A szerzetesnőket érintő szexuális bántalmazás világszerte jelen van. Az elkövetők, ahogyan sok más abúzus esetben is, hatalmi pozíciójukkal élnek vissza. Jelen esetben a rendi elöljáró vagy lelki vezető szerepüket használják ki az elkövetők.
Doris Wagner német író és teológus egy 2018-as cikkében vet fel kényelmetlen, de nagyon is lényeges kérdéseket a kevésbé előtérben levő ügyről. Valószínűleg katolikus hívők zöme hallotta már valamilyen egyvelegét a híreszteléseknek, áthelyezéseknek és vicceknek arról az áldozat-csoportról, a szerzetesnővérekről, amely érintettségét illetően nem születtek még komolyabb intézkedések. A szerzetesnőket érintő szexuális visszaélésekről elérhető adatok mennyisége viszonylag kevés. Az Egyházban mély hallgatás övezi a problémát, amelyet természetesen egyetlen cikkel nem lehet megtörni, viszont fontos, hogy legyen róla szó a nyilvánosságban az eddig összegyűjtött és hozzáférhető adatok alapján.
https://www.npr.org/2010/12/22/131753494/for-these-young-nuns-habits-are-the-new-radical
Hubert Wolf egyháztörténész 2013-ban megjelent „kolostor krimije” (Sant’ Ambrogio apácái) anno a sikerlisták élén landolt. A történetet nem lehet pusztán fikcióként olvasni, hiszen az író megannyi történelmi forrást idéz a könyv végén. A regény egyebek mellett bemutatja az “abuzív rendszer” működési logikáját. Az érintettek oldalakon keresztül részletezik hogyan használta fel hatalmi pozícióját és „szentséget árasztó auráját” Ātbissin nővér nem csupán arra, hogy rendszeresen bántalmazza szexuálisan a rábízott nővéreket, hanem arra is, hogy mindezt a kegyelem bizonyítékaként tüntesse fel, hiszen úgy tűnt senki sem ellenkezett, senki sem utasította vissza a közeledését.
Carolyn Pyfrom festmény http://artoutthere.blogspot.com/2011/05/carolyn-pyfrom.html
Ez a példa jól rávilágít az egész „abuzív rendszer” alapvető motívumára: a hatalommal való visszaélésre. Hiszen arról van itt szó, hogy van valaki, aki gyakorlatilag teljes mértékben rendelkezik más emberekkel, ami lehetővé teszi számára, hogy visszaéljen a hatalmával és szexuálisan kihasználja a rábízottakat. Ráadásul mindezt azon személyek (in)direkt asszisztálásával, akik bizonyos kontroll-funkciókkal rendelkeznek.
Mindenki, aki hajlandó nem csak nézni, hanem látni is, tudja, hogy ez a mechanizmus a mai napig működik, még mindig vannak elkövetők, áldozatok a szerzetesi közösségekben.
https://natgeofound.tumblr.com/image/57795091109
Wagner egészen a 90’-es évekig nyúl vissza, amikor a nővéreket ért zaklatás hírének a hullámai elértek a nyilvánosságig.
Ekkor az afrikai kontinensen megtörtént esetek miatt figyeltek fel a probléma súlyosságára. Nevezetesen arra, hogy a nővéreket zaklató papok jelensége a világon szinte mindenütt jelen van.
Az Afrikában szolgáló papok tartottak attól, hogy a szexuálisan aktív helybeliek és a prostituáltak megbetegítik őket AIDS-el. Tehát az esetleges fertőzéseket és nem kívánt betegségeket megelőzvén a nővérek jelentették a “biztonságos” szexpartnert számukra a tisztasági fogadalmuk miatt. Az is előfordult, hogy a papok elöljárója lett felszólítva arra, hogy bocsássa a nővéreket „szexuális szívességekre” a papok rendelkezésére, különben elmennek a faluba, ahol fertőzés veszélye áll fenn. Az egyik legsajnálatosabb jelentett eset az volt, amikor az egyik fiatal nővér teherbe esett az erőszakot elkövető paptól, majd a kikényszerített abortusz következtében meghalt. A gyászmiséjét ugyanaz a pap mondta érte, aki korábban zaklatta.
Hivatalos válasz a fent említett tudósításokra, csak később érkezett, amikor ezek az ügyek többek között a National Catholic Reporter és a New York Times által nyilvánosságra jutottak. Az akkori vatikáni sajtós Joaquím Navarro-Valls röviden annyit fűzött hozzá, hogy igen, Rómában tudtak ezekről az ügyekről.
https://i.pinimg.com/564x/b2/f4/67/b2f467859071eceddbd4a9d4b6e6819d.jpg
A téma szisztematikus feltárására irányuló kutatás kiindulópontja egy amerikai pszichológus a traumatizált és szexuálisan bántalmazott szerzetesnővérekkel folytatott beszélgetése volt, amely rámutatott arra, hogy mennyire gyakori jelenség szerzetesi körökben a zaklatás. A kutatás során kiderült, hogy a visszaélések leggyakoribb formája a szexuális kizsákmányolás volt, ami a következőképpen definiálható: amikor valaki a professzionális viszonyból fakadó hatalmi egyenlőtlenséget – ami alapvetően szakmai távolságtartásra kötelezné –, használja ki, hogy a rábízott személyhez szexuálisan közeledjen.
Nagyon fontos megjegyzés, hogy a fennálló hatalmi egyenlőtlenségből és a hivatalos szerepekből adódóan az ilyen viszonyokban nem jöhet létre kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális érintkezés!
https://www.pinterest.ie/pin/527413806369014600/
A szexuális kizsákmányolás lényegében a szakmai etika megsértését jelenti. Ez akkor áll fent, amikor valaki szakmai felelősséggel járó pozíciójából kihasználja a rábízott személy függőségét és kiszolgáltatottságát. Mindig a felelős kötelessége elkerülni a szexuális magatartást ezekben a viszonyokban, mert:
- a szakmaiság megsértésének minősül
- hatalommal és hatáskörrel való visszaélést jelent
- a „gyengébb” függőségének és kiszolgáltatottságának kihasználása
- az érdemi beleegyezés nem lehetséges, mivel a szexuális tevékenységhez való hozzájárulás csak a kölcsönösség és az egyenlőség értelmében valósulhat meg.
Ez azt is jelenti, hogy a kizsákmányolásra attól függetlenül kerül sor, hogy az elszenvedő fél elhiszi-e, hogy önként ment bele egy szexuális viszonyba egy szakmabelivel vagy sem. Sok áldozat számára ennek a felismerésének a kulcsmomentuma az, amikor felismerik, hogy az elkövető, legtöbb esetben férfi és klerikus (pl.: lelki vezető), néhány esetben nő, hasonló körülmények között közeledett más nővérekhez is.
https://i.pinimg.com/564x/e0/19/d7/e019d7779d5f20f6f67b76ac40be7e75.jpg
Végezetül pedig álljon itt pár lényeges és elgondolkodtató kérdés, amelyekre minél előbb válaszokat kellene találni:
Hogyan fordulhat elő az, hogy a szerzetesnővérek ilyen nagy mértékben lesznek szexuális visszaélés áldozatai?
Hogyan lehet az, hogy az Egyházban úgy tűnik, hogy senki sem tesz fel komoly kérdéseket ezzel a témával kapcsolatban? Hiszen nyilvánvalóan tudatában vannak a belső esetek súlyosságának, azonban alig vannak intézkedések ezzel kapcsolatban, azon az igyekezeten kívül, hogy mindezt a nyilvánosságtól távol tartsák.
Hogyan alakul az erőviszony az elöljárónő és a szerzetesnők, illetve a papok és a nővérek között?
Mennyiben specifikus a lelki vezetés dinamikája a cölibátusban élő emberek között?
Milyen gyakran adódik alkalom az ilyesfajta esetek megbeszélésére a közösségekben? Olyan az atmoszférája a közösségnek, ahol az áldozatok megszólalhatnak, ahol kétség esetén a tagok jólléte előrébb való, mint a közösség jó híre?
A teológus végül pedig felteszi a kérdést, hogy vajon nyilvánosságra jutott eseteket övező ignorancia talán nem csupán egyfajta válaszreakció a visszaélésekre, hanem ugyanennyire oka is ezeknek?
Eredeti szöveg: #NunsToo: Sexueller Missbrauch an Ordensfrauen. Fakten und Fragen: https://www.herder.de/stz/hefte/archiv/143-2018/6-2018/nunstoo-sexueller-missbrauch-an-ordensfrauen-fakten-und-fragen/
Fordította: G. Bonifert Rita