“Talán így van értelme egy igazságosabb világért küzdeni”, ahol “majd a farkas a báránnyal lakik, […] a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek”, hiszen Krisztusban nincs sem férfi, sem nő. Gyárfás Judit az alábbiakban egy nemekre osztott világban próbál gondolkodni magáról és az önmagánál nagyobb dolgokról.
„Ha nem nélküli lény, vagy mindkét nemet magába foglalja – akkor hogyan értelmezzük az istenképmásiságot?” – teszi fel a kérdést Hergell Mónika a “Keresztényi szeretetlenség – avagy a genderszemléletről” cikkében az Egyházfórum, 2018/4-es számában. A kérdés nagyon jó, és szeretnék én is tovább kérdezni, tovább gondolkodni ennek mentén.
Krisztusban nincs sem férfi, sem nő – olvassuk a Galátabeliekhez írott levélben. Tehát Krisztusnak nem fontos, hogy ki férfi, vagy ki nő, mert nem a nemet látja bennünk. Akkor ez egyúttal azt jelenti, hogy Istennek sincs neme? Vagy Ő éppen mindkét nemet magában foglalja, ahogy azt Jób könyvében olvassuk, mikor a viharban így nyilatkozik saját magáról: „Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Kinek a méhéből származik a jég?”
Ugyanúgy nem tudok „dűlőre jutni” azzal kapcsolatban, hogy Istennek van-e neme, mint hogy azzal sem, hogy nekünk, embereknek fontos kéne, hogy legyen a nem, vagy éppen hogy nem? Lehetséges, hogy csupán azért beszélünk férfiakról és nőkről, mert ebben a nemekre osztott világban élünk, ilyen fogalomkészlettel kell dolgoznunk. Isten nem „magas lóról” beszél, a világunktól nem távol helyezve magát használja magára a férfi/női képeket.
Ahogyan az is könnyen lehetséges, hogy
az Örökkévaló nemeken túl van: nem nélküli lény. Számomra a „queer” jelző is ezt fejezi ki
(ezt orientációmra használom) – a nem lényegtelen. Ugyanakkor mégsem mondhatom ezt, hiszen nőként identifikálódom, tehát van nemem. A gender non-konform, genderqueer és non-bináris emberek azt vallják, hogy a nemi szerepeken, a nemeken túl tudják magukat elképzelni. Vagy éppen mindkét kategóriában benne vannak: „is-is”, vagy harmadik neműek, vagy non-bináris emberekként a bináris, vagy duális oppozíciók ellen küzdenek (ilyen oppozíció pl. férfi-nő, test-lélek).
Ha nőként identifikálódom, egy kategóriát használok.
Ez lenne a különbség Isten és köztem? Hogy őt nem lehet bekategorizálni?
Egyrészről igen – számomra Istennek nincs neme. Másrészről elfogadom, hogy a Biblia korában, és ma is, „Atyaként” értelmeződött. Az egész világ alapbeállítása „férfi” – a nő az, aki külön kiemelődik. Ebben az értelemben (a patriarchátus lebontása miatt, ahogy az angol nyelvben a „fireman” helyett a „firefighter” használata terjedt el), tendenciózus módon elkezdhetem használni az Atya helyett az Anyát, a Fiú helyett a Lányt. Ebben az esetben is kategóriákat használok, de egyik helyett a másikat azért, hogy lebontsam a megszokottat.
Olyan feministaként, aki a nőket – és férfiakat – megbénító patriarchátus lebontásáért küzd, mondhatom-e azt, hogy Istennek, vagy az embereknek nincs neme? Mondhatom-e azt, hogy nem számít a nem, mikor mégiscsak számít, mivel patriarchátusban élünk? Azaz hátrányosabb helyzetből indul egy ugyanolyan képességekkel rendelkező nő, mint egy férfi? Holott Krisztusban nincs sem férfi, sem nő…
Lehetséges, hogy Isten nem nélküli, genderqueer.
Mi viszont mégiscsak itt ragadtunk „valahol” a kategóriák közt. Talán így van értelme egy igazságosabb világért küzdeni, amiben egy nap nem lesznek kategóriák, nemek, fajok, mert „majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek”.
Kép forrása: Comfreak