„A megfeszített, elnyomott, kizsákmányolt nép a megváltás folytatója”

„A megfeszített, elnyomott, kizsákmányolt nép a megváltás folytatója”

„A keresztre feszített nép folytatja a történelemben Jahve szenvedő szolgájának művét, az a megfeszített nép, amelyet a világ bűne megfoszt emberi méltóságától, az a nép, amelytől ennek a világnak a hatalmasságai mindent elragadnak, még az életüket is.” Ignacio Ellacuría

liberacion.jpg

Idén lesz harminc éve, hogy a spanyol származású jezsuita pap, Ignacio Ellacuría mártírhalált halt társaival San Salvadorban a társadalmi igazságosságért folytatott bátor kiállása miatt. A felszabadítási teológia kiemelkedő alakjának súlyos kijelentéseket tartalmazó, A megfeszített nép című  esszéjének összefoglalását szeretném megosztani veletek ebben a bejegyzésben.

Jézus keresztrefeszítése és a megfeszített nép

Jézus keresztrefeszítése  – hasonlóan a szegények szenvedéseihez – Isten látszólagos kudarcát fejezi ki a történelemben, sokan a kereszt botrányáról beszélnek. Hogyan tekinthetünk mégis a megfeszített népre, mint a megváltás folytatójára, ha az emberiség nagy része továbbra is elnyomásban, szegénységben, kizsákmányolásban él?

Jézus feltámadása reményt jelent azoknak, akik szenvednek. Azonban ez a remény nem csak a történelmen túlra és kívülre, egy halál utáni valóságra mutat, hanem a jelenben kell megvalósulnia, a jelen cselekvés módját mutatja meg számunkra.

Nem szabad azt gondolni, hogy Jézus keresztrefeszítése pusztán egy véletlen baleset vagy egy számunkra felfoghatatlan misztérium. Jézus erőszakos halála egyenes kapcsolatban áll életével és korának történelmi eseményeivel. A kereszt következménye Jézusnak a bűn királyságával történő szembehelyezkedésével a szegények, elnyomottak felszabadítása érdekében. Jézus megfeszítése elkerülhetetlen volt, történelmi realitás. Halála az igazságtalanság, az elnyomás, a hatalmi érdekek okozata. Jézus nem kereste a halált, mint engesztelő áldozatot az emberiség bűneiért, hanem felvállalta azt, mint Isten Országa hirdetésének következményét, ami folyamatos ellentétet szított közte és a fenálló vallási-politikai hatalom, a trón és az oltár szövetsége között. Ez a hatalom nem is tűrte el tevékenységét, megölette őt. Jézus élete és tevékenysége az, ami értelmet ad halálának és megváltó szenvedésének. Ezért a hangsúly Jézus történelmi életére helyeződik. Isten nem vérszomjas Isten, nem kívánja egyik fiának vagy lányának sem halálát, mert ő az élet Istene és nem a halál Istene. A történelemben pedig megjelenik a megfeszített nép, amelynek szenvedése es halála szintén történelmi, emberi tettek következménye.

A megfeszített nép mint a megváltás folytatója

A keresztre feszített nép folytatja a történelemben Jahve szenvedő szolgájának művét, az a megfeszített nép, amelyet a világ bűne megfoszt emberi méltóságától, az a nép, amelytől ennek a világnak a hatalmasságai mindent elragadnak, még az életüket is.

Izajás próféta könyvében jelenik meg Jahve szenvedő szolgájának képe. Isten kiválasztja szolgáját, hogy igazságot vigyen népének. Ez a szolga megvetett a hatalmasok által, az elnyomottak és kiszolgáltatottak mellé áll, szembe helyezkedik az elnyomókkal, reményteli jövőt kínálva a szomorkodóknak. Az Úr szolgáját azonban a hatalmasságok megfeszíttetik, így magára vállalja a bűnöket, amelyeket nem követett el, hogy megváltást hozzon az igazi bűnösöknek. A feltámadásával a szolga végül diadalmaskodik. A megfeszített nép – napjaink szegényei, üldözöttjei, megvetettjei, kizsákmányoltjai, a társadalom peremére szorultjai – ennek a megváltásnak a folytatói. Jézushoz hasonlóan a megfeszített nép is a kereszten végzi, azonban szenvedései megváltást szereznek, hiszen ártatlanul, az emberiség bűnei miatt kerülnek oda, a világ bűneit viszik fel a keresztre. Jahve szenvedő szolgái ők a történelemben. A megfeszített nép keresztje megtérésre szólítja fel a világot. A szegények tükröt tartanak a bőségben élők elé, hogy megláthassuk az igazságot, hiszen a megfeszített népben Jézus jelenvalóvá válik. A történelem megfeszítettjei Isten és az idők jelei.

Bázisközösségek, mint az egyetemes egyház kovászai

A történelemben találunk olyan példákat, ahol a szegények, kirekesztettek és elnyomottak egyszerre alanyai és tárgyai az evangelizációnak. Ezek olyan egyházi bázisközösségek, amelyek az egyetemes egyház megújulásának kovászai és a politikai, társadalmi változások fontos tényezői. Ezekben a közösségekben Jézus lelkülete munkálkodik, hogy az elnyomottak felismerhessék helyzetüket és az elnyomó rendszerek lebontóivá váljanak, ami teljes átalakulást követel: új teológiát, új gazdasági és politikai rendszert, mert a megváltás nem csak spirituális, hanem konkrét történelmi, társadalmi, politikai természetű is.

6-el-jesuita-ignacio-ellacuria-habla-en-un-acto-ecumenico-san-salvador-marzo-de-1989-foto-gervasio-sanchez.jpg

Ignacio Ellacuría (1930-1989): jezsuita pap, filozófus, író, a Közép-amerikai Jezsuita Egyetem tanára, rektora. 1989. november 16-án gyilkolják meg milicisták San Salvadorban az egyetem kertjében társaival együtt. Azóta sírjuk az egyetemi kápolnában zarándokhellyé vált. Síremlékükön a következő mondat szerepel: „Nem dolgozhatunk az igazságosságért anélkül, hogy ne fizetnénk meg az árát.” 

 

A teljes mű címe: El pueblo crucificado, Ensayo de soteriología histórica; Revista Latinoamericana de Teología 18, p.305-333. Santander, 1984.

Fotó:https://connuestraamerica.blogspot.com/2013/08/el-salvador-ignacio-ellacuria-y-la.html

 

Szerző: Jézsó Tamás, katolikus vallástanár, hispaniszta

Facebook Comments