Az a megtiszteltetés ért, hogy egy baráti pár felkért engem, hogy én legyek az esküvőjükön Isten képviselője, mert engem tartanak hitelesnek annyira, hogy megkérjenek rá, hogy ezen a számukra oly különleges napon beszéljek a szerelemről és a házasságról. Nagyon szerettem volna, hogy valami igazán személyeset és szívekhez szólót mondjak, amire ők és talán azok is, akik barátaikként tanúi voltak az általuk egymásra kimondott örökre szóló igenjeiknek, némi bátorítást, megerősítést kapnak, hogy igen, érdemes elindulni ezen az úton. Együtt. Perintfalvi Rita írása
Borinak és Daninak sok szeretettel!
A házasság egy új ajtó?
A házasság egy új ajtó: Milyen jellemzői lehetnek ennek az új közös útnak?
– Véglegesség
– Kizárólagosság – hűség
– Egység.
Véglegesség: ezt az egy életemet, amim van, veled akarom leélni! Csak veled.
Az egymásra kimondott feltételek nélküli igen! Nem az a fajta igen, hogy szeretlek téged, akkor, ha:
– olyan leszel, amilyennek én akarlak
– soha nem változol
– soha nem követsz el hibákat.
És ez a feltételek nélküli igen, ami itt és most hangzik el: ez végleges. Ez adja a súlyát, ettől remeg meg az ember lába, amikor kimondja. Nem fogom holnap visszavonni és tudom, hogy te sem fogod holnap visszavonni. Amikor ezt kimondod és amikor én kimondom, a pillanat örökkévalósul. Mintha beleírnánk magunkat együtt az élet könyvébe, azokra az oldalakra, ahova csak arany betűkkel szabad írni.
Pilinszky:
„Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.”
(Átváltozás)
A saját árnyoldalamat integrálni
A saját árnyoldalamat integrálni, elfogadni a saját szörnyeimet, megbocsátani magamnak – csak akkor tudok, ha te szeretsz, s olyannak szeretsz, amilyen vagyok. S ekkor leszek valóban halandóból halhatatlan.
A legnagyobb ajándék az életben, ha olyas valaki szeret, aki ismer engem. A lényem legmélyét is, a benne lakozó ragyogást, de a benne rejlő sötétséget is. Aki mindestül ismer. S nem annak ellenére szeret, hogy ismer, hanem azért szeret, mert ismer. Mert osztozik a titkaimban, a ragyogásban és a sötétségben.
Ő az, akinek a legderűsebb az arca, még a szeme is mosolyog, amikor a sikereimről mesélek neki, amikor megosztom vele az örömeimet.
De ugyanakkor ő az is, aki soha nem fél velem bejönni a sötétbe, amikor arról mesélek neki, amitől rettegek.
Ő az, aki előtt nem félek lemezteleníti magamat, hogy lásson, egészen olyannak, amilyen vagyok.
Ő az, akivel szemben sebezhetővé teszem magam, aki előtt levetem a páncélomat, akit úgy szeretek, hogy tudom, olyan hatalmat adtam neki a szerelmemmel, ha nem vigyáz rám, akár el is pusztíthat. Mert a szeretet, amit iránta érzek, védtelenül sebezhetővé tesz engem. De mégis vállalom mindezt. Erre is kimondom az igent, mert ő is kimondta rám a maga igenjét. Ő is sebezhetővé tette magát előttem, ő is levetette a maga páncélját. Egymás előtt mezítelenek vagyunk, mint Ádám és Éva a paradicsomi kertben. Az egymás előtti mezítelenségben: Nincsenek játszmák, nincsenek álarcok. Neki nem kell megfelelnem. Ha vele vagyok, végre fellélegzem. Szabad vagyok.
A paradicsomi kertben
A paradicsomi kertben: Ott, még minden tökéletes volt. Az Éden kertje a valódi gyönyörök kertje volt.
Ahol a vágyak a maguk töretlen egységében járták át egymást, úgy hatoltak egymásba, hogy nem lehetett tudni, hol kezdődik az én vágya és hol ér véget az, amire a te vágyik. Csak egység volt, a vágyak és az egymás akarásának egysége. Az egymásra szünet nélkül kimondott Igen. Az, hogy akarlak, téged, s csak téged, mostantól fogva örökre.
Ez a történet arról beszél:
Hogy az eredendő állapot nem a bűntudat és a szégyen volt, ami elválaszt, hanem a vágy, ami összekapcsol és eggyé olvaszt egy olyan szenvedélyben, amely lebontja köztünk azt az illúziót, hogy nincs közünk egymáshoz…
A szeretet, a valódi, annak a felfedezése és megélése azt jelenti, hogy mélyen megélem, hogy de, igen, közünk van egymáshoz! Nekem közöm van hozzád, ahogy neked közöd van hozzám. Egyszer s mindenkorra. Most már felelősen vagyunk egymásért, ahogy a kis herceg a rózsájáért, emlékszel?
„A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
– Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
– Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
(Kis herceg)
A krízis
Igen: Bármi jön, bármi történjék is velünk vagy köztünk!
Szent Ágoston: „Szeress és tégy bármit!”
De szeress!
A boldogságnak nincsen receptje. A jó házasságnak sincsen. Ne higgyetek senkinek, aki azt állítja, hogy ő tudja! Nem tudja senki!
Az őszinteség a legfontosabb: Beszélni tudni a vágyakról és a félelmekről. Bármiről és mindenről! Ne legyen titok! A titok patogén. Méreg.
Hosszú távú kapcsolat: Lesz változás, mindenkiben és magában a kapcsolatban is. A változás a dolgok természete, ezt tudomásul kell venni már a legelején. A dolgok nem maradnak úgy, ahogy most vannak. Nem biztos, hogy mindig ezek a struktúrák maradnak a kapcsolatban, amelyek működni fognak. Ezért fontos a nyitottság a változásra és a változtatásra. Együtt. Mindig együtt. Ha egy dolog – pl. kapcsolat – szerkezete flexibilis, akkor nem fog megroppanni, eltörni, ha merev, akkor viszont széttörik idővel. Fontos, hogy bármiről, még a legelképesztőbb vágyakról ill. félelmekről is merjetek egymással beszélni.
Isten
Isten Szeretet. Két ember szerelmében, egymás szeretetében a harmadik, vagyis a szeretet maga mindig az Isten.
Énekek éneke: Isten neve nem is szerepel benne egyetlen egyszer sem. De nem is kell, hogy szerepeljen! Ez mutatja, hogy az Énekek éneke szerelmes párjai, a kedvesek, a jegyesek, szeretők között mindig ott van harmadikként maga az Isten. Hiszen ő a szeretet.
Énekek ének, 8, 6-7
„Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.”
Pecsét: valami személyes, de legfőképpen szerencsehozó, ami megvéd a korai haláltól. Mint egy szerencsehozó amulett. Tegyél engem a szívedre, vagyis legyen én az védő amulett, legyek ott minden érzésedben! Tegyél a karodra, hogy óvjam minden tettedet, legyek benne minden cselekedetben!
Nincsen erősebb tapasztalat az életben, mint a halál és a szerelem. Mindkettő megrázó, transzformáló, átalakító. Az ember nem marad már az, mint aki addig volt. Teljesen átalakul.
Az Úrnak lángja: a szeretet, s a szerelem maga az Isten.
Láng: emésztő tűz, ami mindent átjár.
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita teológus, a Felszabtér Blog főszerkesztője