Hogyan ágyaz meg a guru-tanítvány viszony a szexuális visszaéléseknek a buddhista egyházakban?

Hogyan ágyaz meg a guru-tanítvány viszony a szexuális visszaéléseknek a buddhista egyházakban?

Annak ellenére, hogy Magyarországon szinte alig hallani a a buddhista egyházban elkövetett szexuális abúzusokról, nemzetközi színtereken már az egyházi szexuális visszaélések diskurzusát képezik ezek a buddhista esetek is (Anders 2019; Winn 2018a, 2018b). A legismertebb buddhista abúzus eset a Tibeti könyv életről és halálról című könyv szerzője, Szögyal Rinpocse által elkövetett visszaélés, melyet 2017-ben hoztak napvilágra egy nyílt levélben, pont a #MeToo mozgalom kirobbanásával egyidőben. A levelet Szögyal Rinpocse tanítványai fogalmazták meg, melyben a fizikai bántalmazásoktól kezdve a szexuális visszaélésekig mindenre fény derült:

„Ebben a levélben arra kérünk, hogy hagyd abba az etikátlan és az erkölcstelen viselkedésedet. A nyilvánosság felé mutatott arcod egy együttérző, bölcs, kedves, humoros embert láttat, de a színfalak mögötti viselkedésed összezavaró és nyugtalanító. (…) Arra használod a mester státuszodat, hogy hozzáférhess fiatal lányokhoz, és belekényszerítsd, belemanipuláld őket abba, hogy szexuálisan kiszolgáljanak.[1] 

sogyal.jpg

Egy másik ehhez hasonló eset 2018-ban került napvilágra, amikor Andrea Winn (2018a, 2018b) a Buddhist Project Sunshine szervezet vezetője nyilvánosságra hozott egy jelentést. Winn második generációs shambalai gyakorló és tanár volt. Ennek a közösségnek az alapítója pedig a híres tibeti buddhista, Csögyam Trungpa. Csögyam a hatvanas években emigrált Amerikába, ahol rögtön nagy népszerűségre tett szert a mágikus keleti tanításaival. Halála után fia, Szakjong Mipham követte őt a trónon[2]. A Project Sunshine jelentés többek között tartalmazza Szakjong Mipham tanítványainak a beszámolóit is, melyek rendre a guru szexuális visszaéléseiről adnak tanúbizonyságot.

A két abúzus esetnek több metszési pontja is van, ám ami a leginkább kiemelkedő az az, hogy azonkívül, hogy mindkét elkövető buddhista volt, amellett magas rangú tiszteletbeli címeket is birtokoltak. A rinpocse kifejezés ékkövet jelent, a cím birtokosait pedig reinkarnálódott tulkuknak tekintik, vagyis egy előző életben megvilágosodott mester újjászületését látják bennük.  A szakjong cím tulajdonosait pedig a rinpocsékhoz hasonlóan egy magasabb tudatszinttel rendelkező embernek tekintik, eredetük a mitikus shambalai ősi királyságig vezethető vissza és a legenda szerint maga Buddha adott tanításokat Shambala uralkodójának, aki tovább adta népének ezt a magasabbrendű tudást. Ez a tudás azóta tanítóról tanítóra száll, akiket szakjongnak vagyis Föld-védelmezőknek neveznek.

Ezeket magas presztízzsel járó címeket legtöbbször férfiak nyerik el, mivel a vallási vezetők szexista hozzáállása miatt általában nem is keresik kislányokban ezeket a reinkarnálódott mestereket (Gross 1993: 119). Azokat az elenyésző számú nőket, akik mégis elnyerik a rinpocse titulust, azt csakis egy előző életben megvilágosodott nő reinkarnációjaként ismernek el. A hierarchia legtetején lévő vezetői pozícióba így mindig férfiak kerülnek. A Dalai Lámát újratestesülését is kizárólag fiú szerzetesekben keresik (Gross 1993: 90).

A buddhizmus harmadik irányzatát szokás tibeti buddhizmusnak nevezni, mivel a vadzsrajána buddhizmus Tibetben terjedt el leginkább és a gyors megvilágosodás útjaként ismert. A következőkben tibeti buddhizmusként fogok erre az irányzatra hivatkozni. A buddhizmus ezen irányzata alakult ki a legkésőbb, a 8. század környékén. A hinduizmusban és a buddhizmus többi ágában is hangsúlyos szerepet kap a guru-tanítvány viszony, viszont a tibeti buddhizmusban kiemelkedő szerepe van a guru-tanítvány kapcsolatnak. Ezt a viszonyt a szamaja fogadalom mellett az úgynevezett guru-jóga gyakorlat intézményesíti. A gyakorlat lényege, hogy a tanítvány a meditációs praxisa közben a választott guruját vizualizálja[3], akivel eggyé válik a meditáció végén. A guru, aki a megvilágosodott tudat kvalitásaival rendelkezik, reprezentálja az elérni kívánt állapotot a tanítvány számára, és az egyesüléssel ezt az elérni kívánt állapotot valósítja meg a meditáció közben a gyakorló. Ezt a gyakorlatot meg kell, hogy előzze a tanítványnak az az attitűdje, hogy megkérdőjelezhetetlenül hinnie kell abban, hogy a guruja egy magasabb szintű tudatállapotnak a birtokában van. Amikor egy gyakorló mestert választ, akkor le is rak egyfajta fogadalmat, az úgynevezett szamaját, amellyel azt fogadja meg, hogy elköteleződik a guruja mellett és egyúttal mesterének is tekinti az illetőt. Tehát úgy tekint az adott emberre, hogy egy magasabb szintű tudatállapottal rendelkezik és minden egyes cselekedet egyfajta szimbolikus tanítást hordoz a gyakorló számára.

A guru-tanítvány relációban a tanítvány a mestere útmutatására hagyatkozik a meditációs praxisa során. Ugyanakkor a tanítvány nem csak a meditációs praxissal felmerülő kérdésekkel keresi fel a gurut, hanem az élet más területein felmerülő kérdésekben is a mester útmutatására hagyatkozik. Ez a guru-tanítvány rendszer láthatóan egy szigorú engedelmességet követel a tanítványtól. Hiába, hogy látszólag vannak megengedőbb értelmezések, amelyek nem csak a tanítvány felelősségéről beszélnek, hanem olykor a guruéról is, ettől függetlenül egyik vallási vezető interpretációja sem világít rá a guru-tanítvány viszony inherensen egyenlőtlen voltára és az ebből fakadó veszélyekre (Anders 2019: 5). A guru felelősségéről egyáltalán nincs diskurzus ebben a vallási struktúrában. Úgy gondolom nem véletlenül nincs diskurzus a guruk felelősségvállalásáról, mivel, ha lenne, akkor a vezetők autoritása megkérdőjeleződne, ebből következve pedig magát a struktúrát is újra kéne gondolni. Ezenfelül a hierarchia megkérdőjelezésével a guru presztízse is státuszát vesztené, ezáltal a guruk kiesnének a hatalmi pozíciójukból és elvesztenék a szimbolikus tőkéjüket.

A fentebb említett két buddhista guru a túlélők beszámolói szerint arra használt fel különböző buddhista tanításokat, hogy áldozataikat összezavarják, azaz az úgynevezett duplagondol technikáját alkalmazták a bántalmazás során. A duplagondol fogalmát Judith Herman (2017: 127) vette át Orwell 1984 című könyvéből. A kifejezés azt a jelenséget írja le amikor a hatalomgyakorló intézmények, vagy egyének a bántalmazás közben egyfajta kettős valóságot hoznak létre: miközben szeretetről prédikálnak azzal egyidőben szexuális erőszakot követnek el, vagy amikor az univerzális igazságosságról tesznek kinyilatkoztatásokat, a következő lélegzetvételnél a legnagyobb csalásokat követik el. Mindkét abúzus esetnél megjelent a szamaja fogadalom miatti feltétlen elkötelezettsége az áldozatoknak, amely még inkább ráerősített a duplagondol miatti valóságérzékelés torzulására. Másképpen kifejezve, még nehezebb volt így tetten érni az elkövető abuzív viselkedését.

„Mint sokan másoknak, nekem is nagy vágyam volt az, hogy mély és tartós lelki kapcsolatot létesítsek a mesteremmel (…) A tibeti hagyomány szerint az ember megtanulja gondosan kiválasztani a guruját, és miután letette a szamaja fogadalmat azután lelkiismeretesen ápolja ezt a szellemi kapcsolatot.” (saját ford. Winn 2018a: 19) 

„Egyre inkább zavarónak éreztem a guru-jóga gyakorlat során, hogy Szakjong Miphamot vizualizáljam és vele azonosuljak. A guru minden tette tényleg tisztának tekinthető? Hogyan magyarázzam a kapcsolatunkat? (…) Azon kínlódtam, hogy vajon a zavartságot és a fájdalmat, amelyet éreztem azt én okozom magamnak? A saját tisztátalan gondolataim miatt gondoltam arra, hogyan tisztelhetnék olyan valakit, aki mélyen megsebzett? És aztán elgondolkodtam azon, hogy mégis mi célja volt a szexuális együttléteinknek, ha azok nem valódi szeretetteli és őszinte együttlétek voltak? Csak a szexről szóltak? És rájöttem, hogy igen, csak szexről szóltak.” (saját.ford. Winn 2018a: 20)

A tibeti buddhizmusnak egy másik kiemelkedő tanítása azok a tantrikus gyakorlatok, amelyek szerint úgy érhető el egy tiszta tudatállapot (buddha-természet), hogy bizonyos gyakorlatokkal lebontják a világi konvenciókat, és ezzel tudatukat egy üres, vagyis prekoncepcióktól és dualizmustól mentes állapothoz segítik hozzá. Ezek a gyakorlatok említik a szexuális egyesülést, viszont ezt a tanítást a vallási vezetők sokszor saját szájízük szerint interpretálják. A gyakorlatot nem kell feltétlen fizikailag megvalósítani, mivel az úgynevezett jidam meditáció[4] az, amely kiváltja a fizikai aktust. Mégis azok a guruk, akik szexuális visszaélést követtek el, többször ennek a tanításnak a dekontextualizált felhasználásával manipulálták bele az aktusba az áldozataikat.  Anders szerint (2019: 2) ezek a buddhista elkövetők kiragadják a kontextusából a vallási hittételeket, és kommercializálják a nyugati kapitalizmusban a több százéves tibeti buddhista tanításokat[5]. Ezzel diszkurzív megteremtik az áldozatok elhallgattatását, mert a tanítások félreinterpretálásával racionalizálják és normalizálják az elkövetett erőszakot.

Erre a legjobb példa az úgynevezett őrült bölcsesség tanítása, amely szerint a guru viselkedése, akkor is, ha az teljesen ellentmond a konvencionális világ normáinak, mindig a tisztább tudat megnyilvánulása és egyfajta implicit tanítást hordoz magában. Az örült bölcsesség fogalmát a korai indiai tantrikus mesterektől eredeztetik, akik valóban kilógtak az őrült viselkedésükkel az adott társadalmi keretekből, de ezt a normától eltérő állapotot a tiszta tudat megnyilvánulásaként értelmezték. Ezek a megvilágosodottnak tekintett emberek sokszor tényleg úgy viselkedtek, amit egyértelműen őrületnek lehet nevezni: a fekália evéstől kezdve a halottak ember húsának a megevéséig minden megtalálható volt ezen az őrültség palettán.

Azok a guruk, akik elkövették ezeket az abúzusokat az erőszakos viselkedésüket sokszor ezzel az őrült bölcsességgel magyarázták ki. A vallásos közösség is úgy hallgattatta el az áldozatokat, hogy az őrült bölcsességre hivatkozva felmentették az elkövetőket az abuzív viselkedésük alól. Meglátásom szerint az őrült bölcsességhez hasonlóan dekontextualizált, félreinterpretált és kommercializált vallási tanításokkal és gyakorlatokkal hallgattatják el az áldozatokat, hiszen egy olyan struktúrában jönnek létre ezek a diskurzusok, ahol a guru-tanítvány viszony egy rendkívül erős hatalmi aszimmetriát hordoz magában, és az erre való reflektálatlanság termékeny talajt biztosít az abúzusok “virágzásának”.

A cikk írója Tokai Zsófia, az ELTE TÁTK társadalmi nemek tanulmánya MA szakos hallgatója, BA tanulmányait a Buddhista Főiskolán fejezte be vallás- és filozófiatörténeti specializáción.

Felhasznált irodalom:

Anders, A.I.M. (2019): Silencing and Oblivion of Psychological Trauma, Its Unconscious Aspects, and Their Impact on the Inflation of Vajrayāna. An Analysis of Cross-Group Dynamics and Recent Developments in Buddhist Groups Based on Qualitative Data. Religions 2019, 10, 622.

Gross, Rita (1993): Buddhism After Patriarchy. A Feminist History, Analysis and Reconstruction of Buddhism. Albany, State University of New York Press.

Herman, Judith (2011): Trauma és Gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Budapest, Háttér kiadó.

Sogyal Lakal Letter (2017): Letter to Sogyal Lakar. https://www.lionsroar.com/wp-content/uploads/2017/07/Letter-to-Sogyal-Lakar-14-06-2017-.pdf

 Winn, Andrea M. (2018a): Buddhist Project Sunshine Phase 3 Final Report The nail: Bringing things to a clear point. https://andreamwinn.com/project_sunshine/Buddhist_Project_Sunshine_Phase_3_Final_Report.pdf

Winn, Andrea M. (2018b): Project Sunshine: Final Report. A Firebird Year Initiative to Bring Light and Healing to Sexualized Violence Embedded Within the Shambala Community February 27, 2017–February 15, 2018. http://www.andreamwinn.com/pdfs/Project_Sunshine_Final_Report.pdf

[1] saját fordítás, eredeti szöveg: (Sogyal 2017) 

[2] Szakjon Miphát nem csak szimbolikusan, hanem gyakorlatilag is trónra ültették, mint ahogyan a többi hozzá hasonló buddhista mestert.

[3] vannak olyan guru-jóga gyakorlatok, amelyeknél egy adott istenséget vizualizál a gyakorló a mester helyett

[4] meditáció közben kell vizualizálni az egyesülést

[5] A hagyományos tibeti rendszer is erősen férfidominancián alapuló struktúra volt a kezdetektől, amely meglátásom szerint hasonlóan megágyazott az abúzusoknak, mint a nyugatra importált változata. Tehát nem csak itt nyugaton lehet beszélni abúzusokról, hanem valószínűleg az eredeti rendszer is megágyazott a visszaéléseknek.

Facebook Comments