt a bizonyos férfi képet, rendelkeznek a legtöbb társadalmi tőkével (adott egyén vagy csoport társadalmi képességeinek az összességét foglalja magába), és kis túlzással ezt az eszményt ünnepeljük a nagy sportolókban, labdarúgókban. Az idei nagy sportesemémyek kapcsán, mint a futball Európa Bajnokság és az Olimpia érdemes megszemlélni, hogy milyen gyakorlatokon keresztül termeljük újjá a heteroszexuális férfi eszményét .
A Férfi Test
_methode_times_prod_web_bin_7ac05d9c-ceb4-11eb-9bfa-a3bc386e6928.jpeg
A „macsó” labdarúgó
A férfiasság számos tulajdonságból áll, amelyeket a különböző tényezők befolyásolnak, úgy mint az életkor, társadalmi-gazdasági helyzet, kulturális mintázatok, származás stb.
Természetesen, és ahogyan azt majd látni fogjuk, a nyugati férfi eszménykép nem egy merev imidzs: ahogyan a társadalmi közeg és a kulturális normák változnak, úgy formálódnak a férfiasságot meghatározó tulajdonságok is.
A domináns eszmény a Nyugati világban döntően még mindig izmos, sportolásra alkalmas testű, fehér, heteroszexuális fiatal férfi. Ennek az ideálnak az ünneplése, fenntartása és újratermelése zajlik aktuálisan például a futball stadionokban. Ez a sportág tradícionálisan összekapcsolódott a férfiasság megélésének lehetőségével, ahogy Adi Adams fogalmaz, a sport a hagyományosan férfias értékek (keménység, a másik leuralása, fizikai erő) utolsó bástyája. Meg kell jegyeznünk, hogy egyre inkább ostromlott ez a bástya, de tény, hogy egészen az új évezred első évtizedéig a foci szorosan összefonódott az agresszióval, macsósággal. Felrémlik még a részeg, kontrollt vesztett „huligán” tipizált képe, távolról hallatszik még az öltözőkben és a szurkolói szektorokban jelenlévő homofób, rasszista és szexista nyelvhasználat.
A homofób megnyilvánulás nem a játékos szexuális orientációra irányul elsősorban, hanem a negatív jelentéstársítás miatt az ellenfél becsmérlése a cél
https://index.hu/mindekozben/poszt/2021/06/24/na-vajon-mit-kerdezett-a-magyar-szurkolo-neuertol/
A foci teret enged a keretek között megélt versengésnek és a fizikai erő összemérésének, amelyek a mai napig fontos összetevői az ideális férfiképnek.
A férfiasság építőelemei
Judith Butler, aki tudományos munkáiban a biológiai és a társadalmi nemek sokrétűségét boncolgotja, alapvetően úgy véli, hogy az emberek folyamatosan, legtöbbször egyáltalán nem tudatosan állítják elő azt, hogy milyen neműként érzékeli őket a külvilág.
A focinál maradva, ezalatt érthetjük például azt, hogy a férfiasság mondjuk egy gólt követő pózban, erőt demonstráló üvöltésben vagy a sztereotipikusan férfiaknak tulajdonított izmos testek megmutatásában nyilvánul meg. Ugyanakkor nem csak az aktív tettekről van itt szó, hanem például egy hagyományosan férfiasnak tartott hajviseletről, szúrós tekintetről. A közvetítések szünetében leadott sör, autó és borotva reklámok is szintén egy bizonyos, jól körülírható férfiképet surgároznak. A profi játékosok értéke és keresete az egekben, a nagy tornák idején gyönyörű női partnerekről és elképesztő autó arzenálról cikkeznek. A pénz, a “jó nő” és a luxusautó is mind a top-férfi státuszszimbólumai.
Klasszik férfi eszmény a focista: erős fizikum, gazdagság, “top-nők”, top autók
https://www.fashiongonerogue.com/editorial/natalia-vodianova-vogue-russia-cover-photos/
A sport közeg, de itt Európában legfőképpen a foci egy olyan társadalmi teret alkot, amelynek fókuszában a korábban említett heteroszexuális férfi eszménykép áll. Nem kizárólag a pályán és a lelátókon, hanem a hagyományosan ehhez a világhoz kapcsolódó szurkolói zónákban, kocsmákban, szakértői stúdiókban is. Így többé-kevésbé mindenki más a szélre szorul, legyen szó a nőkről vagy az ebben a kulturális közegben sztenderdnek számító férfikategórián kívül esők csoportjai is (pl. homoszexuálisok).
Úton a modern férfiasság felé
A 20. században, de még az új évezred hajnalán is a klasszikus férfi kép nem foglalta magába az érzelmek megélését, illetve a testi-lelki közelséget más(okhoz) férfiakhoz. A barátok és csapattársak közötti testi érintés sem feltétlen számított mindennapinak. Ezzel szemben a modern férfikép jóval megengedőbb és befogadóbb, több érzelmet és hagyományosan női tulajdonságot tartalmaz.
A testi kontaktus és az érzelmek kifejezése megengedetté vált
tumblr.com
Az európai profi labdarúgás közegében egyre inkább észrevehető egy attitűdbeli változás, nem csupán a gyepen, hanem a lelátókon és az üzleti háttérbirodalomban is. Ennek egyik, ha nem a legjelentősebb oka, hogy az elmúlt években a foci újramárkázása zajlott, amelynek következtében az európai ligák meccsre járó közönsége szép lassan kicserélődött. Mivel lehetőség van a térbeli és szimbolikus elhatárolódásra a stadion szektorain belül, a meccs nézés családi élménnyé szelídül. Egyre több az olyan néző-szurkoló, aki nem kíván részt venni a hiper maszkulin tevékenységekben (nagymértékű alkoholfogyasztás, durva nyelvhasználat, kontrollálatlan szurkolás stb.). (Felső-)középosztályi identitásából adódóan fogékony a társadalmi kérdésekre.
Ezt az új, társadalmi és gazdasági szempontból magasabb pozíciójú közönséget ebből a szempontból is ki kell szolgálni. A korábban erőteljesen homofób közegnek tartott futball világban egyre jelentősebb az igény a társadalmilag érzékeny témák kihangosítására. Pár hete a szivárványszínű stadion fények és karszalagok kapcsán bukot a felszínre a többek között a különböző férfiidentitások között feszülő konfliktus (Terjedelmi korlátok miatt nem megyek bele a téma üzleti és politikai komplexitásába). A tradícionális férfi eszményképe tehát szemmel láthatóan elkezdett a foci birodalmában is omladozni. Azonban a szurkoló-szubkultúrák nem mindenhol képesek nyitottan és befogadóan hozzáállni az éppen zajló attitűd változásokhoz, és igaz, ami igaz, nem rohangál túl sok aktív, profi nyíltan homoszexuális futball játékos sem a pályán:
„Természetesen az egészséges józan eszem azt mondja, hogy itt a 21. században mindenkinek szabadon kellene élnie. Viszont azt nem tudom, hogy bárkinek is javasolnám, hogy aktív játékosként coming-outoljon. A pályán (…) nem garantált, hogy az illető ne lenne becsmérelve, meggyalázva.”
Toni Kroos GQ Magazin
Toni Kroos 2020-as nyilatkozatából kiindulva azonban még hosszú az út odaáig, hogy ez a sportág mindenki számára nyitott és elfogadó közeget jelentsen.
Szerző: Bonifert Rita
Források:
Toni Kroos im Interview: “Ungerechtigkeit macht mich extrem sauer.”
Continuity, change and complexity in the performance of masculinity among elite young footballers in England
Beers and Blurred Boundaries: The Spatial and Gendered 2 Organisation of Pre-Match Venues for English Football Fans
Everyday homophobia and imposed heterosexuality in football
https://theconversation.com/everyday-homophobia-and-imposed-heterosexuality-in-football-99052
Masculinities and Sexualities in Sport and Physical Cultures: Three Decades of Evolving Research
https://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/00918369.2011.563652
Tackling Homophobia in Spain’s Football Culture: Changing the Discourse Through Art and Social Media1
Borítókép: