„Ráháb eszméletlen hatással volt a férfiakra. Volt olyan is, akinél Ráháb nevének kiejtésekor azonnal bekövetkezett a magömlés (BTalmud, Taanit 5b:10)” – Lehet-e egy prostituált az Örökkévaló eszköze? A jerikói Ráháb története – Dr. Hrotkó Larissza írása.
Befejeztük a Selah heti szakasz olvasását, amelyhez haftaraként (prófétai olvasmány a heti szakaszhoz) Józsua (Jehosua) könyvének második fejezete tartozik. Éppen ebben a szövegben találkozunk először jerikói Ráháb történetével, aki nem árulta el és nem adta ki városának Mózes kémjeit, sőt menedéket biztosított nekik annak fejében, hogy ha majd a zsidók elfoglalják a várost – és abban, hogy ez így lesz, Ráháb nem kételkedett – akkor neki és családjának nem esik bántódása.
A dolog pikantériája, hogy a tórai könyv (4. Mózes: Bamidbar) szövege Ráhábot prostituáltnak (isa zona אישה זונה) nevezi, a misztikus vonása a szövegnek pedig az, hogy Ráháb háza a városi védőfalba volt beépítve. Ráháb mintegy Jerikó kapuja, vagy a városkapu kulcsa volt. Ezt a kaput Ráháb azért „nyitotta meg” Mózes kémjeinek – és rajtuk keresztül zsidó harcosoknak –, mert elhitte, hogy az Örökkévaló a Kánaán földjét a zsidóknak adta. A környéken keringő hírekből pedig tudott a zsidók Vörös tengeren át történt vonulásáról, amint a tenger megnyílt előttük és ők száraz lábbal mentek át: „Mert hallottuk azt, hogy kiszárasztotta előttetek az Örökkévaló a nádas tengert…” (Józsua 2, 10). De ami a legmeglepőbb, Ráháb elhitte, hogy a zsidókat vezető Isten a Mindenható: „… mert az Örökkévaló, a ti Istenetek, ő Isten az égben fent és a földön alant.” (2, 11). Vagyis Ráháb hirtelen elfordult a hagyományos városi istenektől és elfogadta az univerzális Isteni hatalmat.
Fentiek ellenére az elmúlt héten a heti szakaszhoz írt rabbinikus kommentárok Ráhábról nem szóltak. Pedig a zsidó bölcsek (Talmudi írások és a Talmud kánonjába nem tartozó számos toldalék, midrás, kommentár stb. szerzője) sokat írtak róla, vagy hivatkoztak rá. Így például a Zuta (Tana Debei Elijahu Zuta 22) Ráháb nevének magyarázatával foglalkozott. רחב szó jelentése „széles”, ezért Zuta szerint úgy kell értelmezni ezt a női nevet, mint az „érdemekben gazdag”. Ekkor a kommentátorok részéről persze felmerült, hogy egy ilyen érdemes hölgy nem is lehetett „zona” és feltételezték, hogy a prostitúcióra utaló szó egy félreértésből adódott. Targum Jonatan fordította először ezt a szentírási helyet és az arámi fordításban használta a zona szót. Ám a korabeli arámi nyelven ez a szó csak annyit jelentett, hogy „fogadósné”. Ennek a tisztára mosási kísérletnek ellentmond, hogy a zona szót már Bresit (Gen.) 34,31 (Dina története) is használja és pedig egyértelműen szexuális vonatkozásban. Mekhilta d’Rabbi Jismael 18:1:1 azt írja, hogy Ráháb 10 éves volt, amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból és az idő alatt, amíg ők a sivatagban bolyongtak, bizony prostituált volt Jerikóban. Az Örökkévaló ezt az erkölcstelenséget három dolog miatt bocsátotta meg neki – a kötél (ezen eresztette le a kémeket), az ablak (amit kinyitott) és a fal (amelyről a kémek leereszkedhettek és szerencsésen elhagyhatták a várost) miatt. Más kommentátorok – többek között maga a Rási (Jehosua 2:11:1-hoz írt kommentárjában) ismételték ezt a tanulságot, vagyis a talmudi bölcseket nem zavarta, hogy Ráháb egykor prostituált volt.
Toszafot Jevamot 109b 3:1 és Kohelet rabba 8:10:1 midrás szerint Ráháb később betért, hozzáment Jehosuához és ősanyja lett Hulda (BTalmud, Megilla 14b:12, Szifré Bamidbar 78:1), Jeremiás és Ezékiel (Jalkut Simoni midrás) prófétáknak. Nyolc próféta és nyolc kohen (pap) volt utódai között (Szifré, Beaalotha 20, Megilla 15a). Zárójelben mondom, hogy Máté 1,5 szerint Ráháb Boáz anyja volt, vagyis ilyen módon Ruttal együtt Dávid király és Jézus ősanyja volt.
Ráháb eszméletlen hatással volt a férfiakra. Volt olyan is, akinél Ráháb nevének kiejtésekor azonnal bekövetkezett a magömlés (BTalmud, Taanit 5b:10).
Bármit is csinált Ráháb előtte és bármilyen veszélyes is volt férfiakra nézve – hogy Mózes kémjei milyen módon élték túl a vele való találkozást, sőt testi közelséget, egyetlen midrás sem tesz említést, pedig igazán izgalmas téma lenne – lényeg, hogy a hölgy abszolút meggyőződésből mentette meg a zsidó kémeket, ami akár hitnek is lehetne nevezni. Igaz, ennek során Ráháb csak saját magára és közeli rokonságára gondolt, vagyis üzletet kötött a zsidókkal, akik később meg is tartották az adott szót. Ábrahám Bresit 18. fejezetében legalább egy kicsit alkudozott az Örökkévalóval, hogy megmentse Szodoma városa lakosságának egy részét, Ráháb ezt meg sem kísérelte. Nem szép, de a hazaszeretet akkor úgy látszik még nem tartozott erkölcsi követelmények közé.
A szövegnek megírásának tehát kétféle motivációja lehetett. Egyrészt az Örökkévaló végleges győzelmét rögzítette minden helyi isten és istennő felett, egyesítve a zsidók Istenében az egek és a föld feletti uralmat. Másrészt pedig arra szólította fel Kánaán népeit, hogy álljanak önként a zsidók oldalára és fogadják el Istennek az Örökkévalót, ahogy ezt Ráháb tette.
Az Újszövetségi iratok (Levél a zsidóknak 11, 31 és Jakab levele 2, 25) értelmezése egyértelmű: Ráháb a hit tanúja (Levél a zsidóknak), a hitet pedig tettekkel kell igazolni (Jakab levele). Ráháb egyéb tulajdonságaiba ezek a szövegek nem merülnek bele, noha egyhangúan megemlítik, hogy „parázna” volt megtérése előtt. Ebben az esetben a megtérés (keresztény fogalom) egyenlő a betéréssel (zsidó fogalom, amely a zsidó vallás felvételét fedi) annak ellenére, hogy némely keresztény értelmező a jerikói Ráhábban az első keresztény közösségek prototípusát látja. Külön érdekessége a „Levél a zsidóknak” című iratnak, hogy Mózesről – aki úgyszintén a hit tanúi között szerepel – állítja, hogy a fáraó lányának fia volt és kizárólag hitből vállalta a zsidók életének gyötrelmeit (11, 24-25). Vagyis e szerint Mózes is betérő volt! De – teszi hozzá a szöveg – a tökéletességet még amoly nagy hívők sem tudtak elérni, mert nem voltak keresztények. Hát, az ilyen antijudaista motívumok késztettek egyes buzgó híveket (fiatal Prohászka Ottokárt például) a zsidók térítésére. Ez persze még nem volt antiszemitizmus, de hát fejleszteni mindent lehet. A kommentátorok fantáziája, amint láttunk, úgyszintén határtalan.
Szerző: Dr. Hrotkó Larissza nyelvész, kultúratörténész, a zsidó vallástudomány doktora. Kutatási területe: feminista elméletek, nőkutatás, zsidó vallás és kultúra.