Van, aki a melegeket is szereti

Van, aki a melegeket is szereti

Ezen a héten ünnepli a művelt világ a lutheri reformáció elindulásának 502-ik évfordulóját. Ugyan mivel rukkolhatnánk elő, mi progresszív libbant libernyákok, mint már megint a szivárványos témával? És mert két évvel ezelőtt Perintfalvi Rita, katolikus teológusként elfogadva Bartha István lelkész meghívását, megtisztelte jelenlétével és színvonalas előadásával a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség által szervezett, 2017. október 29-től 31-ig tartó reformációi konferenciát, és az erre az alkalomra készült emlékfüzetben megjelent vele készült interjúban az erre vonatkozó kérdésre is válaszolt, hát nosza, elevenítsük fel!

 

kép forrása: https://tutiblog.com

B.I.: Milyen boszorkányos magyará­zattal lehet megkérdőjelezni azt az alapvető igazságot, miszerint a buze­ránsok a pokol legmélyebb bugyrába jutnak?

 

P.R.: A katolikus teológia tanítása szerint csak azt tudjuk bizonyosan állítani, hogy vannak olyan emberek, akik a mennyor­szágba kerültek, őket avatta az egyház szentté. Azt azonban senkiről sem mond­ja ki az egyház, hogy a pokolra jutott, mert ez az ítélet egyedül Istennek van fenntartva. Így önmagában is abszurd bárkiről azt kijelenti, hogy a gyehenna tü­zén fog égni egy örökkévalóságon át. Vannak modern teológusok, akik azt gondolják, hogy a szerető Isten létével nem egyeztethető össze az, hogy bárki is a pokolra kerül. Vagyis, ha van is pokol – mondják – lehet, hogy üres, vagyis senki nincsen benne! Ennek az ellenkezőjéről semmiféle tapasztalat vagy teológiai bi­zonyosság nincsen. Így aki bárkit a pokol tüzén égve képzel el magának, és való­színű, hogy kéjesen vagy spirituális gőg­gel eltelve még élvezi is ezt a fantáziá­lást, az csupán Istent játszik és saját ma­gát vetíti bele olyan dolgokba, amikről semmiféle tudomása nincsen. A melegek­re gondolva sokakban felvetődnek ilyen fantáziaképek, ilyen például a bibliai Szodoma és Gomora történetének kedvelt felemlegetése is. Az apokaliptikus hangu­latú – a közelgő világvégével fenyegető – elgondolások szerint a két város pusztulá­sáért az ott élő homoszexuális emberek voltak a felelősek. Hiszen miat­tuk sújtott le Isten pusztító haragja, ők vonták magukra erkölcstelen-fertő éle­tükkel az isteni bosszút.

 

john_martin_sodom_and_gomorrah.jpg

Fotó: John Martin: Szodoma és Gomora

 

Ennek a diskurzusnak a gyökerei a korai zsidó apokaliptikához nyúlnak vissza (például Hénoch könyvei). Később a 2-3. században a korai keresztény apologéták használták ezt a diskurzust azért, hogy a görög isteneket, akik gyakran nyitottak voltak mind heteró- mind pedig homo­szexuális szerelmi kalandokra, megfos­szák hatalmuktól és szembe állítsak őket a keresztény erkölcs elvárásaival. A Szo­doma–Gomora-diskurzus kitartott egé­szen a középkorig, később az angol puri­tánok is átvették és amikor az USA-ba emigráltak, magukkal vitték az új hazába is. Felfogásuk szerint a „szodomiták” (azaz homoszexuálisok) voltak a súlyos természeti katasztrófák, éhség és egyéb csapások, krízisek okozóivá. Ezt a gon­dolatmenetet élesztették újra az amerikai keresztény-neofundamentalista körök az 1970-es években. Ennek egyik sajátos megnyilvánulása volt az is, amikor 2001. szeptember 11-e rettenetes tragédiájáért is a melegeket tették felelőssé.

Szodoma és Gomora valódi története azonban egészen másképpen néz ki a mo­dern biblikus tudományok tükrében. Ha intertextuális módszerrel vizsgálódunk, akkor a szövegpárhuzamok feltárják a két város pusztulásának valódi okát. Ezékiel könyve visszautal Szodoma pusztulásá­ra, és felsorolja a bukás oka­it. Innét tudjuk meg, hogy a város lakói nagy jómódban és biztonságban éltek, és így lett volna módjuk segíteni a rászoru­lókon, de ők mégis elfelejtkeztek a szükséget szenve­dőkről, be­zárták előttük a szívüket és megtagad­ták a segítséget:

Nézd, hú­godnak, Szodomán­ak és leányainak a gőg és a telhe­tetlenség, az önteltség és az el­bizakodottság volt a bűnük. Biztonságban él­tek és nem gyámolították a szegényt és a nyo­morultat” (Ezékiel 16,49).

Vagyis a város bűne a szociális érzéketlenség volt, amelynek egyik megnyilvánulása az ide­gengyűlölet és az az erőszakkísérlet, amit a város lakói Lót két vendégén akarnak elkövetni.

A történet lényege, hogy Lótot, aki egyébként zsidó létére maga is jövevény­ként élt ebben a gazdag városban, meglá­togatja két angyal, mégpedig két férfi alakjában. Lót az ókori vendégszeretet parancsát követve meghívja hajlékába a két idegent. Lót lelkületének fontos ele­me volt az áthagyományozott zsidó ta­pasztalat, miszerint

„apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt ide­genként” (Második Törvénykönyv 26,5).

Izrael számára ez egy meghatározó él­mény volt, amire mindig emlékezni akart:

„A veletek lakó idegen olyan le­gyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hi­szen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén” (Lev 19,33-34).

Pontosan ezért a vendég, a jövevény szeretetteli és gondos befogadása alapértékké vált. Ezért Lót is mindent elkövetett, hogy a két otthonába betért idegen mindent megkapjon, amire csak szüksége lehet. Saját maga készített nekik ízletes vacsorát, amit épphogy csak elfogyasztottak, máris durva és baljós dö­römbölésre lettek figyelmesek. A „város férfijai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig” körbevették a házat és erőszakosan követelték Lóttól, hogy adja ki nekik az otthona oltalma alatt álló a két férfit, hadd „ismerjék meg őket”.

Az óhéber nyelvben a „megismerni” ige gyakran a szexuális értelemben vett együttlétre utal, na most azt azért elég ne­héz lenne elképzelni, hogy az ajtón dö­römbölő sok szodomai férfi vagy ponto­sabban Szodoma egész férfinemű lakossága meleg lett volna és vágyra ger­jedt a két idegen iránt. A történetben nin­csen szó vágyról, csakis az erőszakról. Az ókorban, különösen háborús kontex­tusban a lemeztelenítés, a férfiakon elkö­vetett nemi erőszak az ellenség megalá­zását, a személy integritásának durva megsértését és emberi méltóságának láb­bal tiprását jelentette. Célja egyúttal a megszégyenítés és a fizikai kínzás, akár súlyos sérüléseket is okozva. Jellemző volt például az antik Görögországban vagy Perzsiában háborúk idején, de ha nem akarunk ennyire a messzi múltba visszatekinteni, akkor felhozhatjuk példa­ként a jugoszláv háború idején férfiak el­len elkövetett nemi erőszak eseteket is.

Ebben a történetben azonban nincsen szó háborús kontextusról. A szodomai férfiak cselekedetének egyetlen oka az idegen­gyűlölet. Ez látszik abból is, mikor Lót megpróbálja megmenteni a vendégeit – hiszen ez kötelessége is – rögtön meg­kapja, hogy ő is csak egy idegen, és ne akarjon bírót játszani az ügyben, mert úgy elbánnak vele, hogy még jobban megbánja, mint azok. A szörnyűséges tet­tet végül egy csoda akadályozza meg, mert a két angyal megvakítja az ajtó előtt tomboló férfiak tömegét, apraját és nagyját, akik így nem találják meg a be­járatot, és nem tudnak betörni. Ezután a két angyal Lót tudtára adja, hogy azért jöttek el hozzá, mert Isten elpusztítja Szodomát és Gomorát. És bizony ez ha­marosan meg is történik, kén- és tűzeső hull az égből és elpusztul az egész vidék, a városok minden lakója és a mező egész növényzete.

A mai modern biblikus tudományban tel­jes konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy Szodoma pusztulásának oka a szo­ciális érzéketlenség, igazságtalanság volt, amelynek egy konkrét megnyilvánulása az idegengyűlölet, a befogadásra való képtelenség. Mégis milyen erősen tartja magát az ókorban létrejött félreértelme­zés. Persze ezen sem kell annyira csodálkozni, hiszen ha például a mai USA-ban élő katolikusok 43%-a el­utasítja az evolúció-elméletet és szó sze­rinti értelmezi a 6 napos teremtéstörténe­tet, akkor ez sokkal kisebb tévedés és rá­adásul közkeletű, évszázadok támasztják alá. Sőt még egy elképesztő példa: újab­ban reneszánszát éli az ún. lapos föld el­mélet is, ami szerint az emberiség durva összeesküvés áldozata, hiszen elhitették vele, hogy a Föld gömbölyű, pedig ugye­bár már a Bibliában is meg van írva, hogy lapos. No, az ilyen sületlenségek miatt örvendek nagyon azon, hogy a Ka­tolikus Egyház Pápai Biblikus Bizottsága 1993-ben kiadott egy dokumentumot a Szentírásmagyarázat az egyházban címmel, amely egyértelműen elveti a szó szerinti (fundamentalista) bibliaolvasatot és teret ad a szövegek tudományos vizs­gálatának, amely feltárja a szövegek kul­túrtörténeti hátterét, keletkezési körül­ményeit, műfaját, az akkori emberek gon­dolkodását stb. és úgy próbálja értel­mezni azokat.

És az is örömteli, hogy Ferenc pápa egé­szen újszerű módon – lelkipásztori érzé­kenységgel – nyúl a homoszexualitás té­májához is. A múlt nyáron például arról beszélt, hogy bocsánatot kellene kérni a melegektől azokért a bűnökért, amelyeket ellenük elkövetett az egyház. Gondolt itt a rengeteg gyűlölködésre, kirekesztésre, megvetésre, megbélyegzésre, ami a me­leg embereket érte az évszázadok alatt. A homofóbia, a bántalmazás, a szexuális ki­sebbségekkel szembeni lelki és fizikai erőszak, történjen az akár a keresztény egyházakban, akár azon kívül, teológiai­lag nem igazolható és egyházpolitikailag elfogadhatatlan. Mindez ellentmond a ke­resztény hit alapüzenetének, ami az em­beri méltóság és minden egyes ember személyi integritásának tiszteletéből in­dul ki, aminek alapja az ember istenképű­sége. Az istenképmásságot pedig minden egyes ember egyformán hordozza, füg­getlenül saját teljesítményétől és te­kintet nélkül bőre színére, származására, nemére, életkorára vagy éppen a szexuá­lis orientációjára. Ezt nem szabadna soha elfelejtenünk.

je_zus.jpg

Fotó: 2016. Pride – Budapest, Perintfalvi Rita és a Keresztények a melegekért csoport.

Nézzétek meg a következő izgalmas autós videót is, amit Bartha István lelkész készített Perintfalvi Rita katolikus teológussal!

https://www.youtube.com/watch?v=vCb_sQSeEcQ&t=6s

Facebook Comments