Chester Higgins Jr. Muslim Woman, New York, 1990
Napjainkban a (nyugat-) európai közbeszédben ilyen és ehhez hasonló, egymásnak teljesen ellentmondó állítások, vélemények látnak napvilágot a muszlim nők helyzetéről, különösen a fejkendő kapcsán. A két véglet – a nyugati szemüvegen keresztül elnyomott, jogfosztott muszlim nő sztereotípiája és az iszlám fundamentalista propaganda által hangoztatott muszlim nők kivételes helyzete- között számos élethelyzet és gondolkodásmód áll. Az érdeklődőknek nincs könnyű dolguk eligazodni eme szövevényes, politikai, kulturális és történelmi szempontból is rendkívül sokrétű, de ezúttal fontos kérdéskörben.
Amikor kulturális jelenségekről és sztereotípiákról gondolkodunk, fontos mindig észben tartani, hogy az iszlám civilizációs tér nagyobb, mit az arab világ tehát számos, egymástól különböző társadalmat foglal magába.
Tehát a muszlim nők helyzetéről lehet ugyan átfogó módon beszélni, viszont a különböző élethelyzetek sokszínűségére is tekintettel kell lennünk.
A muszlim nők fátyol hordását a legtöbben az iszlám valláshoz kapcsolják, így kifejezetten vallási szimbólumként értelmezik azt a szekuláris Európában. A szélsőségesen és leegyszerűsítően gondolkodók számára azonban ruhadarab egyenesen a nők elnyomását és jogfosztottságát jelképezi. Ez természetesen nem igaz teljesen, sőt a fátyol az európai muszlim nők bizonyos köreiben ezeknek az állításoknak a szöges ellentétét hivatott kifejezni: vagyis a női szerepvállalást és a szabadságot az identitás kifejezésére. A kendőviselés mögötti összetett motiváció több folyamatból tevődik össze, ezeket igyekszem bemutatni írásom során, a bennem felmerülő kérdések mentén:
Mit jelenthet a viselője számára a fejkendő? Vallási jelkép? Az elnyomás, jogfosztottság bélyege? Netán a kulturális gyökerekből táplálkozó muszlim identitás büszke kifejező eszköze itt Európában?
Azért, hogy ezekre a kérdésekre mélyebb értelmezési lehetőségeket találjak, több oldalról fogok közelíteni és elgondolkodtam történelemről, identitásról, vallásról, női szerepvállalásról.
https://www.nationalgeographic.org/media/hijab/
Történelmi gyökerek
Mivel a muszlim „hijáb” (muszlim öltözet, a fejkendő is ennek a része) története évszázadokra nyúlik vissza, így egy történelmi áttekintéssel kezdek, a Próféta korába (7. század) visszaugorva. Mivel a Korán az iszlám vallás és civilizáció forrása, ezért a Szent Könyv mindig egy biztos támaszpontot nyújt az iszlám témájú kérdések megválaszolásában. Fontos azonban annak a tudatosítása, hogy a szent iratokat férfiak állították össze, így óhatatlanul a férfiak világképén szűrődött át a nőkre vonatkozó tartalom is, ahogyan arról már korábban is volt szó.
Tehát, ami a Koránt illeti, röviden és tömören elmondhatjuk, hogy nem tartalmaz olyan verseket, amelyek egyértelműen és kötelező jelleggel előírnák a fejkendő viselését a nők számára. A „hijab” szó bár megjelenik az öltözködésre vonatkozóan, azonban nem egy konkrét ruhadarabot jelöl, hanem a szemérmes ruházkodást, ami előírás a muszlim nők és a férfiak számára is.
Viszont az kétségtelen, hogy a fejkendő viselése viszonylag bevett szokás volt a Prófétai időkben az Arab-félszigeten élő arab törzsek tagjai (nők és férfiak) között mert a gyakori sivatagi homokviharok és a kíméletlenül tűző nap elől remek védelmet nyújtottak a testet borító kelmék.
A praktikumon kívül a fátyol társadalmi rangot is kifejezett az iszlám elterjedése előtt, illetve ókori bizánci és perzsa néphagyományok is beleolvadtak a későbbi iszlám kultúrába a hódítások eredményeként. Főként Perzsiában számított bevett szokásnak a sűrű szövésű fátylak viselése már az iszlámot megelőző ezer évben is. Így nem meglepő, hogy a perzsa vallástudósok, Korán magyarázók elvárták a fejkendő felöltését a mindennapi életben.
A vallás terjedésével pedig szokássá vált a kendőviselés, elsősorban a városi előkelő asszonyok körében, míg a vidéki és nomád életmódot folytatók kevésbé öltötték fel a fejkendőt.
https://www.nationalgeographic.org/media/hijab/
20. század: Megjelenik a modernizáció szele az Arab világban
Egy nagy ugrással a 20. századba érkezünk, melynek kezdetén az első világháborúban elszenvedett Oszmán-török vereség a birodalom meggyengüléséhez vezetett.
Ezt azért releváns megemlítenünk mert így az európai hatalmaknak lehetőségük adódott az arab világ gyarmatosítására az arab nemzetállamok és a mandátumrendszer kiépítését követően. Így tehát megszaporodtak a modernizálást szorgalmazó hangok ezekben az államokban, hiszen nyilvánvalóvá vált az európai, nyugati világhoz képesti lemaradás társadalmi és gazdasági szempontból (A modernizáció elméletek sűrűségében most nem szeretnék elveszni, de természetesen lehet vitát nyitni mi számít elmaradottságnak, „barbárságnak”és hogy a Nyugati fejlettség valóban elérendő célként kell-e hogy lebegjen a világ „fejletlen” térségeinek szeme előtt…).
Az arab világ értelmiségi csoportjai (többségük Európában tanul) a nyugati civilizációt tartották követendő példának mind társadalmi, jogi, gazdasági és politikai szempontból is.
Ez a fejkendő viselés szempontjából azért fontos, mert a térségbe beszivárgott európai, modern eszmék, gondolkodásmódok változásokat indítottak el. Megjelent a szekularizmus, az állami intézmények „vallástalanítását” hirdető eszmeáramlat (arab nacionalizmus) és olyan nők, akik először követelik a fejkendő levételét, hiszen gátolja a viselőit a szabadságukban, gondolkodásukban és a mozgásban is.
A kezdeményezőket számos arab és nem arab feminista, nőjogi harcos követi, akik közt találunk sokakat, akik elszántan küzdenek a hijáb ellen és köztereken dobják el a fátylat (Hudá Saaráví). Természetesen képviseltették magukat a szabad kendőviselésért harcolók is, ugyanakkora elszántsággal.
A továbbiakban egyre több területen bukkantak fel a muszlim nők (oktatás, tudományos élet, irodalom, politika) jogokat követelve, ám a század végére többen is visszatérnek a fejkendő felöltéséhez.
21. század: Kultúrák találkozása: Iszlám és Nyugat
A 21. századba érkezvén a különböző kultúrák, társadalmak összeérnek virtuálisan az internetnek hála és a fizikai interakciók is egyre gyakoribbak, hiszen Nyugat-Európában jelentős muszlim népesség él manapság és számuk egyre növekszik. A globalizáció pedig óhatatlanul magával hozza a különböző csoportok surlódását bizonyos értékek mentén.
A modernizációval járó folyamatok, mint az urbanizálódás és a családi/ közösségi kötelékek felbomlása elidegenedéshez és identitásválsághoz vezet. Hiszen az egyénnek magának kell döntenie arról, hogy milyen értékek mentén rendezi be az életét, mely identitásokkal azonosítja magát. A Nyugat-Európai muszlimok nagy többsége nagyvárosokban él (Marseille, Brüsszel, London, Malmö stb.), kiszakadva az eredeti közösségből, így elveszítik a hagyományos vallási gyökereket és az életritmusukat meghatározó és biztonságot nyújtó kulturális normákat. A harmad-és negyedgenerációs, bevándorló háttérrel rendelkező fiatalok szülei/nagyszülei szakadtak ki, és kerültek földrajzi értelemben is távol a származási közegtől, egy tradicionális társadalomból egy modernizált közegbe, ami nem csak materiális értelemben hatalmas váltás, hanem a két különböző társadalom értékrendszerét illetően is. Ez az elszakadás viszont az egyik előfeltétele a modern identitás kialakulásának.
Európában többé már nem a családi/intézményi normákat követik, hiszen az iszlám individualizálódik, személyes döntéssé válik, de egyaránt kifejezi azt is, hogy az illető a kollektív- iszlám közösség tagja. (Az identitás fontos eleme a társas identitás, ami „az emberek szerepeinek, értékeinek, normáinak összessége, amelyek a különféle társadalmi csoportokkal, eszmékkel (politikai, vallási, ideológiai stb.) való azonosulását fejezik ki.”) [1]
https://www.nationalgeographic.org/media/hijab/
Összegezve tehát azt figyelhetjük meg, hogy az iszlám a modern európai muszlim egyéni és társas identitásának fő elemévé válik. Az identitás és az értékek, társadalmi közeg szerepe minden ember életében alapvetően meghatározó, amelynek szerepét nem lehet figyelem nélkül hagyni, ha valóban meg szeretnénk érteni azokat a jelenségeket, amelyek széleskörű vitákat generáltak politikai tereken és a közbeszédben, mint például a burka-viták Nyugat-Európai országokban.
Így következő alkalommal sorra veszem az európai és muszlim társadalmak kulturális sarokköveit, vagyis az értékeket, amelyek meghatározzák az identitásokat, attitűdöket, és amelyek súrlódnak a különböző kultúrák szoros együttélésekor.
Szerző: Bonifert Rita, szociológus hallgató, ELTE TÁTK
Képek forrása:
National Geographic
https://www.nationalgeographic.org/media/hijab/
[1] Mindennapi Pszichológia, http://mipszi.hu/lexikon/identitas