Érzékiség, vágyakozás és szenvedély – Valentin napi apró meditációk

Érzékiség, vágyakozás és szenvedély – Valentin napi apró meditációk

Minden olyan pillanat, amiben a vágyak mégis egymásra találnak, visszatérés az elveszett paradicsomba. Oda, ahol a vágyak még a maguk töretlen egységében járják át egymást, úgy hatolnak egymásba, hogy nem lehet tudni, hol kezdődik az én vágya és hol ér véget az, amire a te vágyik. Pont ezért lehet a szexualitás annak a misztikumnak a megtapasztalása, hogy az eredendő állapot nem a bűntudat és a szégyen, ami elválaszt, hanem a vágy, ami összekapcsol és eggyé olvaszt egy olyan szenvedélyben, amely lebontja köztünk azt az illúziót, hogy nincs közünk egymáshoz… Valentin napi meditáció apró meditációk Perintfalvi Rita tollából.

 

Közelség és érintődés

A lélek igénye, hogy érintődjön. Ehhez azonban jelenlétre van szükség! Amikor bensődben megérint valami vagy valaki, akkor érzed, hogy élsz. Amikor megérzed a szó ízét egy beszélgetésben, akkor érintődsz. Sokszor nem vagyunk igazán jelen a találkozásainkban, csak sietősen, felszínesen vagyunk ott a másikkal. Rohanunk, csak félig figyelünk oda, gondolataink valahol máshol járnak. El vagyunk foglalva magunkkal, magunkba vagyunk zárulva és ezért nem tud megérinteni a másik ember. Nem jön létre köztünk semmi, ami igazán személyes. Néha még a szex is ilyen. És ilyenkor nagyon kiábrándító. Pedig csak az, ami személyes, az tudja éltetni a lelket. De mi elveszünk a felszínességben, a figyelmetlenségben. Nem vagyunk jelen a másik ember számára, nem engedjük, hogy megérintsenek a szavai. Az elhangzott szó nem ér el hozzánk. Távol vagyunk. Nem jön létre a közelség.

 

gyo_nyo_r_12.jpeg

 

A vágy a vitalitásunkhoz tartozik

A vágy a vitalitásunkhoz tartozik. Ha meg akarjuk tagadni, akkor életünk legfontosabb erősforrásától fosztjuk meg magunkat. A legtöbb vallás és spiritualitás ketté akarta hasítani az embert, mégpedig éppen a vágyai mentén. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy nagyon sok „vallásos” ember szinte „kiszáradt”, frusztrált, elfojtott magában valamit, ami pedig az élet sava-borsa lenne. Ez pedig nem más, mint az érzékiség, a vágyakozás és a szenvedély. Pedig nincsen igazi spirituális vagy vallásos út szenvedély, vágyakozás nélkül.

 

A gyönyör a valóság kapuja

Jelen lenni a pillanatban, minden érzékünkkel. Igazán megízlelni tudni egy pohár bort vagy egy gyengéden csókoló ajkat. Beleillatozni a tavaszi üde virágillatú kertbe, érezni a forró köveket a talpunk alatt a tenger partján, miközben a játékos vízhullám lágyan simogat. Jelen lenni az itt és a mostban. A vágyak megízlelése a tudatosság útja. Amikor át tudjuk adni magunkat az ilyen önfeledt pillanatoknak a jelenben, akkor válunk szabaddá minden megkötözöttségtől, ami a múltból jön és minden bizonytalanságtól, ami a jövőt lengi be. Az apró vágyak észrevétele és élvezése tanít meg minket arra, hogy milyen jó érzés, egyszerűen csak lenni. Ha erre nem vagyunk képesek, ha mindezt elfojtottuk magunkban, akkor gyakran kínozzuk magunkat. Mert erőltetni akarjuk azt, hogy bárcsak éreznénk azt, hogy igazán élünk. De képtelenek vagyunk rá. Először meg kell tanulnunk lélegezni, a lélegzésben tudatosan jelen lenni és az élet temérdek apró gyönyörét kiélvezni. És észre fogjuk venni, hogy jelenlét tele van kényeztetéssel.

 

Az eredendő állapot nem a bűntudat és a szégyen, hanem a vágy

Amikor az ember kiűzetett a paradicsomból, valahol ott veszett el a vágyainkkal való belső harmóniánk. Azóta ezt keressük, oda vágyunk vissza. Bármit is jelentsen ez a kép. Azóta nem találjuk meg egymást sem a vágyainkban, a szerelem drámája is az aszinkronitás. Amikor a nő vágyik a férfira, a férfi nem vágyik a nőre – s amikor a férfi vágyik a nőre, a nő nem vágyik a férfira. És persze ez igaz férfi és férfi, nő és nő (és minden egyebek) között is. Minden olyan pillanat azonban, amiben a vágyak mégis egymásra találnak, visszatérés a paradicsomba. Oda, ahol a vágyak még a maguk töretlen egységében járják át egymást, úgy hatolnak egymásba, hogy nem lehet tudni, hol kezdődik az én vágya és hol ér véget az, amire a te vágyik. Pont ezért lehet a szexualitás annak a misztikumnak a megtapasztalása, hogy az eredendő állapot nem a bűntudat és a szégyen, ami elválaszt, hanem a vágy, ami összekapcsol és eggyé olvaszt egy olyan szenvedélyben, amely lebontja köztünk azt az illúziót, hogy nincs közünk egymáshoz…

 

Szeretet és szabadság

Aki a másikra figyel, az egyre érzékenyebbé válik és így egyre mélyebbre tekint. Idővel, ha belenéz egy másik ember arcába, látni fogja annak legmélyebb titkait is, anélkül, hogy a másik egy szót is szólna. Ez a fajta figyelem az alapja minden spiritualitásnak. A megvilágosodás útja határátlépésekkel van kikövezve, az én kilép önmagából, hogy beléphessen a mi birodalmába, ahol már ő sem magányos és izolált létező többé. Ha gyengéden figyel, megtanulja a magáénak érezni a másik fájdalmát és gyönyörét. Ami végleg megszabadítja őt az érdektelen közönytől. Hiszen nemcsak felismeri, de lénye legmélyén éli át, hogy az az illúzió, hogy nincsen közünk egymáshoz!

Szexualitás és Tantra

 A tantrában nincsen helye az egó központú szexuális kielégülés keresésének. Az az tény, hogy valaki elérte a belső szabadságot a maga teljességében a mindennapok szintjén rendkívüli kapcsolatok létrejöttéhez vezet. Valódi, érzéki, szívélyes, érzékeny kapcsolatokhoz, amik nem sorolhatóak be a klasszikus kapcsolati kategóriákba. Kapcsolódások: Amelyek az egész testet és lelket átjárják.

Egy olyan emberrel találkozni, aki nem akar tőlünk semmit, semmit nem tagad meg, semmit nem vesz el, aki még csak meg sem akar szabadítani minket a saját korlátainktól – az egy olyan tapasztalat, amit csak egy autentikus mesterrel való találkozás adhat meg.

 

Egy mester semmi más, mint a saját szabadságunk tükre.

Szerző: Dr. Perintfalvi Rita, a Felszabtér Blog főszerkesztője.

gyo_nyo_r_13.jpeg

 

Facebook Comments