(F)egy-Ház: Ez a “valláskárosultakról” szóló rovatunk. Az egyház sokak számára kellemetlen emlékeket ébreszt, traumatizációt jelent. Sokan elfordultak, elmenekültek tőle. És bizony joggal. Mi komolyan vesszük az ilyen negatív tapasztalatokat, teret adunk a lélek mélyéig rombolóan ható élmények megszólaltatására, azért, hogy másoknak is segítsünk oldani azt a feszültséget és fájdalmat, amiket hasonló traumák okoztak. Kimondjuk, ami rettenetes. Megtörjük az elhallgatást, hogy gyógyító csatornákat nyissunk.
“Nem ritkán még az is előfordul, hogy azok, akiknek az egyház képviselői kimondhatatlan szenvedéseket okoztak, és ezt szóvá akarják tenni, és meghallgatást keresnek, csak elutasítást találnak, vagy a szemükre vetik, hogy csupán nyugtalanságot akarnak kelteni, és jobban tennék, ha inkább eltűnnének. Éppen ezért is olyan rendkívül nagy a spirituális trauma veszélye, a lelki és a testi trauma „mellett”. Úgy tűnik, hogy az egyházban sok ember, sőt még a felelősséget hordozók számára sem világos ennek jelentősége. Jóllehet feltételezni kellene, hogy különösen azok, akik hivatalból hirdetik és értelmezik az evangéliumot, elsőként gondolnak arra, hogyan érintik és terhelik meg bizonyos élettörténések – ebben az esetben egy súlyos trauma – a hívő ember spirituális lényegét.”
/Hans Zollner SJ: „Istenem, miért hagytál el engem?“ Spiritualitás és a szexuális bántalmazások kezelése, Mérleg Online, 2018. 08. 05./
