„A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól. Nincs ez másképpen a Vatikánban sem”

„A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól. Nincs ez másképpen a Vatikánban sem”

Megjelent Frédéric Martel francia szociológus és újságíró legújabb könyve A Vatikán kínos titkaiHomoszexualitás, hatalmi játszmák, képmutatás  (Sodoma) címmel, melyről a Felszabtér blogon is közöltünk összefoglalót. A Park Könyvkiadó jóvoltából lehetőséget kaptunk egy személyes beszélgetésre a szerzővel, fogadjátok szeretettel a vele készült interjút.

Felszabtér:  – Könyvében úgy fogalmaz, hogy a Vatikánban minél inkább homofób egy pap, annál valószínűbb, hogy ő is homoszexuális. Magyarországon is azt tapasztjuk, hogy a katolikus egyházi vezetők között sok a homofób, és ebben ideológiai partnerre találnak bizonyos szélsőséges pártokkal, sőt gyakran a kormány is ebből a kottából játszik. A magyar egyházi vezetők homofóbiájának is hasonló a gyökere, mint amit a könyvében elemez?

Frédérick Martel: Személyesen nem volt lehetőségem a magyar egyházi viszonyokat vizsgálni, ezért a magyar valóságot nem ismerem specifikusan, de közel 30 országban kutattam, köztük a térségben is, Lengyelországban, és mindenhol megfigyelhető volt az általános szabály: Minél inkább homofób egy egyházi vezető, annál nagyobb eséllyel homoszexuális.
Az pedig, hogy bizonyos kormányok összefonódnak a helyi egyházi vezetéssel nem csak az önök országára jellemző. Erre a megoldás a szekularizmus, az egyház és az állam szétválasztása. Nálunk a francia forradalom óta ez működik. Jogod van vallásosnak lenni, az állam nem avatkozik ebbe bele, viszont az egyház sem avatkozhat bele az állam dolgaiba. Ha ez nem valósul így meg, az sokkal inkább az állam hibája, felelőssége, mint az egyházaké és a híveké. 

 3000.jpeg

Frédérick Martel, francia szociológus, újságíró

– A Vatikánban töltött időszakának tapasztalata az, hogy az egyházi rendszert a homoszexualitás uralja és a Vatikánban található a világ egyik legnépesebb homoszexuális közössége. Ezek szerint létezik a vatikáni pozíciók megszerzése kapcsán egy “homoszexuális szereposztó dívány”? Beszélhetünk-e meleglobbiról a Vatikánban?

– Könyvemben rámutatok arra, hogy nincs meleglobbi a Vatikánban, pont az ellenkezője igaz. Nem kisszámú meleg csoport próbál nyíltan még nagyobb befolyásra szert tenni, hanem a papi vezetők és a Vatikánban szolgálatot teljesítő papok nagy számban homoszexuálisok, de ezt nem vállalják nyíltan, egymás előtt is szerepeket játszanak, homofóbnak adják ki magukat, nehogy lebukjanak, vagy gyanú vetüljön rájuk. Elképesztő képmutatásban élik kettős életüket, skizofrén módon egyszerre jellemzi mindennapjaikat a radikális homofóbia kifelé, befelé pedig a homoszexuális életvitel. És ez a képmutatás a Vatikánban, a hierarchia tetején éri el csúcspontját, viszont már a legalsóbb szinten, a szemináriumokban is megjelenik.  

– A vatikáni nyílt homofóbia és rejtett homoszexualitás megléte milyen módon gátolja azt, hogy a katolikus egyház végre nyitottabb módon kezdjen el gondolkodni a homoszexualitás kérdéséről?

– Ez nagyon érdekes kérdés, mert pont a homoszexuális püspökök a legnagyobb kerékkötői a reformoknak. Ezek a püspökök a legnagyobb védelmezői a kötelező cölibátusnak, mert megfelelő számukra ez a rendszer. Amikor egy homoszexuálisnak azt mondod, hogy nem kell megházasodnia és egy olyan univerzumban élhet, ahol csak férfiak veszik körül, sokak számára ez vonzó és élhető menedék.

10-cardinal-sins1.jpg

– Ezért nem is népszerűek Ferenc pápa reformtörekvései némely bíborosi körben?

– Így van. Sok homoszexuális pap és püspök nem szíveli Ferenc pápát és reformjait, mert a jelenlegi rendszer biztonságot jelent számukra. Ha homoszexuális pap vagy, de kifelé homofóbiát mutatsz, akkor nem fog bántódásod esni, a rendszer megvéd téged, nem fogsz lebukni, nem fognak eltávolítani.

– Ferenc pápa akkor miért nem végez nagyobb “tisztogatást” ezen a téren a Vatikánban, miért engedi a képmutatást?

– Ferenc pápa gyűlöli a képmutatást, viszont jó diplomata: ha drasztikus tisztogatásba kezdene, akkor pillanatok alatt nem maradna senki körülötte, hiszen a legtöbben érintettek. Tudja, hogy lépésről lépésre kell haladnia és az idő neki dolgozik, hiszen 80 éves kor fölött a bíborosok elveszítik pápaválasztó-jogukat, így idővel egyre kevesebb lesz az olyan bíboros akit II. János Pál vagy XVI. Benedek nevezett ki, és növekszik azok száma, akiket már Ferenc pápa iktatott be. Ha sokáig ő lesz a pápa, akkor lehet változás a jövőben.

– Tehát a megoldás megint csak hatalmi kérdés?

– Ahogyan Oscar Wilde mondja: “A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól.” Nincs ez másképpen a Vatikánban sem.

– Sokan azt feltételezik, hogy Ferenc pápa elődje, az emeritus pápa, XVI. Benedek is rendelkezik homoszexuális hajlammal.

– Kutatásaim alapján azt állíthatom, hogy Benedek homofil. A Vatikánban a homoszexualitás több fajtája megtalálható, nem mindenki aktív homoszexuális. Benedek nem képmutató, ő bűnnek tartja a homoszexuális aktust. Saját neme iránt érez vonzalmat, viszont betartja a tisztasági fogadalmát és erre biztat másokat is. Ismeretségében mindenki beszámolt arról, hogy komoly érzelmi, lelki kapcsolatokat él meg férfiakkal, ez tapasztalható volt pápasága alatt is. Az Egyházi Tanítóhivatal prefektusaként ő írta meg a Katolikus Egyház Katekizmusának azt a részét, amely elfogadó a homoszexuális hajlammal: “Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” KEK 2358

letoltes.jpg

– Könyvében azt írja, hogy VI. Pál is rejtőzködő meleg volt, ahogyan Benedek is. Mi a helyzet II. János Pállal?

– A lengyel pápa homofób és nőgyűlölő volt. Számtalan pozitív élmény köt hozzá, hiszen ifjúságom pápájáról beszélünk, aki harcolt a kommunizmus ellen, együttérző volt a szenvedőkkel, kiengesztelődött a zsidókkal, bocsánatot kért az egyház bűneiért, rengeteget utazott, az első igazi modern pápa volt, együtt éltük meg vele időskori szenvedését és halálát. Sok szeretnivaló tulajdonsággal rendelkezett, ez vitathatatlan. De nem feledkezhetünk meg árnyoldaláról sem: támogatott bizonyos szélsőjobboldali rezsimeket Latin-Amerikában, megvédte a szexuálisan bántalmazó papokat, pedofil egyháziakat. Borzasztó volt a hozzáállása az AIDS-hez, pápasága alatt több mint 35 millió ember halt bele az AIDS-be, erre ő továbbra is tiltotta az óvszer használatát. Ez égbekiáltó bűn. Több mozgalom is szerveződött világszerte, amelyek bűnei miatt szentté avatásának visszavonását követelik.

– Ha ennyire veszélyes Ferenc a jelenlegi struktúrákra az egyházban, akkor hogyan választhatták meg mégis pápává?

– Ez egy nagyon jó kérdés, ami engem is érdekel. Benedek pápaságát botrányok sorozata terhelte, gyakran már elnökök sem akartak találkozni vele. Jó kapcsolatot ápolt szélsőjobboldali mozgalmakkal, óriási baklövéseket követett el az óvszer használatának tiltásával az AIDS-sújtotta országokban. Ehhez párosult, hogy már nem lehetett elodázni a drasztikus lépéseket az egyházi szexuális visszaélések rendezése terén. Gyökeres fordulatra volt szükség, így jött el Jorge Bergoglio ideje.
Kezdetben nem volt számomra szimpatikus Ferenc pápa. Ellentmondásos személyiségnek tűnt, aki egyik nap baloldali gazdaságpolitikáról beszél, másik nap konzervatív családfelfogást hirdet. Ráadásul Rousseau, Voltaire, Rimbaud országában sohasem lehet népszerű egy jezsuita. Viszont miután sokat jártam hazájában, majd pedig a Vatikánban is, közvetlen ismerősein keresztül megismertem életét és az egyház megtisztításáért folytatott őszinte harcát, egyre szimpatikusabbá vált. Tudott arról is, hogy a Vatikánban tartózkodom és milyen témában írom a könyvem, ami ellen nem emelt semmilyen kifogást, sőt azt mondta: “Mindenről tudok…” 

– Létezik összefüggés a homoszexuális egyházi személyek és a katolikus egyházon belül meglévő nőgyűlölet között?

– Természetesen. Ez nem sejtés, nem pletyka, hanem egyszerűen szociológiai tény. A nőgyűlölet szervesen kapcsolódik a “régivágású” homoszexualitáshoz. Ezt tapasztalhatjuk az irodalomban is: Proust, Rimbaud, Jean Giono példázza, hogy ha a társadalom rád akarja erőltetni, hogy házasodj meg, de te a férfiakat szereted, akkor törvényszerűen gyűlölni fogod boldogságod elrontóit, a nőket. Sokan ezért a múlt században papnak álltak, mert ott nem kellett megházasodni.
Ahogy a Vatikánban megfigyeltem, az ottani papok, püspökök, bíborosok hihetetlen idősek. Én sem vagyok már fiatal, de nem találkoztam korombeliekkel. Ezek a papok mind a szexuális forradalom előtt voltak fiatalok, amikor egészen máshogyan tekintett a társadalom a melegekre – bűnösöknek, perverzeknek tartották őket. Ha meg akarjuk érteni az egyház felfogását a homoszexualitásról, akkor ezt a tényt nem szabad elfelejtenünk. 

images_1.jpg

 Az interjút Jézsó Tamás, a Felszabtér blog szerkesztője készítette

Facebook Comments