Sokan kérdezik tőlem, hogy minek foglalkozom annyit szexuális témákkal és magával a gyönyörrel. Múltkor egy lelkész kollegám azt is írta rólam a blogján, hogy az “erkölcstelenség és a szexuális szabadosság szószólója vagyok a FB oldalamon” és támadom azokat, akik a Bibliával jönnek. Bla-bla-bla, unalomig pörgetett lemez. Hát szerintem a szexualitásban, annak ellenére, hogy a testet és magát a testiséget az ókortól fogva a bűn forrásának tekintette a keresztény gondolkodás, semmi ördögi nincsen. Még akkor sem, ha a mai fundamentalisták sem bírnak lejönni a testellenességről és arról, hogy állandóan a szüzességről prédikáljanak és a gyönyörről pedig teljesen megfeledkezzenek. Hát pedig, a gyönyör Isten ajándéka! Ez van! És nem az ördög alkotmánya. No, meg még a 21. században mindig ott tartanak, hogy a szexualitás egyetlen lényege csak a gyereknemzés lehet. Hát bizony sok ilyen emberrel beszélgettem már, és a gyönyör tényleg messze elkerülte a hálószobájukat és egy idő után még a fantáziájukat is… Hm. Túl sok bűntudat, túl sok elfojtás lengte körül a pillanatot, ami teret adhatott volna a gyönyörnek… Perintfalvi Rita írása.

Hát ez most lehet, hogy erős lesz, de igazából azt gondolom, hogy nem is létezhet valós Istentisztapasztalat sem a test nélkül. A testiség misztikus mélységeiről a Héber Biblia sokkal izgalmasabban és emberközelibben ír, mint az Újszövetség. Például a Kohelet, a Prédikátor, aki keresi a boldog és sikeres élet titkát ezt írja:

„Rajta hát, edd örömmel a kenyeredet és idd boldog szívvel a borodat. Mert kezdettől fogva tetszését találta Isten abban, ha így teszel. (…) Élvezd az életet a nővel, akit szeretsz a te fuvallat életed minden napján, mely adatott neked a nap alatt, minden napod csupa fuvallat” (Préd 9,7-9).

Ez egy szó szerinti fordítás – saját – , senkit nem akarok nagyon megbotránkoztatni, de itt nem a “feleségről” van szó, hanem a “nőről, aki szeretsz”. Igen, van egyfajta hedonizmus a Prédikátor könyvében. Életszeretet. És milyen csodás, hogy a gyönyör értéke éppen a végesség tükrében értékelődik fel: “fuvallat életed”.

A modern pszichológia beszél az ún. élet közepe krízisről, ami talán sokaknál az első olyan pillanat, amikor szembesülnek a saját végességükkel. A fuvallat léttel, aminek megtapasztalása lelkileg sokakat megroppant. Mert igen, kemény dolog szembenézni a halállal. És a ténnyel, hogy konkrétan én is meg fogok halni. Kész. Ez a realitás. Ezt tudja jól a Prédikátor is: “Élvezd az életet (…) életed minden napján, mely adatott neked a nap alatt.”

A Prédikátor egyfajta carpe diem-ről beszél, azaz “Ragadd meg a napot!” Élvezd a szerelmet és a gyönyört, amíg lehet. Vagyis élj a mában. Ne a múltban, ami már nem létezik és ne is jövőben, ami pedig még nincs is. Ha ezt teszed egy dolog biztosan kimarad és az a jelenlét a pillanatban. A gyönyörben talán tényleg az a legcsodásabb, hogy kikapcsolja a gondolkodást és eltűnnek az emberből a múlt sebei felett érzett fájdalmai vagy a jövőtől való szorongásai. A gyönyör a valóság kapuja.

És pont ezáltal az Istennel való találkozás kapuja is. Isten nem a múlt és nem a jövő, hanem a jelen Istene. Aki nem képes jelen lenni az adott pillanatban, az nem képes találkozni Istennel sem.

No, a gyönyörről írok még legközelebb bővebben, ha kíváncsiak vagytok…

 

Társas_Ház