Bibliaórára készülvén éppen Joachim Gnilka kommentárját olvastam Márk evangéliumának 16. szakaszához, mikor ebbe a mondatba futottam bele: „a hallgató asszonyok modellje az olvasót, az evangélium hallgatóját, hitét szólítja meg”. Márk evangéliumának egyik lehetséges végződése, hogy az asszonyok, akik a sírhoz mentek, „senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek”. Ez a hallgatással való, hangsúlyos befejezés pedig megnyitja az olvasó felé a kérdést:
vajon miért hallgathattak az asszonyok?
A kérdésre akár választ is találhatunk Mária evangéliumában. Miután Jézus „eltávozott”, a férfi tanítványokat így találjuk: „Ők pedig szomorkodtak, és nagyon sírtak, és azt mondták: Mimódon mehetnénk a népekhez, és prédikálnánk az EmberFia Országának evangéliumát? Ha ő nem kíméltetett meg, mimódon fogunk mi megkíméltetni?” Ekkor feláll Mária, aki ezt mondja „testvéreinek: Ne sírjatok, és ne szomorkodjatok, se ne kételkedjetek! Mert az ő kegyelme teljesen veletek lesz, és megóv titeket. Inkább magasztaljuk az ő nagyságát, (…) Mikor Mária ezeket mondotta, szívüket a „jó” felé fordította, és elkezdtek a [Megváltó] szavairól elmélkedni. ”[1] Mária fontos szerepe a vigasztalás, a tanítványok szívének elfordítása a kétségtől, szomorúságtól a „jó” felé.
Ami ezután történik, bizonyíték arra, hogy Mária evangéliumának szerzője pontosan tudja, hogyan reagálnak férfiak gyakran a nők szavaira.
Péter így szól:
„Mondd el nekünk a Megváltó szavait, amelyekre emlékszel, amelyeket tudsz, mi (pedig) nem, mégcsak nem (is) hallottuk.”
Mária megosztja a (férfi) tanítványokkal a megoszthatatlant: „Ami előletek elrejtett, azt ki fogom jelenteni nektek, és elkezdte nekik ezeket az ígéket mondani: Én – mondta – láttam az Urat látomásban, és azt mondtam neki: Uram, láttalak ma téged látomásban. Ő pedig felelt és azt mondta nekem: Boldog vagy, mert nem inogsz meg, amikor engem látsz. Ahol ugyanis az értelem, ott van a kincs. Mondtam neki: Uram, most aki a látomást látja, az a lélekkel, vagy a szellemmel látja azt? A Megváltó felelt és mondta: Nem a lélekkel látja, sem nem a szellemmel, hanem az értelemmel, amely e kettő között van, az az, amely a látomást látja, és az az, amely [… ” (Itt hiányoznak oldalak az iratból.) Mária később elmondja, mit mondott neki Jézus, de ennek tartalmánál számomra most érdekesebb az, hogy a férfi tanítványok hogyan reagálnak erre.
„Amikor Mária ezeket elmondta, elhallgatott, mert eddig szólt hozzá a Megváltó. András pedig felelt, ezt mondván a testvéreknek: – Mondjátok el, mit szóltok ahhoz, azt illetően, amit elmondott. Én ugyanis nem hiszem, hogy a Megváltó ezeket mondta. Hisz vajon ezek a tanítások (nemde) más gondolatok?”
Hányszor tapasztalhatunk nőként értetlenkedést férfiaktól, ha megosztjuk gondolatainkat? Hányszor tapasztaljuk meg, hogy nem hisznek nekünk? Ahogy András sem hiszi el, hogy Jézus valóban ezt mondta Máriának? A boszorkányperek során vajon hány és hány nőt kergettek őrületbe azzal, hogy megkérdőjelezték szavait, hogy igazat mond? Vagy legalábbis kételkednek abban, amiről egy nő beszámol, és hisztérikusnak, beszámíthatatlannak, megbízhatatlan fehérnépnek nyilvánítják? Lehetséges, hogy Mária gondolatai szokatlanok voltak: „más gondolatok”.
De miért félünk ezektől a gondolatoktól, miért nem tudjuk meghallgatni őket? Hiszen mások élménybeszámolói által csak gazdagodhatunk.
Péter: „- Vajon beszélt ő egy asszonnyal, előlünk titkolva, nem nyíltan? Nekünk is meg kell térnünk? Hallgassunk mindnyájan őrá? Őt választotta inkább, mint minket?”
Hogyan lehetséges az, hogy valaki, pláne egy nő, külön tanítást kapjon? És hogy mi arról ne tudjunk?
Péter és András válaszai lehetséges válaszok arra, hogy vajon miért hallgatnak sokszor az asszonyok.
Hasonló reakciókat láthatunk a kánonban szereplő Lukács-féle evangéliumban is: „A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.”[2] A szintén Lukács által írt Apostolok Cselekedeteiben pedig ezt olvassuk Rodé szolgálóleány kapcsán: „Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok azt mondták: Elment az eszed!”[3]
A legtöbb férfi tanítványban hamarabb merül fel az, hogy Mária nem mond igazat, mint hogy higgyenek neki. Így működik patriarchális rendszer, amit a két feminista szerző, Lukács, és Mária evangéliumának szerzője, pontosan lát.
Lévi (kissé Ferenc pápára hajazó) válasza viszont ez : „Ha azonban a Megváltó őt méltóvá tette, kicsoda vagy te, hogy elvesd őt? Teljes bizonyossággal ismeri őt a Megváltó, ezért jobban szerette őt, mint minket! „Inkább szégyenkezzünk (…) és prédikáljuk az evangéliumot anélkül, hogy más rendelkezést, vagy más törvényt tennénk azon kívül, amit a Megváltó mondott.”
Mária evangéliumának szerzője ezzel közvetíti felénk Isten üzenetét. Ez pedig a mindenkit megillető, isteni, azaz egyenlő bánásmód. Isten mindenkinek egyenlő méltóságot adott.
Márk evangéliumában a sírt meglátogató asszonyok aggódnak: hogyan fogják elhengeríteni a nagy követ, és megkenni Jézust testét? Végül a kő „el lesz hengerítve”, megnyílik előttük az út a cselekvésre, az evangélium hirdetésére. De előfordul, hogy az asszonyok hallgatnak, hiszen úgysem hisz nekik senki.
Ha pedig módunkban áll nem hallgatni, akkor mit mondhatunk, mit hirdethetünk? Azaz mi Mária evangéliuma?
Például az, amit Lévi mond a szövegben: hogy egy nő semmivel sem ér kevesebbet, mint egy férfi. Vagy az, hogy fontos elmondani nőként a tapasztalatainkat, akkor is, ha nem hisznek nekünk. Nevertheless she persisted. (Ő ennek ellenére kitartott.) Amerikában ezt a hashtag-mondatot feministák terjesztették, miután Elizabeth Warrent el akarták némítani, és nem akartak hinni neki.
A hashtag a nők kitartására utal, akik a különböző akadályokon: a patriarchális hagyományok, megszokások el nem hengerített nagy kövein át is kitartanak.
Annak ellenére, hogy elhallgattatják őket, vagy nem vesznek tudomást róluk. I believe her. (Hiszek neki.) Egy másik mondat, ami Christine Blasey Ford kapcsán hangzott el, miután nem akartak hinni neki.
Add, Istenem, hogy minél több nő és férfi higgyen a nőknek.
Szerző: Gyárfás Judit
Lábjegyzetek:
[1] kopt nyelvről magyarra fordította Hubai Péter
[2] szentiras.hu, Magyar Bibliatársulat Újfordítású Bibliája (2014) , Lk24,10-11
[3] uo. ApCsel12,14b-15a