A popkultúra mélyrehatóan szövi át mindennapjainkat, jelentősen formálja gondolkodásmódunkat, és azt, hogy mit tartunk normálisnak, ideálisnak. A kívánt dolog, szinte bármi lehet, akár tárgy (divat), vagy akár személyes kapcsolataink bonyolult rendszere. A filmekben, könyvekben, videoklipekben, dalokban ábrázolt valóságról való információkat, láthatatlanul, mint, ahogyan a levegőt szívjuk magunkba, hogy később akár tudattalanul, vagy akár nagyon is tudatosan alkalmazzuk a „tapasztalatokat” adott szituációkban.
Persze nyilvánvalóan a kultúra és a valóság kölcsönösen hat egymásra, így az alkotások a való életből merítenek ihletet, viszont azzal, hogy milyen képek és ábrázolásmódok jelennek meg (pop)kulturális alkotásokban, az jelentősen hozzájárul, ahhoz, hogy széleskörben például milyen férfikép, nő kép válik ismerőssé, végső soron normálissá. Érdemes időnként megállni egy pillanatra és elgondolkodni, hogy mit is láttunk, hallottunk, olvastunk, milyen motívumok húzódnak meg mélyebb szinteken.
Mesevilágból a való világba
https://www.teenvogue.com/story/enchanted-sequel-amy-adams-disney-plus
A Pop Culture Detective nevű Youtube csatorna videó esszében egy jól ismert filmes alakot, az idegen világból ide csöppent nőnemű lényt helyezi más megvilágításba. A férfi vágyaktól kezdve, a legmélyebb félelmeiken keresztül, az aszimmetrikus párkapcsolati dinamikáig jutunk a gondolatébresztő eszmefuttatás során.
Naiva gépfegyverrel
Naiv, gyerekes, ugyanakkor elképesztően ügyes, érett, szexualizált testű nő. Ez az alapja egy olyan nő képnek, amely népszerű, visszatérő eleme bizonyos (férfifantáziáknak), filmes típusoknak, leginkább sci-fiknek. Bizonyára sokunknak beugrik legalább egy ilyen filmes karakter, hiszen ez a típus a mai napig, pár újítással ugyan, de tarol a mozikban (Wonder Woman, Star Trek sorozat, Az ötödik elem, Felhőatlasz stb.).
Az “operációs rendszer” női testben
https://www.wallpaperflare.com/olivia-wilde-as-quorra-tron-legacy-wallpaper-mndge
A női karakter lényeges tulajdonsága, hogy nem a film alap világából, hanem a múltból, űrből stb. érkezik, így ebből az okból kifolyólag a legegyszerűbb társas interakciókban is totálisan elveszett, be nem tört alak, aki természetesen a romantikus helyzetekben is teljesen naivan, ártatlanul viselkedik. Ölthet számítógépes program, űrlány, robot, sellő vagy egy a civilizált környezettől távol nevelkedett női alakot is (Sheena 1984).
Közös tulajdonságai ezen teremtményeknek például az, hogy bár szocializáció szempontjából egy gyerek szintjén állnak, jellemzően olyan képességek birtokában vannak, amelyeket a férfiak nagyra becsülnek, pl. kivételesen jól képzettek harcászatban. Továbbá, teljesen szabadok mindenféle szégyenérzettől, nincsenek tudatában testük férfiakra gyakorolt hatásának, fizikai vonzerejüknek. Így, a civilizáltság hiányában a legtöbb filmben könnyen megmagyarázható miért következik be az a klasszikus jelenet, amelyben a női karakter szégyentelenül vetkőzni kezd a férfi szereplők társaságában (akik pedig gálánsan kirohannak a helységből).
Ismerős helyzetek, amelyek ilyen-olyan módon, részleteiben, alapvonásaiban számtalan filmben szembe jönnek. A Metoo előtti hollywoodi érában filmek tucatjaiban írtak ehhez hasonló női karaktereket, leginkább férfi alkotók. Hol egészen nyilvánvalóan, hol burkoltan a férfi vágyának tárgyát írták bele a gyermeki naivitással, tisztasággal, ugyanakkor szexualizált testtel rendelkező női karakterbe. Ez a szereplő sosem önmagában áll, mindig ott van mellette a férfi főhős. Innentől lesz érdekes a dolog, hiszen a két karakter viszonya sokat mond a mélyen gyökerező férfi fantáziákról és a nővel való kapcsolatáról.
A férfi hőssé válik
A szóban forgó filmekben a férfi főhős különböző okokból kifolyólag egyedül maradt, csalódik a szerelemben. Egy egyszerű, hétköznapi életet élő valaki, aki nem akar, vagy nem tud egy hozzá hasonló női társra lelni. Lényegében egy olyan szereplő, aki egy hozzá hasonló, ugyanazon világbeli nő számára (nézők) teljesen hétköznapi, átlagos.
Az űrlény és a férfi főhős (Marslakó a mostohám 1988)
https://www.listal.com/viewimage/150563h
Itt jön a csavar, ugyanis a női lény legfontosabb ismérve éppen az, hogy más világból érkezett, tehát nincs viszonyítási alapja, sosem találkozott más férfiakkal, nem is ismeri ezt, az általunk, nézők által is jól ismert világot. Így a naiv női szereplő számára automatikusan felmagasztosul a férfi: ő a legokosabb, a legjószívűbb, legleg alak, csupán azért mert mondjuk tudja, hogy a sajtos szendvicset hogyan kell megenni (Marslakó a mostohám c. filmben).
Ennél a pontnál már valami kezd derengeni, hogy ez a bizonyos férfi fantázia hogyan is építkezik: adott egy földöntúlian szépséges női testtel rendelkező lény, akinek szemmel láthatólag fogalma sincs fizikai adottságairól, és a férfiakra gyakorolt hatásáról, naiv, ártatlan, semmi tapasztalata a való világgal. Ez azt sejteti, hogy ideális esetben, a nő nincs tudatában klasszikus szépségének, hiszen az a nő, aki pontosan tudja milyen hatást vált ki a férfiakból, az rendelkezik valamiféle öntudattal és az elérhetetlenséget sugározza, már az elképzelések szerint. Ezekben a filmekben, azonban ez az öntudat-faktor ki van iktatva, így lehetséges az, hogy az első férfi, aki szembejön, jelen esetben a főhősünk az idegen női lény szemében ő lesz maga a tökély, bármennyire is átlagos a közízlés, közvélemény szerint. Úgy nyeri el vágyai tárgyát, hogy semmilyen különleges erőfeszítést nem kell tennie, a világban való jártassága elegendő hozzá.
A sellő és a férfi szereplő (Mr. Peabody and the Mermaid (1948)
http://torontofilmsociety.com/film-notes/mr-peabody-mermaid-1948/
Kis kitérővel itt emlékeznék meg a zsáner egyik altípusáról, amelyben szintén megjelenik a felvázolt szituáció, annyi változtatással, hogy bár a nő is a Földről származik, viszont nem a „civilizáltabb” feléről. Így meg is született a naiv női szereplő és a bátor fehér kalandor főhős egyenlőtlen viszonyáról szóló történet (Pl.: Az új világ 2005). A való életben is ismerős a Nyugati férfi- harmadik világbeli nő toposza, amely lényegében a fent részletezett férfi vágy egyik megvalósítható formája (itt most nem az egyenlőségen alapuló kapcsolatokra utalok, amelyek természetesen szintén megvalósulhatnak más kultúrákhoz tartozó emberek között).
Az új világ (2005)
A tapasztaltabb, az adott világban magát jobban kiismerő férfi, és a „born szexy yesterday” női karakter naivitása az arcunkba tolja a kapcsolat aszimmetrikusságát és az erőviszonyok egyenlőtlenségét a férfi javára.
Az ábrázolt kapcsolati dinamika, már amennyiben a férfi sokkal inkább „erőfölényben” van az adott világ menetének ismerete tekintetében, a férfiasság idealizált megjelenítésével kapcsolatos. A zsáner gyökerei mélyre nyúlnak, egészen az eltemetett bizonytalanságig, amely a férfiasságot övezi. Az jelenség életre hívója a félelem érzése attól a helyzettől, amikor a nő egyenlő társként van jelen, mind a szexuális tapasztalatot, mind az intellektualitást tekintve. Ha nincsenek vetélytársak, ő az egyetlen férfi a nő életében, akkor nincs összehasonlítási alap, nincsenek elvárások, amelyeknek netán nem felelne meg. Nem történhet meg a férfi lét egyik legnagyobb félelme a visszautasítás. Nem is kell akarnia, nem is kell megküzdenie, nem is kell jobb partnerré válnia, hiszen a női lény nem rendelkezik érzelmi és társadalmi tapasztalattal az ellenálláshoz.
https://roobla.com/1347/tron-legacy-2010/
Így automatikusan lehetővé válik a hatalom kézben tartása, és a kontroll gyakorlása egy naiv nőnemű lény fölött. Ide tartozik a patriarchális berendezkedés kontrollja a női szexualitás fölött is, hiszen a nő az ilyen típusú filmekben jellemzően még tiszta, ártatlan.
Csóklecke a tudatlan nő számára
https://www.medialifecrisis.com/acting-out/popgap-12-forbidden-planet-1956.html
Ahhoz, hogy ezeknek a vágyaknak az ábrázolása társadalmilag elfogadható legyen a naivságot és a tapasztalatlanságot egy szexuálisan érett nő testébe helyezik a film készítői.
Mindazon női-férfi kapcsolati dinamikák, amelyek ebből a fent részletezett szituációból eredeznek, sokféle formában jelennek meg a képernyőkön, legyen az egy japán anime film, klasszikus hollywoodi film, vagy egy 21. századi szuperprodukció. A gondolatmenetnek nem célja pszichológiai, vagy film elemzés, inkább az a fontos, hogy egy-egy alkotás kapcsán picit elgondolkodjunk, hogy a mélyebb rétegekben milyen motivációk, kimondatlan vágyak formálják a kulturális termékeket, és azon keresztül a mi gondolkodásmódunkat is.
Szerző: Bonifert G. Rita
Forrás:
https://www.youtube.com/watch?v=0thpEyEwi80