„Valami nincsen veled rendben és ezen változtatnod kell, mielőtt Isten egészen elfogad téged.” – Mondta egy lelkész, aki hosszú évtizedekig életcéljának tekintette a homoszexuális keresztények „kigyógyítását”, mielőtt megértette és nyilvánosan is beismerte, hogy mindez lehetetlen. Magyarországon is rengeteg olyan hitbuzgó lelkész, sőt katolikus sztárpap is van, akik hasonló nézeteket vallanak és súlyosan ártó, traumatizáló tanításaikat mindenféle közösségi felületen igyekeznek népszerűsíteni is. Világszerte reneszánszát élik vallási körökben az ún. „meleg-gyógyító” terápiák. Pedig mögöttük súlyos etikai problémák állnak, sőt egyenesen a felebaráti szeretet lábbal tiprása, ha már keresztény szemszögből vizsgálom. Hamis együttérzés és jószándékúnak megjátszott segíteni-akarás nevében súlyosan traumatizálnak, egy életre megnyomorítanak, néha öngyilkosságba is kergetnek embereket. Különösen súlyos azok felelőssége, akik rengeteg fiatalra tudnak hatással lenni ismertségük révén. – Perintfalvi Rita írása.
Hiszen a fiatalok számára, akik még nem rendelkeznek kellően erős önképpel és nagyon sokat számít a csoport (pl. vallási) elfogadása, rettenetes traumát okozhat az ún. keresztény együttérzés-szeretet nevében végbe vitt verbális abúzus, a szavak szintjén megnyilvánuló erőszak, ami létük jogosultságát kérdőjelezi meg:
„Olyan, mint te, nem is létezhet. Te magad vagy a bűn! Bűn a léted, nem érted???”
Hiszen az ilyen gondolatok, hogy „valami nincsen veled rendben” és hasonlók lehetetlenné teszik a fiatal számára, hogy úgy szeresse önmagát, ahogy van. Azért, hogy a csoport és a lelkésze, akire felnéz (sőt Isten képviselőjét látja benne), elfogadja őt: mindenképpen meg akar változni. Olyas valakivé akar válni, aki nem ő. Ahogy senkiből nem lesz homoszexuális, aki heteró, pont úgy nem lesz senkiből heteró, aki meleg. Ez baromság. És ha a fiatal rájön arra, hogy képtelen megváltozni, akkor rettenetes depresszióba és önvádba zuhan. A lelkész, pap pedig még rá is erősít:
„Ha elég erős lenne a hited, akkor meg tudnál változni! Ez csak rajtad múlik”. Vagyis „egy hitetlen senkiházi vagy, akit az Isten is utál, mert az Isten utálja a fajtádat”. Sőt ugye a „koronavírust is miattatok küldte a világra!”
Egyre népszerűbbek az olyan szemináriumok is, ahol a melegeknek meg akarják tanítani, hogy legyenek normális emberekké. A férfiaknak meg akarják tanítani, hogyan legyenek „igazi férfivá”, a nőknek meg azt, hogy legyen „igazi nővé”. De ezt mit jelent egyáltalán? Milyen az igazi férfi? Ki az igazi nő? Van erre valamiféle előre legyártott sablon és ha valaki kilóg a sablonból, akkor majd egy éles szikével lehasítják róla felesleges darabokat? S mindezt az evangéliumi és jézusi szeretet nevében? Na, ne! Ezt ugye senki nem veszi be?
Azoknak az embereknek, akik másokat ilyen kegyetlen verbális erőszakkal kínoznak, lelkiismereti káoszt, sőt öngyűlöletet kiváltva belőlük – azoknak semmilyen közük nincsen az Istenhez! Még soha nem érintette meg őket. Csak azt hiszik, hogy nekik saját piros telefonjuk van hozzá, ahol minden este megbeszélik vele, hogy ki jutott ma pokolra. Ezek az emberek önimádók, akik már rég saját magukat tették Isten helyébe. Vagy elfojtották mélyre a saját valódi vágyaikat, ezért kell ennyire perverz módon mások vágyaival foglalkozniuk.
Szerintem az az ember, akinek boldog és egészséges szexuális élete van, az nem agyal állandóan azon, hogy embertársai milyen szexuális bűnöket követnek el. Ez tök olyan, mintha ő már évek óta kielégítetlen lenne és egyetlen gyönyöre, hogy mások hálószobájában, meg nadrágjában bzw. bugyijában turkál. Még az is lehet, hogy erre élvez el. Nem tudom. De az biztos, hogy a keresztény szeretet és a szeretet úgy általában – mert ne gondoljuk azt, hogy nekünk keresztényeknek több közünk lenne hozzá, mint másoknak – egyszerűen nem ilyen! Ez egy fura torz, beteges, pervertált önimádat.
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita teológus, egyetemi kutató és oktató.