A vallás ambivalens jelenség; a vallással élhetnek és visszaélhetnek, de a modern utáni kor jele az, hogy sokak számára a vallás újra egy lehetséges álláspont, olyan alap, amelyen állni lehet, amely értelmi horizontot mutat, hogy tudjam, miért is élek, dolgozom és szenvedek. Továbbá természetesen meghatározott támpontokat is ad, melyek nem kell hogy kicsinyesen moralizálóak legyenek, főként nem szexuális téren. Ám mégiscsak támpontokat ad a tekintetben, hogy alapjában mit ne tegyek, s hogy vannak olyan dolgok, melyekre azt mondom, hogy ezt nem teszem. És ha megteszem, akkor tudom, hogy ez téves, rossz, és azért szégyellem magam. Ezek olyan dolgok, amelyekről elmondható, hogy egyenes gerinccel és nyílt tekintettel vállalhatók. Így anélkül lehet vallásos az ember, hogy lesütött szemmel vagy szenteskedve kellene járnia. [1]
Fotó: rp-online.de
Hans Küngtől, a neves svájci teológustól, a II. Vatikáni Zsinat tanácsadójától a pápai tévedhetetlenség ideológiájával szembeni kritikus felfogása miatt a tanítóhivatal – 40 évvel ezelőtt – megvonta az egyházi felhatalmazást a tanításra.
[1] EZREDVÉGI BESZÉLGETÉS HANS KÜNG valláskutatóval. http://bocs.hu/eletharm/ezred/ezred4.htm