Járvány van, és ez olyan tapasztalat, amit a ma élő ember még nem élt át. Nem is igazán tudunk mit kezdeni hirtelen vele, sőt, kissé kapkodunk, majd miután felocsúdunk, megpróbáljuk megkeresni a megoldásokat. Hogyan lehetne minél kevesebb veszteséggel túlélni ezt az időszakot. Tóth László írása
Ami különösen fájó, hogy pont a szocializációnk során oly’ fontossá vált emberi kapcsolatainkat, testi kontaktusainkat kell most igazán redukálnunk minimálisra.
És talán még ennél is fájóbb, hogy a szakrális terünk is leszűkült, lévén nincsenek nyilvános misék, istentiszteletek. Ilyenre talán a világháború óta nem volt példa Magyarországon.
Az egyház így kezdi igazán felfedezni az online teret. Ugyan több gyülekezetből eddig is közvetítettek alkalmakat, most már egész hosszú listáról választhatunk, mit szeretnénk követni: imaórát, áhítatot, közös énekléseket, szentmisét. És bár ez nem helyettesíti teljes mértékben a fizikális jelenlétet, mégis némi vigaszt nyújt a pánikoló közhangulatban. (Állítólag így még több emberhez jut el Isten igéje, mint eddig. Lehet, pozitív változást indít el az egyházi kommunikációban.)
Fotó: www.catholicnewsagency.com
Egy érdekes kezdeményezést is észrevettem. Jómagam hosszú idő óta követem a francia katolikus TV (KTO) műsorait. Itt tűnt fel pár napja egy műsorblokk: érsekek üzenete címmel. Ennek lényege, hogy a francia főpásztorok rövid videókban osztják meg gondolataikat a járványról, biztatva az otthon maradó híveket. (Szinte MINDEN érsek/püspök üzen!) Én most legutóbb Reims érsekének üzenetét néztem végig, aki pontosan a háborús időkkel vonja párhuzamba napjainkat, és így vonja le azt a tanulságot, hogy a közösség ereje most is csodákra képes. Nyilván nem a fizikális, hanem jelenleg a virtuális közösségről beszél. Gondoljanak az emberek a magányosokra, az idősekre, betegekre, börtönben lévőkre. Egyúttal a karantén alkalmat adhat arra is, hogy kicsit magunkba mélyedjünk, és rendezzük gondolatinkat Istennel és magunkkal. Isten segítségével le fogjuk győzni a rosszat! (A beszéd elérhető az alábbi linken)
A Rennes-i érsek egyedül zarándokolt el egy Mária szentélybe, és innen közvetítették imáját, amelyben megemlékezett a betegekről, gondozóikról, családjukról, az egészségügyi személyzetről, akik küzdenek a vírussal és minden keresztényről, hogy találják meg az evangélium útját.
A remény, a közösség, az összetartás hangját szerette volna hangsúlyozni.
Párizs érseke pedig Lukács evangéliumából idéz: „Mária megdöbbent azon, amit az angyal mondott, és azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a köszöntés.” Azaz mekkora drámai helyzetek vannak a bibliai szereplők életében, mégis engedelmeskednek a szónak. Valami hasonló eget rengető időszak ez is a mi életünkben, és milyen jó látni az összefogást, az összetartást. (Amit az úrvacsora közösségéhez hasonlít.) Majd pedig közös imádkozásra és elmélkedésre hívta a híveket.
Itthon is indult 1-2 hasonló kezdeményezés az Eucharisztikus Világkongresszus honlapján. Igaz csupán nyomtatott formában jut néhány hír el az emberekhez.
Azonban érdemes lenne most ezt az időt és lehetőséget hatékonyabban felhasználni arra, hogy eljussanak biztató főpásztori üzenetek (is) a hívőkhöz. Most mindenki éhezik a jó, biztató szóra. Mindenki otthon ül a számítógépe előtt. Sajnos sokan álhírektől vezérelve háborús lélekkel, így minél inkább kellene a lelki orvosság. Biztatom tehát egyházi vezetőinket, ne fukarkodjanak üzeneteikkel. Várunk rájuk!