Húsvét van. Feltámadás. De vajon a lelkünkben mikor lesz? Sokan mondják magukat ebben az országban kereszténynek: politikusok, papok, újságírók, közéleti megmondó emberek. A jogalkotásunk, még az Alaptörvényünk is a keresztény értékek védelmére épül. Sőt az Alaptörvény húsvéti törvény. Ma nagyon megéri díszkereszténynek lenni, ez egy igen jó megélhetési forma. Rendkívül olcsó és ezért jól kifizetődő: vallási lúzongukra építeni a politikát, valódi koncepció helyett. Megéri az újságíró szakmát megszégyenítő módon apologetikai firkásszá válni, mert van, aki fizet érte. A közélet színpadán Istenre és az ő akaratára hivatkozva megfosztani embereket alapvető jogaiktól, lábbal tiporni a szabadságot dicséretreméltó, erényes cselekedet. Vajon mit mondana a Mester, ha köztünk járna ezen a húsvéton?
Fotó: Casey Crafford/imdb.com Az Isten fia c. filmből.
Szerintem megkérdezné, hogy miért bántjátok a Renner Erikákat, a Pál Mártonokat, meg a Pető Attilákat? Meddig akartok még a Kaleta Gáborok, a Szájer Józsefek, a Bene Krisztiánok, meg a Szűcs Balázsok országa lenni? Ha keresztények vagytok, miért engeditek meg, hogy bántalmazzák a nőket, a gyerekeket, a családokat?
Mert az asszonyverés belefér a „vak komondoros” hazugság etikátokba? Vagy azért, mert a gyerekpornó zabáló a ti cimborátok? Ahogy a lúgos orvos is? Nem is beszélve az egyházi szexuális bűnelkövetőkről, akikről még mindig szinte semmit nem tudunk! A család csak akkor család, ha ti annak tarjátok?
Miért láttok ellenséget abban, aki jövevény, akinek más a bőre színe vagy a vallása? Vagy abban, aki nem akar vallásos lenni vagy szerintetek, aki nem hisz, az alávalóbb ember nálatok? Tényleg erre tanított benneteket a szeretet?
Sok égbekiáltó bűnt, mérhetetlen sok aljasságot el lehet követni a kereszténység és annak védelme nevében. A szentet és a jót a végletekig lehet korrumpálni. Mindig is lehetett! Jézus talán pont ezért maradt csóró, otthontalan, vándorprédikátor, aki inkább az utcanőkkel, és a társadalom számkivetettjeivel vállalt asztal- és sorsközösséget.
Tudta ő jól, hogy milyen veszélyes a pénz és a hatalom. Hogy hova silányodhat le a legtisztább eszme is, ha összefonódik a politikával. Pont ezért nem akart soha politikai Messiás lenni, bár oly sokan ezt várták volna tőle. És ezért ragadott ostort akkor, amikor látta, hogy egyesek rablók barlangjává teszik az Isten házát. Ő soha nem alkudott meg a gonosszal. És nem árulta el a küldetését.
Ma vajon mit tenne? Mit tenne, ha látná, hogy azok, akik a kereszténység védelme nevében hangosan és hisztérikusan kiabálnak, nem akarnak semmi mást, csak hatalmat maguknak? És ezért kovácsolnak fegyvert a jézusi eszméből. Miközben magát a lényeget felejtik el. Hogy a kereszténység nem a hatalom-akarása, hanem a sebezhetőség vállalása és a szeretet radikális üzenetének hordozása.
Az üzenet radikalitása pedig abban áll, amit a Mester mondott: „senkinek nincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért!”. Ő ezt tette meg nagypénteken. Nem hatalmat akart, nem önmagát védte, hanem csak arra gondolt, hogy mit adhatna oda önmagából. A barátainak. Azoknak, akik szomjazzák a szeretetet és az igazságot.
Azt, hogy egy ország keresztény ország-e, azon lehet lemérni, hogy miként érzik benne magukat a legkisebbek, a hatalom nélküliek, a bántalmazottak, a jogfosztottak: a Renner Erikák, a Pál Mártonok meg a Pető Attilák.
Hogy mennyire karolják fel, támogatják őket azok, akiknek hatalmuk van. A szeretet nem a saját vélt vagy valós igazságaink mindenáron való védelmezését jelenti, hanem azt, hogy mit vagyunk képesek megtenni azokért, akik szenvednek, akik nélkülözik az igazságot. Minden bűn, amit a legkisebbek ellen elkövetnek az égbe kiált. Akkor is, ha azt éppen az Isten nevében teszik. Vagy legfőképpen éppen akkor!
Feltámadás pedig majd akkor lesz, ha ezt végre megértitek! És akkor majd az Isten új lelket ad belétek, kiveszi testetekből a kőszívet és hússzívet rak a helyébe, hogy végre ti is szeressetek.
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita, katolikus teológus, egyetemi oktató, a Felszabtér Blog főszerkesztője.