Hűtlenség, megcsalás, bizalomvesztés, megsebzettség. Hogyan tudjuk feldolgozni a minket ért hűtlenséget? Merünk-e elég szabadságot adni a másiknak? Szerelem és ragaszkodás közötti különbség. Kapcsolatok új formái. A tudatos munka és játékosság fontossága a párkapcsolatban. – Perintfalvi Rita írása.
Sokan úgy tartják, hogy a hűtlenség az egyik legnagyobb árulás az életben. Legyen szó akár szerelmi, párkapcsolati, házasságon belüli vagy akár barátok közötti hűtlenségről. Hiszen van valaki, akivel a világ ellen szövetkezem, akiben bízom, akire rábízom magam és ő váratlanul elárul engem. Megcsal. Megszegi a kettőnk közötti szövetséget, megtörik a bizalom. Ez olyan törést, traumát tud okozni, amit sokan hosszú ideig képtelenek aztán feldolgozni.
Gyakran az is előfordul, ha a megcsalás véget is vet a kapcsolatnak, akkor annak mély megsebzettségét az ember tovább viszi a következő kapcsolataiba is. Mélyen lerakódnak a sebek a tudatalattiban és az ember észre sem veszi, de a következő kapcsolataiba önkéntelenül is beleviszi a bizalmatlanságot, a kételkedést. Az új társnak néha esélye sincsen arra, hogy valóban olyannak lássam őt, mint amilyen ő valójában. Belevetítem a megcsalás okozta bizalmatlanságomat és őt már ezen a ködös, szkeptikus szemüvegen keresztül méregetem. Lehet, hogy a legkisebb okot sem adja rá, de én mégis szűntelenül gyanakszom, kikérdezem, számon kérem, beleolvasok az emailjeibe, kinyitom a telefonjára érkező sms-ket. Megmérgezem a levegőt. És aztán meglepődöm, amikor hirtelen faképnél hagy, elmenekül. Végül pedig azt konstatálom magamban, hogy na ugye megmondtam előre, egyetlen férfiban vagy éppen nőben sem lehet megbízni!
Pedig ebben az esetben a történet arról szól, hogy nekem nem sikerült feldolgozni azt, ami velem történt. Azt, ami rettenetes volt. Persze nem is egyszerű ez, hiszen a megcsalás árulás, ami az egyik legkeményebb trauma az életben. De mégis muszáj meggyászolnom a veszteségemet, muszáj megsiratnom azt, amit elvett tőlem a sors és ezek után tudok majd továbblépni és nem teszem tönkre a belém ivódott bizalmatlansággal az egész életemet.
Másrészről viszont az is nagyon érdekes kérdés, hogy ki lehet-e kényszeríteni a hűséget? Mit is jelent a hűség igazából? Sokak számára a hűség kényszere olyan, mint egy kalicka, amibe, ha bezárták az embert, végleg elveszítette a szabadságát. Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, hogy a hűség elvárása megfojtja őket, nem kapnak levegőt. Ez különösen is igaz a mai világban, ahol minden nagyon gyorsan változik, ahol a fogyasztói szemlélet érvényesül, és ami elromlik, vagy amit megununk, azt kidobjuk és egyszerűen veszünk helyette egy újat. Miként lehet a hűségre pozitívan tekinteni?
Van az a mondás, hogy az a madárka a legboldogabb, akinek kinyitják a kalickája ajtaját és engedik, hogy kirepüljön, amikor neki tetszik. Lehet, hogy kirepül, körbe néz, de aztán idővel magától és örömmel tér vissza a biztonságot nyújtó otthonába. Egy kicsit ilyen a párkapcsolati hűség is. Az sokat segíthet, amikor nem azt mondom valakinek: hogyha nem leszel hűséges egy életen át, akkor elhagylak, akkor elválok, akkor bűnt követsz el, hanem azt mondom: ha szeretsz annyira, hogy megajándékozol a hűségeddel, akkor igazán boldoggá teszel, de a motivációd ne egy külső kényszer legyen, hanem egyedül az, hogy szeretsz. Ha ezt a mondatod képes vagyok kimondani és ki merem nyitni a másik számára a kalicka ajtaját, akkor leveszem róla a kényszer súlyát. Ami belülről, belső motivációból jön, az sokkal igazibb. Persze ehhez bátorság kell, és a ragaszkodás elengedése. Nem a szerelem az, ami öl, hanem a ragaszkodás, amivel elveszem a másik szabadságát.
Manapság vannak olyan emberek, akiknek nem elég az a párkapcsolati forma, ami klasszikusan kialakult, nekik túlságosan is szűk utca a monogámia. Ők próbálnak kísérletezni új utakkal, ilyen pl. a poliamória, azaz a többszerelműség. Az ilyen kapcsolatokban a pár tagjai nyíltan felvállalják egymással megbeszélve, hogy a szívükben más számára is van hely. Nem tudom, hogy ezek a formák mennyire oldják fel a régi problémákat és mennyi új nehézséget, kihívást teremtenek. Az azonban biztos, hogy egy élethosszig tartó hűségben megélt párkapcsolat nem adódik csak úgy magától, ezen mindkét félnek rengeteget kell dolgoznia. Mégpedig nagyon tudatosan. De azért mégsem szabad a szerelmet, a házasságot csupán erőfeszítésnek, munkának tekinteni! Kell, hogy tere legyen benne a játékosságnak, a spontaneitásnak és a könnyedségnek. Akkor talán lesz olyan vonzó erőtér belőle, ahonnan senki nem akar elmenekülni, még akkor sem, ha nyitva a kalicka ajtaja.
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus, az Universität Graz, Katholisch-Theologische Fakultät tanára, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke.
Fotó: https://vitalmagazin.hu/a-hutlenseg-anatomiaja/ és https://habostorta.hu/hutlenseg-teszt-mennyi-az-eselye-annak-hogy-te-legyel-hutlen-fel/