A cancel culture fogalma a magyar közéletben mára általánosan elterjedtté és ismertté vált. A szókapcsolat elsősorban azt jelenti, hogy eltörölnek, elhallgatnak bizonyos gondolatokat és azok szerzőit, magyarul cenzúrázzák őket, mégpedig bizonyos értékválasztások mentén. Mivel általában a szélsőséges, a jogállammal vagy az általános emberi méltósággal ütköző véleményekről van szó, mindez elsősorban a végletes gondolkodású és a felvilágosult, szabad gondolkozást kevésbé kedvelő csoportokat érinti érzékenyen, akik számára a cenzúrázó hatalom végeredményben a fennálló liberális véleménydiktatúra. A legismertebb példa, amikor a Twitter végleg törölte Donald Trump amerikai elnök fiókját. Monostori Tibor írása

A kérdést bonyolult jogi-filozófiai kérdések övezik, mint például a szólásszabadság ügye, és szabályozásuk az egész világ előtt álló feladat. Gyakran én is teljesen elveszek a sok értelmezés között. Ami biztos: a cancel culture minden oldalon működik és lehet megalapozott és jogos, de groteszk és visszás is. Mindegyik oldal alkalmazza – és alkalmazta is a történelemben, az tehát egyáltalán nem új, legfeljebb a kommunikációs csatornák azok.

Daniel Garcia illusztrációja (www.instagram.com)

Két, számomra kedves progresszív teológus kálváriáját osztom meg: Peter Ennsét és John Sandersét, a 2000-es évekből. Mindketten nemzetközileg elismert kutatók és egyetemi oktatók, integritásukhoz és szellemi nagyságukhoz, alkotásaik újdonságerejéhez kétség sem férhet, mégis „lekeverték” és lemondatták őket az egyetemükről.

Peter Enns 2005-ös könyve, az Inspiration and Incarnation: Evangelicals and the Problem of the Old Testament a gazdag szakirodalomra és az újabb kutatásokra alapozva bátran szakított, már konzervatív körökben is a Biblia tévedhetetlenségének mítoszával, pontosabban annak rosszul értelmezett meghatározásával. A Harvardon végzett teológus világossá tette, hogy milyen sok hasonlóság, sőt szinte pontos egyezés áll fenn az ókori kelet gondolatvilága és az Ószövetség egyes passzusai között, miként azt is, hogy az Ószövetség szerzői rendkívül különbözően gondolkodtak bizonyos kérdésekben és egymással is vitatkoztak. Végül, rámutatott arra, hogy maga az Újszövetség is innovatív módon használja fel ezeket a szövegeket, kora hagyományvilágába ágyazva azokat. Egy szó mint száz: a Biblia egyszerre isteni és nagyon is emberi.

A hatás nem maradt el: 2008-ban Ennst felfüggesztették egy evangelikál szeminárium, a Westminsteriben betöltött állásából, noha a tanszék tagjainak többsége hosszas vizsgálat után úgy foglalt állást, hogy nézetei beférnek a (magyarországi reformátusok által is elfogadott és tisztelt) Westminsteri Hitvallás keretei közé. A kuratórium máshogy gondolta és Enns végül távozott. A döntést követően a kuratórium több tagja lemondott. Enns azóta számos nagysikerű bestsellert írt, könyvei magyarul sajnos nem elérhetőek.

Hasonló eset történt John Sandersszel, az (arminianizmushoz igen hasonló) nyitott teizmus emblematikus alakjával pár évvel korábban. Őt elsősorban klasszikusa, a The God Who Risks: A Theology of Divine Providence című kötete tette ismertté. Ennek egyik eleme Isten dinamikus mindentudásának elmélete, melyet sok más kutatóval együtt dolgozott ki. Eszerint Isten nem ismeri a jövőt, pusztán az összes jövőbeni lehetőség mátrixát, és ezekből az egyes események Isten és ember szabad döntései alapján válnak ténylegesen megtörténtté. Ez természetesen nem új és nagyon is biblikus, sőt inkább az a kérdéses, miért válhattak uralkodóvá a determinisztikus modellek – mondják. Ez és más levezetései (például egyes isteni próféciák esetlegességéről és feltételes jellegéről) váltották ki az amerikai konzervatív (evangelikál) világ nemtetszését.

Őt a Huntington Egyetemről távolítottak el egyes tagok nyomására, noha számos más nyitott teista is tanított az intézményben és a vizsgálatok ezúttal sem tudták igazolni, hogy ne vallaná az egyetem által elfogadott hitvallásokat.

Sanderst egy évvel korábban egyébként a világhírű teológiai társaság, az Evangelical Theological Society vezetése próbálta meg kizárni a tagjai sorából, de a kétharmados többség helyett végül csak a tagok 62 százaléka szavazott a kizárása mellett, így maradhatott. Ennshez hasonlóan ő is gyorsan elhelyezkedett és azóta is igen termékeny szerző.

Ezeket a példákat azért hoztuk fel, hogy megmutassuk: mindegyik oldal, irányzat esetében vannak olyan esetek, amelyek elsősorban az erőről és a valósággal nem számoló elvi politizálásról és teologizálásról szólnak. A haladó keresztények is tapasztalhatják ezt, mindenütt a világon.

Szerző: Monostori Tibor PhD, közgazdász, történész