Talán nem mondok újat azzal, hogy sok vallásos nő nem olvasta a Bibliát. Ők a férfiak, és főleg a férfi lelkészek, papok, vagy rabbik értelmezéséből ismerik a szentírási történeteket és törvényeket. Némely nő saját nemével kapcsolatos tudását is a felsorolt „megbízható” forrásokból szerezte. A szexuális visszaélések és a fizikai-lelki bántalmazások elhallgatása gyakran pont azért történik, mert a nők elhiszik, hogy „eredendően bűnös,” illetve gyenge természetük van. Hiszen ott van a bibliai Éva, aki nem tudott ellenállni a kísértésnek és Ádámot is romlásba vitte!  Hrotkó Larissza írása

Kép: www.jw.org

Mindig is voltak bátor és tehetséges nők, akik képesek voltak kiállni a női becsületért és ebben a küzdelemben éppen a Szentírás – így, vagy úgy – volt számukra az útmutató. Az emberi jogokért folytatott politikai harc egyesítette a Biblia első női értelmezőit, akik felléptek saját országuk szuverenitásáért, illetve a rabszolgaság és az elnyomás ellen.

A 19. század elszánt elődeink nagyon különbözőek voltak. Egyesek – mint Hermine Zalite, Emily Dickinson vagy báró Alexandra Gripenberg – a társadalom felső rétegéhez tartoztak és kiváló oktatásban részesültek. De volt köztük egy igazi proletár költőnő is – Szuszanuk Kurlinyan (1876-1927), aki Kelet-Örményországban élt. Egyik versében ezt írta:

Vidd el a keresztet,
Az eszközt, amelyet
Számtalan hazugságra és
Szégyentelen álszentségre
Használtak már…
Vidd el az eszeveszett,
Esztelen, ízléstelen
Kizsákmányolók fegyverét.
Vidd el,
Mert csöpög róla a vér,
A könny,
A genny és
A számtalan áldozat
Halálos izzadsága,
Kiket magukra hagytak az átok,
És a haláltusa utolsó sóhajában…
Vidd el
A hívők bátorításának kövét,
A keresztet, igen, a keresztedet.
Ne érintsd
A lázadók széttaposott koponyainak
Meleg, lüktető,
Frissen vérző agyát…

Ebben az újszövetségi ihletésű drámai versben Kurlinyan arra szólította az örmény nőket, hogy ne hagyják el magukat, ne hallgassanak azokra, akik az egyházra és a Szentírásra hivatkozva alázatot és engedelmességet követelnek tőlük. Az egyház a kereszttel – a kereszténység e szent szimbólumával – is sokszor visszaélt már, hogy kizsákmányolja a szegényeket és a gyengéket. (Kartashyan, Die Bedeutung biblischer Motive im literarischen Schaffen armenischer Frauen, 2020, 91-122)

Majdnem ugyanakkor a messzi Finnországban Helena Konttinen prófétai látomásai alapján értelmezte az egyszerű nők számára a Teremtés könyvét. Mindenekelőtt a „rossz” eredetének kérdése foglalkoztatta, amit nem az ember természetében látott. Magyarázata szerint a bűnbeesés történetében nagy szerepet játszott az ördög és a Lucifer, aki az Örökkévaló bizalmát kihasználva saját emberszerű kreatúráit hozta létre. Lucifert az Örökkévaló ugyan száműzte maga mellől, de a bűne megfertőzte a teremtést. Az ember pedig nem készült fel a rosszal való találkozásra, nem kapott kellő felkészítést és nem tudott megfelelő módon válaszolni a jelenségre. Vagyis az ember nem a bűn hordozója, hanem mindig is annak áldozata. És örökös küzdelem lett az ember sorsa.

Konttinennek magának is meg kellett küzdenie a hátrányos neveléssel és a környezete diszkrimináló hatásával, amely sokáig nem tette lehetővé, hogy gondolatait nyilvánosságra hozza. A tudás hiánya is akadályozta tevékenységét, amit önállóan próbált pótolni. Nehézségek ellenére kitartóan követte az isteni hívást. (Salmesvuori, Drei Frauen und drei Herangehensweisen an die Bibel, 2020, 19-42)

A lett nők a férfiakkal együtt harcoltak országuk nemzeti függetlenségéért. Ugyanakkor ők is beleütköztek a férfi felsőbbrendűség gőgös és – valljuk be – ostoba társadalmi hagyományába, amely akadályozta a nők egyenjogú megítélését. Latviesu Avizes (Lett Újság) 1866-ban például publikált egy parafrázist 1 Kor 14, 33-ra, amelyet így fejezett be: „… a nők pedig rendeljék el magukat a férfiaknak és maradjanak csendben a közösségben.” (Balode, 2020, 70) A társadalom férfiközpontú beállítottsága korlátozta a lett nők fejlődési lehetőségeit. Ennek ellenére ők sem hiányoztak az első női hermeneuták sorából. Marija Medinska (szül. Valdemäre) íróként és üzletasszonyként küzdött női emancipációért és a szociális igazságtalanság ellen. Egyik regényében ezeket az ismerősen hangzó szavakat találjuk meg:

„Felismerem a Hangodat és a feladatot, amit rám bíztál. Kis szolgáló leányod kezébe helyezted a bosszút, és ez a feladat szent legyen számomra. Kezedet Magad nyújtod majd nekem, ha ez lesz az akaratod.” (Dace Balode, Bibelinterpretationen von Frauen auf dem Territorium Lettlands, 2020, 67-91)

Emily Dickinson (Amerikai Egyesült Államok) Pál apostollal kerül vitába. Közvetlenül ugyan nem idézte Pál negatív mondatait a női közösségi szerepről, mégis keményen reagált az 1 Kor 11, 3.7 és 14,34-re; Eph 5,22-re és 1Tim 2,11-14-re.  Dickinson a „Bizonytalanság hermeneutikáját” (Ostriker Alicia, Re-playing the Bible: My Emily Dickinson, 1993, 165) alkalmazta ezekre a bibliai helyekre azért, hogy egy női, emberközpontú látásmóddal felfrissítse a régi hermeneutikai hagyományt. Dickinson spiritualitása és hite ugyanis az Isten által teremtett világból és földi örömökből táplálkozott. Pál apostol szavait szinte szó szerint, ám játékos formában idézte világi jellegű szövegekben. Ezt tette például az 1 Kor 3, 21-22-ben olvasható apostoli üzenettel. Egy baráti levélben Dickinson leírta a reggeli kilovaglását, amely során megcsodálta az égboltot, a patakot és a hegyet: „… Nektek ajándékozom őket, mert az enyémek és minden az enyém, kivéve Kéfást és Apollót, akiket nem kedvelek.” (Caroline Blyth, Die Paulusbriefe in Emily Dickinsons Dichtung und Korrespondenz, 2020, 135) Ezekkel a szavakkal Dickinson keresztül húzta Pál egyházi prioritásait és emberi szintre hozta a közösségről szóló diskurzust. 1 Kor, 15, 51-53-ben Pál a hallhatatlanságról tárgyalt. Dickinson ezt a „végtelen” és a „véges” fogalmával helyettesítette be és kijelentette, hogy az emberi természet rejtélye fontosabb számára, mint a megváltás titka: „… mert a Végtelenséget állítjuk, de a Végest látjuk.” (Blyth, 2020, 137)

Sarah Grimke (1792-1873, USA) ugyancsak a rabszolgáság és a női diszkrimináció ellen harcolt. Teremtés könyve 1,26 fejezete és a Zsolt 8, 5 ihlette meg őt az alábbi sorok megírására:

„Nem kétséges, hogy Éva teremtése beteljesítette Ádám boldogságát. Ezért a mérhetetlenül bölcs és kegyes Atyánk ugyanúgy teremtette meg Évát, mint az Ádámot [vagyis] saját képe szerint. Megkoronázta őt [Évát] dicsőséggel és becsülettel és kezébe helyezte – ugyanúgy, mint az Ádám kezébe – az uralkodás jogarát, hogy az alacsonyabb teremtés felett uralkodjanak.” (Michel Granjean, Sarah Grimkés Bibel, 2020, 161)

A fentiekben említett nevek és idézetek a bécsi LIT Verlag GmbH & Co.KG kiadásában 2020-ban megjelent könyvben szerepelnek. A könyv címe:

(Irmtraud Fischer, Edith Petschnigg, Nicole Navratil, Angela Berlis, Christiana de Groot (szerk.) „Die Bibel war für sie ein politisches Buch” (Számukra a Biblia egy politikai írás volt).

Ez a könyv nem csak informál, de tanít is arra, hogy merjük értelmezni a bibliai sorokat társadalmaink mindennapi életének szemszögéből. És arra is, hogy ne féljünk a több évszázados szokásoktól eltérő, helyenként meghökkentő hermeneutikai módszerektől. Hogy emiatt durva kirohanásoknak lehetünk kitéve? Igen, elfordulhat. Sőt már többször fordult elő. De használ-e a hallgatás, a visszahúzódás az úgy nevezett női szerepkörbe?

Engem csak egy dolog keserít el ebben az egészben. És pedig, hogy a könyvben nem szerepel egyetlen magyar női hermeneuta neve sem. Tényleg nem volt nálunk a 19. században senki, aki nőként értelmezte volna a szentírást? Nézzünk körül és talán kiegészíthetjük a listát a magyar nevekkel. Mindegy, hogy melyik közösségből – keresztény, keresztyén, zsidó, vagy muszlim. Jó lenne!  

Szerző: Dr. Hrotkó Larissza nyelvész, kultúratörténész, a zsidó vallástudomány doktora. Kutatási területei: feminista elméletek, nőkutatás, zsidó vallás és kultúra.