Európa egy földrész. Ennélfogva nem tud felfedezni semmit. Felfedezni emberek tudnak. Ami a kereszténység lényegét illeti, azt a keresztény emberek tudnák legjobban megmutatni. Sok, magát kereszténynek mondó ember nagyon-nagyon távol áll tőle. A lehető legrosszabb formája az ateizmusnak a politikai kereszténység. Kiüresedett közhelyekből próbálnak építkezni, amelyek kimerülnek a buzizásban, migránsozásban és sok más egyéb „valami ellenességben”. Bartha István írása

Kép: lossi36.com

Azbej Tristan úr, a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárságának vezetője Facebook-oldalán posztolta a következőt:

„Európa vagy újra felfedezi keresztény gyökérzetét és belőle fakadó értékeit, vagy egy nihilista masszában feloldódik, ahol már nem lesz helye az önazonosságnak, de bevándorlók százmillióinak annál inkább.

Mi az Európai Unió alapító atyjának, Robert Schumannak útját járjuk: a magyar kormány elkötelezett a keresztény kultúra megvédése és ápolása mellett, Közel-Keleten és a vén kontinensen egyaránt. Ez önmagunk megőrzésének kérdése.”

A szöveg egy Robert Schuman-t ábrázoló fotó mellett olvasható, a fotón pedig egy neki tulajdonított idézet: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

Az utóbbi időben kifejezetten kerülni igyekszem mindenféle konfrontációt, vitát, ütközést, főleg nyílt politikai állásfoglalást. Ha kommentelek néha, sokkal szívesebben írok egyetértő, megerősítő, vagy a másikat kiegészítő, az ő mondandóját továbbgondoló módon. Most mégis indíttatást éreztem arra, hogy – ha tetszik – ellenvéleményt fogalmazzak meg.*

Keresztyén emberként, lelkészként első olvasásra akár örömteli egyetértésemet is kifejezhetném. Hiszen annyira adná magát a dolog: keresztyén vagyok, hát persze, hogy egy keresztyén Európáról álmodom. Lelkészként pedig arról, hogy az evangéliumot hirdető szolgálatom olyan hatékony legyen, hogy mindenki megtérjen, hitre jusson, és egyetlen nagy keresztyén közösség tagjaiként élhessünk szeretetben, békében.

Mi a bajom akkor mégis? Mit kekeckedek ahelyett, hogy örülnék? A társadalmi-történelmi kontextustól képtelenség elvonatkoztatni. A szavak jelentése pedig soha nem steril, hanem mindig valamilyen összefüggésben érvényes.

„Európa vagy újra felfedezi” – Európa egy földrész. Ennélfogva nem tud felfedezni semmit. Felfedezni emberek tudnak. Oké, nem akarok feleslegesen kekeckedni, értem én, hogy az európai emberekről van szó. Ez viszont már egy kicsit érdekes: “keresztény gyökérzetét” – Szóval az európai emberek fedezzék fel a keresztény gyökérzetüket? Vagy az európai kultúra és társadalmi berendezkedés keresztény gyökérzetét? Hiszen nem tudja nem felfedezni, mert benne él! Ha zenét hallgat, ha az utcán sétál, ha bemegy egy boltba, pláne ha megnéz egy filmet, vagy beszélget bárkivel.

Aztán: „és belőle fakadó értékeit,” – Na, ez még érdekesebb. Mert milyen „értékek”-ről van szó? Kultúra, tudomány, művészet, ez mind körülvesz mindnyájunkat. Amennyiben valaki mégis ki tudja vonni magát a hatása alól, az amiatt van, hogy nem figyelt az iskolában, vagy nem érdekli, vagy azért, mert túl sznob, túl ostoba, vagy túl nyomorult, és emiatt más köti le a figyelmét.

Ami azonban a kereszténység lényegét illeti, azt a keresztény emberek tudnák legjobban megmutatni. Ennek a lényege ugyanis az önzetlen szeretet, az elfogadás, a nyitottság, a megbocsátás. Tehát mindaz, amit Jézus az életével, a tanításával és az áldozatával eléje élt a tanítványainak, és rájuk bízta annak hirdetését. Először ez annyira jól sikerült, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben egyebek közt például egy csapásra megszűnt a szegénység, mivel puszta belső indíttatásból mindenki berakta a közösbe a sajátját, és úgy osztották szét a javakat, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá (Apcs 4, 32-35).

Szóval ami a kereszténység lényegét illeti, az egész európai civilizáció – vagy maradjunk inkább az európai embereknél, ha már az elején ezen kekeckedtem -, szóval elég sok, magát kereszténynek mondó ember nagyon-nagyon távol áll tőle. A lehető legrosszabb formája az ateizmusnak a politikai kereszténység.

Azonban itt jön csak, ami miatt elkezdtem írni: „vagy egy nihilista masszában feloldódik, ahol már nem lesz helye az önazonosságnak, de bevándorlók százmillióinak annál inkább.” – Ez meg mi? Mi az, hogy nihilista massza? És mihez képest? A jelenlegi, magát „kereszténynek” mondó „kultúrához”, az azt fennen hirdető, zászlóra tűző, de tetteikben Jézustól nagyon távol álló emberek moráljához képest? Vagy a funkciójukat lassan-lassan teljesen elveszítő hagyományos és intézményes egyházakhoz képest?

És milyen önazonosság? Nem épp annak vagyunk tanúi, hogy eljutottunk társadalmi szinten oda, hogy már szinte csak unásig ismételgetett és teljesen kiüresedett közhelyekből próbálnak építkezni azok, akik annyira szeretik ezeket a mostanra, hála Istennek egyre kevésbé hangzatos és egyre kevésbé hatékony szlogeneket, mint „értékek”, pláne „keresztény értékek”? Amelyek gyakorlati következtetéseiket illetően lassacskán kimerülnek a buzizásban, migránsozásban és sok más egyéb „valami ellenességben”?

És mi ez a „vagy-vagy”? Honnan ez a prófétai bizonyosság és küldetéstudat? Kinek van bátorsága ilyen kijelentéseket tenni? Olyan szlogenekből kiindulva, amik már önmagukban is tartalmatlanok és legnagyobb jóindulattal szólva is magyarázatot igényelnének, ráadásul még ezekhez kötni Európa jövőjét? Kijelentve, mintegy kinyilatkoztatva, hogy vagy ezen minimum magyarázatra szoruló, zavaros és önellentmondásos katyvaszt kell ráerőszakolni az emberekre, sulykolni óvodától egyetemig, hit, meggyőződés, tényleges lelki elköteleződés nélkül, vagy pedig valami „juj de szörnyű dolog fog történni”? Ami egyébként ha igaz is lenne, sokkal inkább igaz a már meglévő mostani állapotra, és éppenséggel nem más miatt, mint pont a megmaradás zálogaként feltételezett üres moralizálás és hazug látszat-intézmények kontraproduktivitása miatt.

Szóval én nem tudom, hogy lesz-e Európa, vagy nem, és azt sem tudom, hogy keresztény lesz-e, vagy másmilyen. Ennek megítélése nem áll hatalmamban. Ráhatásom pedig csak annyi lehet, hogy mint lelkész, elvégzem a hivatásomnak megfelelő munkámat. Egyet viszont tudok: hiszek Jézusban, és hirdetem az ő feltámadásának a jó hírét minden teremtménynek, ahogyan ezt ő megparancsolta a tanítványainak. És közben egyre másra felfedezem, hogy nagyon sok jó szándékú ember van, akik távol tartják magukat az egyháztól, vagy közömbösek iránta, de életükkel, teremtménytársaikhoz való viszonyulásukkal nagyon is hasonlítanak ahhoz, amit Jézus mutatott. Tehát pánikkeltésre semmi okot nem látok. És azt egészen bizonyosan ki merem jelenteni, hogy Isten érti a dolgát, tudja, hogy mit tesz, és egészen biztos, hogy amit eltervezett, azt végbe is viszi.

A szerző evangélikus lelkész

*Kommentemet olvasva a Felszabtér szerkesztőségének egyik tagja felajánlotta, hogy blogjukon (amelynek kb. másfél évvel ezelőtt, néhány hónapig magam is szerkesztőségi tagja voltam) megjelentetnék ezt a szöveget. A régi barátságra tekintettel megtiszteltetésnek vettem ezt a lehetőséget, és élek is vele. Az eredeti poszt alatti kommentem szövegén egy picit csiszoltam, mivel hajlamos vagyok a halmozottan összetett mondatokra, és ez nehezíti a megértést. Azbej Tristan bejegyzésének első felét rövid szakaszonként próbáltam értelmezni.