A rendszeres teológiának sokféle forrása van, mi legutóbb a Wesley János Főiskolán az Egyházfórum folyóirat 2018/4-es számában megjelent Hergell Mónika: “Keresztényi szeretetlenség – avagy a genderszemléletről” cikke kapcsán írtunk reflexiókat. Nekem kihívást jelent maximum 3000 karakterben elmondani a véleményem, de megéri. A reflexiókból most Fehér Emese Borbála írását szeretném megosztani az olvasókkal. Különösen aktuális most, mikor Amerikában a United Methodist Church (Egyesült Metodista Egyház) az LMBTQ+ metodisták helyzetéről – laikusokról és klérusról egyaránt – tartott konferenciát.
A kép szövege: “Legyél türelmes! Rajta vagyunk az ügyön!” Később: “Még mindig dolgozunk rajta.”
“Minden kornak megvannak a maga meghatározó kérdései, problémái. Ezekre az egyházaknak, hívő embereknek rá kell kérdezniük, és állást is kell foglalniuk. Illetve annyira rugalmasnak kellene lenniük – tökéletlenségük tudatában – hogyha állásfoglalásuk tévesnek bizonyul, revideálják azt. A szexuális és nemi identitásról, irányultságokról, nemi szerepekről beszélni kell. Persze nem kinyilatkoztatásokkal és vitát, kritikát nem tűrő megmondásokkal. Ennek meg kell teremteni a kereteit, mely nem jelent fenyegetést senki számára, de minden félreértést tisztáz. Mindezt nem a szokásos módon csak férfiak által megült zsinatok keretein belül. Kerekasztal beszélgetéseken, gyülekezeti termeinkben végre le kell hulljon a tudatlanság gyűlöletes leple. Egyfelől szakítanunk kéne a régi, bizonyos esetekben ősrégi világnézeteinkkel, hiszen
a világ már rég fényévnyi távolságban van tőlünk,
és mi még mindig feljogosítva érezzük magunkat a „szemet, szemért” elv alapján életek kioltására, vagy erőszakoskodásra. Másfelől az egyházaknak, ahogy Hergell Mónika is írja, fontos feladata visszavezetni híveit a Biblia igazi üzenetéhez. Ez alatt nem azt értem, hogy minden alapot lerombolva, saját magunknak tetsző bálványimádássá degradáljuk hitünket, hanem azt, hogy
a 21. század fontos kérdéseit feltegyük – merjük feltenni -, és azokra válaszokat is keressünk áteresztve hitünk, Bibliánk membránjain.
Ennek az a feltétele, hogy az elfogadás és a szeretet roppant nehéz művészetét végre magunkévá tegyük, ahogy Jézus tette rövid földi élete alatt. A leírt cikk fejezetei között
mindannyian találunk olyan részt, melynek elszenvedői, csendes szemtanúi voltunk, de mégsem tettünk semmit,
vagy nem volt eszközünk rá. Itt a remek lehetőség, nyissuk meg szívünket a kirekesztett embertársaink előtt, hiszen:
„Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; sem homo, sem hetero; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”