Válogatás Bulányi György piarista szerzetes írásaiból Szent István ünnepén.
“Ez a szent jobb kéz győzte le Vajk, azaz Szent István unokatestvérét, az Árpád-fi Koppányt, s vágatta négy felé annak a testét.
Összeegyeztethetetlen elemeket nem lehet összeegyeztetni. Jézust Pállal, az egyenlőséget a szabadság és a testvériség eltiprásával. Akármilyen fájó, de mondom: sem Szent István kardjával, sem Rákosi Mátyás gumibotjával − nem lehet Isten Országát csinálni.
Koppány lefejezése. A Képes krónika ábrázolás
Folytatódott a történelem, ismét működésbe lépett a Trón és az Oltár szövetsége. Ez a szövetség Árpád apánk és a főtáltosok között ugyanúgy megvolt, ahogyan megvolt Szent István és az esztergomi érsek között is.
A nagy szellemi vérátömlesztés Szent István és az utána következett királyok hatalmi műve volt, megemésztésére nem volt elegendő két-három nemzedék, évszázadok kellettek hozzá, hogy beleszívódjon a nemzet egészének tudatába, mélyebb valósággá váljon a merő ceremoniális külsőségnél (1). A szent király óriási reformja csak a kényszer erejével tudta leküzdeni a pogány nép hagyományainak természetes ellenállását s a népre királyi szóval ráoktrojált új vallás csak generációk hosszú és szívós propaganda- és szervező munkájával vált élő hitté a nép tömegeiben, s csak akkor tudott összesimulni a magyarság öröklött temperamentumával. Magától értetődik, hogy az az új műveltség, melyet az új hit magával hozott, évszázadokig csak a társadalom vékony felső rétegében tudott gyökeret verni, sokáig a papok rendi tulajdona marad s legfeljebb a főúri rend egy része osztozott e tulajdonon.
Szent Istvánnak vagy szolgálsz, vagy kiirtja a magyarok összes törzsfőit, akikkel Álmos vérszerződést kötött. Mert központi hatalmat csak a teljes engedelmesség alapján lehet létrehozni a vallásban is, hogy ne összevissza beszéljenek minden templomban! Így biztosítva van a színtiszta, nagyszerű katolikus szöveg.
Szent István latin nyelvű Intelmei a Nagy Konstantinféle és nem a jézusi rendet dicsérik. Ez csak egyházi, de nem jézusi irodalom. Ez csak a trón és az oltár szövetségéről beszél. Nincs benne jogfolytonosság a 895-ben, a jó száz évvel korábban megkötött vérszerződéssel, melyet a hetu mogerok kötöttek egymással. Árpád ivadékai már nincsenek életben. Holttestük négy felé vágva díszíti már Vajk szent jobb kezének és szívének akaratából a maga négy városának – a pilisi Budavárnak, a két Fehérvárnak s a bajor királylány várának, Böszpörémnek – várfokát. Csupán a megvakított Vazulnak a szent király birodalmából keletre menekülő három fia él még Árpád leszármazottaiból. Ajtony, Gyula családja, Thonuzoba, aki nem akart Vajk keresztgyermeke lenni, meg a többiek nincsenek már a színen. Csoda-e a Vata-féle lázadás, melynek során legurítnak egy püspököt a hegyről Pesttel szemben a Dunába? Ha majd visszatérnek a Vazulfiak, folytatják bizony Szent István művét. Teszik ők is azt, ami lehetséges, mert amit Jézus akart, az nem megvalósítható – ahogy mondja Dosztojevszkij regényében Torquemada a főinkvizítor a 16. századi Zaragozzában újra megtestesülő Krisztusnak – Karamazov Iván poémájában. “
Forrás: Bulányi György: Napló 2006-2009