Rendkívül örömteli dolog, hogy a budapesti Piarista Gimnázium tanárai nyílt kritikát gyakoroltak a hazai oktatásban uralkodó tarthatatlan állapotok felett, és ki merték mondani, hogy az új Nemzeti Alaptanterv nem segíti, hanem akadályozza a magyar oktatás megújulását. Az állásfoglalást több tucat egyházi iskola, mintegy ezer pedagógus írta alá. A piarista rend tanító rend, sok évszázados tapasztalattal a felelős gyermeknevelésben. Ez a hagyományuk valódi kincse. Így kritikus hangjukat nagyon érdemes lenne megfontolni össztársadalmi szinten is. Ezért még inkább meglepő, hogy sem a rend tartományfőnöke (Szerk. Időközben kiderült, hogy az Origónek nem is adott interjút Szilvásy László tartományfőnök), sem a Magyar Katolikus Püspöki Kar nem állt mögéjük. A református egyház oktatási irodájának vezetője egyenesen „megtévesztő levélnek” titulálta az aláírásgyűjtő levelet. Vagyis az egyházak a fenntartójuktól való teljes anyagi függés miatt semmibe veszik a pedagógusok szakmai kritikáját. De ha egy súlyos szakmai kritikát ilyen totalitárius módon el lehet lehetetleníteni, akkor vajon mire számíthatnak a jövőben a szülők, akik az iskoláktól szakmaiságot és nem az aktuálpolitika teljes kiszolgálását várják el? – Perintfalvi Rita írása.

Ez a történet is tipikus példája annak, hogy hova vezette a magyar egyházakat az a finanszírozási rendszer, aminek révén az aktuális kormányoktól teljesen függő helyzetbe kerültek. Lássuk miről is van szó? Az egyik oldalon van a NAT, a Nemzeti Alaptanterv. Egyházi iskolák pedagógusai közül mintegy ezren kifejezik véleményüket, miszerint ez a tanterv nem segíti a meglévő oktatási nehézségek orvoslását, hanem ellenkezőleg, akadályozza azt. Bátor kiállás, végre! Megindul az aláírásgyűjtés és a tágabb bázisépítés. És ekkor belép az egyházi hierarchia, a rend vezetősége, a katolikus és református egyházi vezetés és elkezdik bagatellizálni a kezdeményezés jelentőségét, elhatárolódnak tőle, néhány szeparatista partizánharcos magánkezdeményezésének tekintik azt. Még jó, hogy nem mondják a levélre, hogy fake news, vagy hogy súlyos összeesküvés áll a háttérben, esetleg maga a Soros vagy mondjuk inkább azt, hogy az ördög? De ők soha ilyet tutira még csak nem is gondoltak volna. Hát pedig gondoltak! Mert az egyház nemcsak a hierarchia! Hanem azok a felelősen gondolkodó hívő tanárok, köztük világiak, papok, szerzetesek, akiknek lelkiismerete most végre megszólalt! Nem kellene az egyházi vezetésnek odafigyelnie a hangjukra? Tényleg ennyire nem számít ebben a kérdésben sem, hogy mit gondolnak azok, akik kellő szakmai kompetenciával rendelkeznek? És inkább feláldozza az egyházi vezetés a saját tanáraik aggódását a finanszírozás oltárán? És mi lett volna, ha éppen fordítva cselekszik? Ha mondjuk, azt mondja a katolikus és református egyház vezetősége, hogy

„Kedves kormány! Az a helyzet, hogy tanáraink, akik maguk is hívő keresztény emberek, Isten előtt állva saját lelkiismeretük szavát követve megfogalmaztak egy súlyos kritikát. A Piarista Rend sok évszázados tapasztalattal rendelkezik a gyermeknevelésben, generációkat neveltek fel az országnak és az egyháznak. Így aggályukat, félelmeiket, amiket ebben az állásfoglalásban megfogalmaznak muszáj tekintetbe vennünk, muszáj ezen gondolkodnunk, hiszen a jövő generációnak nevelése országunk és egyházunk jövőjének záloga! Tehát egy stratégiailag rendkívül fontos kérdés. Ezért javasoljuk a NAT-tal kapcsolatos nyílt szakmai vita folytatását, amelyben tanáraink örömmel a kormány rendelkezésére állnak. És mi az egyház vezetése is mindenben segítjük ezt a munkát.”

Vajon miért utópia egy ilyen levél? Hiszen most nem a kommunista elnyomás éveit éljük, ahol az egyházaknak rettegniük kellett! Mi most egy keresztény demokráciában élünk, ahol az egyházak támogatásának megnyerése neuralgikus pont. Miért nem lehet azt legalább feltételekhez szabni, hogy jó, használjatok minket, de azért mi is hallatni akarjuk a szavunkat? Mert nekünk is van lelkiismeretünk. Miért nem állnak ki az egyházak a saját szabadságukért? Számomra ez a történet is azt támasztja alá, hogy az egyházak a kommunizmus alatt és azóta is folyton azon sírtak, hogy a vörös diktatúra mennyire elvette tőlük az autonómiájukat, és most pont ugyanez történik velük! Csak az eszközök mások, de teljes a függés. Az egyházak elveszítették a szabadságukat. Ahogy Várszegi Asztrik fogalmazta: „A politika rongybabaként játszik az egyházakkal!” Mi lesz ennek a hosszútávú következménye? Egyházakon belüli törésvonalak, identitásválság. Hiszen mit tud például egy piarista pedagógus kezdeni majd azzal, hogy a saját egyháza árulta-e őt, és azt a szakmaiságot, ami mögött évszázados tapasztalat és hagyomány húzódik?

Szerkesztői kiegészítés: Cikkünk megjelenése után a piarista tartományfőnök, Szilvásy László az Indexnek adott interjújában cáfolta, hogy az Origón ítélte el az egyházi iskolák tiltakozását. Kiderült, hogy egyáltalán nem is adott interjút az Origónak. Kérjük olvassák el figyelmesen az Index cikkben a tartományfőnök szavait, hogy világosan lássák és értsék, hogy mi történt!

Társas_Ház