Egyszer Bécsben a pályaudvaron megszólított egy súlyos testi fogyatékkal élő fiú és feltette nekem életem egyik legkeményebb kérdését, amire akkor képtelen voltam válaszolni, mert a vallásos emberek gyűlöletére vonatkozott. Arra az elítélő indulatra, amivel a fogyatékkal élő emberek felé, nők, kisebbségek felé viszonyulunk. Ledöbbentem. Tamás, egyik szerkesztőnk szabadidejében egy vakokból álló focicsapat lelkes edzője, aki arról mesélt nekem, hogy milyen gyakran abúzálják a vallásos emberek a vakokat. Akkor ezek szerint a vallás nem a szeretetre és az elfogadásra, hanem a kirekesztésre és mások megvetésére tanít? Vajon ellen tudunk-e állni annak, amikor a jobboldali populizmus a vallásosságban rejlő előítéletességet használja fel hatalmi céljaira? – A fogyatékkal élők világnapjára emlékezik Perintfalvi Rita írása.
Fotó: Index – Varga Jennifer
Nemrég olvastam a Bielefeldi Egyetem (Institute for Interdisciplinary Research on Conflict and Violence) 2008/2009-ben számomra döbbenetes eredményeket hozó kutatását, amit Andreas Zick, Beate Küpper és Andreas Hövermann végeztek. Kutatásukban nagyon sokféle kérdést tettek fel a csoportvonatkozású embergyűlöletre vonatkozóan. Vizsgálták a szexizmus, homófóbia, rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus, iszlámellenesség jelenlétét az európai emberek gondolkodásában. Közép-Kelet-Európából Magyarországot és Lengyelországot tanulmányozták, ahol az eredmények nagyon hasonlóak lettek.
Konkrétan feltették azt a nagyon kemény kérdést, hogy vajon igaz-e az, hogy a vallások és legfőképpen a kereszténység, ami dominál Európában, csökkenti-e az emberek előítéletességét a „mássággal” kapcsolatban? Vagyis a különféle társadalmi csoportok ellen forduló politikai gyűlöletkeltésnek lehet-e a keresztény vallás az egyik fékje, hatékony ellenszere? Főként azért, hiszen tanítása központjában a szeretet egyetemessége és Jézus forradalmi életpéldája áll, aki bizony minden társadalmi kirekesztést akár direkt, akár indirekt módon keményen bírált és radikálisan visszautasított. De hova jutottak vajon Jézus mai tanítványai példája követésében?
A bécsi pályaudvaron vártam a vonatomra, amikor különös jelenetre lettem figyelmes. A vágányhoz érkezett két férfi, két barát. Az egyik egy kocsiban ült, súlyos testi fogyatékkal született, csonka volt mindkét karja, mindkét lába és egészen aprócska volt a teste, mint egy gyermeké. Mégis tele volt derűvel és életörömmel, hirtelen meg is lepődtem, hogy mennyire. Barátja tolta a kocsiját nagy szeretettel és gyengédséggel. Volt az egész jelenetben és a köztük levő szeretetben valami nagyon magával ragadó és végtelenül tiszta. Ereje volt ennek a képnek. Ahogy mellém értek, megszólítottak és elmesélték, hogy európai körúton vannak éppen. Most megjárták Bécset és szeretnék megismerni Budapestet is. Aztán a fogyatékkal élő fiú, Thomas megkérdezte tőlem,
hogy te mivel foglalkozol”? Hú, na ezt a kérdést nem szeretem, mert nagyon nem szeretem kimondani azt a szót, hogy „teológus”, mert annyi negatív tartalmat idéz meg az emberekben. Végül azt mondtam: „biblikus tudós” vagyok. Okés, ez se sokkal jobb… Na erre a szóra Thomas hangosan felkiáltott: „Komolyan? Hogy vagy erre képes? A Biblia tele van gyűlölettel és kirekesztéssel! Nőellenességgel! És a fogyatékkal élő emberek megvetésével! Mert, hogy a fogyatékosság a bűn miatt van, Isten büntetése! Olvastad? Te, ezt tényleg elhiszed?”
Hú, hát döbbenetes ereje volt ennek a kérdésnek, főleg az ő szájából. Hirtelen nem is tudtam rá mit felelni. Csak pörgettem a fejemben a bibliai történeteket, amik igen, mind erről beszélnek. És arról igen, hogy a nő csak másodrangú ember. Lefagytam. Mert akkor még nem tudtam a választ erre. De abban a pillanatban egy új világ nyílt meg előttem. És ezt az utat éppen ő nyitotta meg. Ebben az időben még én is viszonylag konzervatív, sőt lehet, hogy bigott módon vallásos ember voltam. Aki naiv módon mindent elhitt, amit az egyháza tanított neki. És csak álltam ott, néztem az arcát, ahogy várja a választ a kérdésére és én csak habogtam, hogy „Azt hiszem igazad van, bocsáss meg!” Majd elmenekültem.
A bielefeldi egyetem kutatása kimutatta, hogy a bigott módon – szigorú dogmatizmusra és moralizálásra épülő módon – hívő keresztények vallásossága rendkívül erős hatást gyakorol rájuk, ami elsősorban a szexizmusban és a homofóbiában mutatkozik meg. A vallásosságuk közepes módon indikátora a rasszizmusnak, és gyenge negatív befolyással van az idegengyűlöletre, iszlámellenességre és az antiszemitizmusra. De! Egyetlen esetben sem csökkenti az előítéletességet, nem segít az elfogadásban, a békés és harmonikus együttélésben. No és ne felejtsük el, hogy ezt a kutatást még 2008/09-ben végeztek, vagyis még a menekültválság előtt! És sajnos a kutatás azt is kimutatta, hogy amíg Hollandiában (kb. 15 %) a legkisebb a csoportvonatkozású embergyűlölet (ha a hat mutató eredményét egy közös indexben foglaljuk össze), addig pl. Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország már magasabb átlagot, mintegy 33%-ot mutat. De sajnos a legszomorúbb eredmény Magyarországon és Lengyelországban született, ahol a csoportvonatkozású embergyűlölet mutatója több, mint 70%. Vagyis az emberek több, mint 2/3-a előítéletes. Ez persze nemcsak a vallásos emberekre vonatkozik, hanem mindenkire. Ez a 2/3 sajnos nagyon emlékeztet egy másik 2/3-ra, és az összefüggés is nyilvánvaló.
Tamás, egyik szerkesztőnk szabadidőjében edzője egy vakokból és látássérültekből álló focicsapatnak. Rendkívül sokat tanul tőlük, főleg látni! Látni: az élet dolgait sokkal tisztábban, mint mások. Látni az emberi kapcsolatok mélységeit, ami túl van a felszínen és ami a legtöbb látó ember számára mégis láthatatlan, mert túlságosan elveszünk a részletekben. És nem vagyunk képesek látni a lényeget. Neki is mesélték a focicsapat tagjai, hogy rendszeres spirituális abúzus éri őket nyilvános tereken. Pl. utazás közben a villamoson vagy az utcán. Vallásos emberek mennek oda hozzájuk és szólnak be nekik, hogy „Azért vagytok vakok, mert bűnösök vagytok, térjetek meg és akkor Jézus meggyógyít!” Húúú! Igen, ez az erőszakpotenciál benne rejlik a vallásosságban, a fundamentalista módon való hívőségben, ami nem ment még át a felvilágosult valláskritikán. Ezért a vallások, igen mondjuk ki: veszélyesek!
De még a vallásos emberek megtérése is lehetséges! Csak le kell vetkőzniük azt, hogy kritikátlanul mindent át- és bevesznek, ami a hagyomány része, vagy mindent szó szerint vesznek, ami a Bibliában le van írva, még akkor is, ha az erőszakról, a kirekesztésről, mások megvetéséről szól. Mert igen, ebből a szempontból a Biblia a világ egyik legveszélyesebb könyve! Amit értelmezéssel és aktualizálással lehet és kell, sőt muszáj megszabadítani a benne rejlő erőszakpotenciáltól. Ennek a megtétele manapság nem csupán vallási, hanem politikai kérdés is. Főként egy olyan korban, ahol a jobboldali populista politika instrumentalizálja a kereszténységet. Na igen, nekik érdekük a gyűlöletkeltés. Mégpedig azért, hogy erre építsék és ezáltal stabilizálják hatalmukat. Hát ennek bizony ellen kell állni! Mégpedig radikálisan!
Ellenállás a szeretet civilizációja nevében! Nem holnap, hanem ma! Itt és most!
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus, egyetemi tanár – Universität Graz, Katholisch-Theologische Fakultät, blogger, publicista, mentálhigiénés szakember, spirituális meditáció oktató.