Blogunkon és a Perintfalvi Rita Publik oldalamon indul egy sorozat, amiben a szexualitás orvosi-lélektani alapjairól lesz szó. Ezt azért tartom fontosnak, mert azt tapasztalom, hogy különösen a vallásos emberek között vagy egyházi közegben tudnak ezekről a témákról borzalmasan keveset. Persze ez nem jelenti azt, hogy amúgy egy átlagembernek sok fogalma lenne a témáról. Viszont amikor a szexuális „másságot” – micsoda egy hülye szó! – el kell ítélni vagy az ilyen embert meg kell kövezni vagy démonizálni, akkor éppen a hívő emberek azok, akik bizony nem restek tüstént cselekedni. Teszik ezt sokszor félelemből, vagy azért, mert erre „buzdítják” őket. Néha maguk a vallási tanítók vagy éppen az aktuálpolitika. Úgy gondolom, hogy a több tudás mindig segít abban, hogy „mások” valóságát jobban megértsük. Emberként soha nem elégedhetünk meg azzal, hogy amit eddig tudtunk, az már elég és nem nyitjuk ki magunkat arra, hogy valami újat tanuljunk. – Perintfalvi Rita katolikus teológus írása.
Hartmut A. G. Bosinski írta: „A homoszexualitást tiltó, elátkozó, elnyomó közegben – pl. vallási fundamentalista körökben – a homoszexuális emberek képesek heteroszexuális aktusra, de ettől a szexuális orientációjuk még nem változik meg!”
Miről van itt szó? Mit jelent a szexuális orientáció? És miben különbözik a szexuális viselkedéstől? Ismét Bosinskit idézném: „A szexuális orientáció esetében egy élethosszig tartó szexuális-erotikus vonzódásról van szó, amely irányulhat a saját, a másik vagy mindkét nemre”.
A szexuális viselkedés maga még nem meghatározó indikátor a szexuális orientációt illetően ill. a két dolog nem ugyanaz! Például monoszexuálisan izolált közegben (börtön), ahol nincsen mód, csak homoszexuális aktusok megélésére, ott a teljesen heteroszexuális irányultságú emberek is képesek lesznek azonos nemű partnerrel szexuálisan együtt lenni. Ugyanez vonatkozik a homoszexualitást tiltó, elnyomó, démonizáló közegekre is, csak pont ellentétes irányból. A vallási fundamentalista közegben gyakran szélsőségesen démonizálják a homoszexualitást, az érintetteket súlyosan traumatizálják azzal, hogy nem akarják őket olyannak elfogadni, amilyenek. A közösség csak akkor szereti, ismeri el őket, ha megváltoznak, „meggyógyulnak”. Ezért akár még ördögűzésre is képesek, vagy a tudomány által már bizonyítottan teljesen eredménytelen, de lelkileg rendkívül romboló ún. konverziós- vagy reparatív terápiára kényszerítik őket. Amit manapság a katolikus egyház biz. „sztárpapja” is propagál. Sokan a közösségi pszichés nyomás hatására meg is házasodnak. És igen, valóban képesek lesznek amúgy teljesen homoszexuális férfiként arra, hogy nővel létesítsenek szexuális aktust. Csakhogy ettől még nem változik meg az alapvető szexuális orientációjuk!
Ez gyakran ott érthető tetten, ha megvizsgáljuk az álmaikat. A tudatos szinten bármilyen szexuális irányultságot el lehet nyomni, el lehet fojtani. De az álmok a felszínre hozzák a tudatalattiban meglapuló igazságot. Ilyenkor a már nővel házas férfiak, férfival szeretkeznek álmunkban vagy róla fantáziálnak, ha éppen sikerül nem elnyomniuk a nappali álmodozást.
Tehát a tényleges szexuális viselkedés, vagyis az, hogy ki kivel szexel, még nem mutatja meg azt, hogy milyen az adott ember szexuális orientációja, és ez a része a dolognak változó tényező, vagyis függ a környezettől is, ami lehetővé teszi vagy éppen tiltja, teljesen megakadályozza egy biz. szexuális irányultság egészséges és boldog megélését.
Na most viszont azzal szemben, hogy a szexuális viselkedés változó tényező, addig a szexuális irányultság a kutatások szerint a személyiség stabil/rögzült jegyévé (trait) válik. Bosinski egy a Kieli Egyetemen végzett konkrét kutatásra utal, amikor azt mondja, hogy „az ember szexuális irányultsága az agyban gyökerezik”.
A kiel-i kutatásban férfiak és nők agyi reakcióit vizsgálták MRI (mágnesesrezonancia-képalkotás) segítségével. A kérdés az volt, hogy miként reagálnak a másodperc töredékei alatt felvillanó meztelen férfiak ill. nők képeire. A vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők agyuk ugyanazon területeivel, ugyanolyan módon reagáltak a meztelen nők képi megjelenésére. Ugyanez történt akkor is, amikor homoszexuális férfiaknak és heteroszexuális nőknek mezítelen férfiak képeit mutatták.
Bosinski szerint
„az egyszer már kialakult egyéni szexuális irányultság és a nemi identitás nyilvánvalóan már alig fog változni, és rendkívül korlátozott mértékben lehet rá bármiféle hatást gyakorolni”. „Az agyban „gyökerező” és a személyiség részévé váló vágy az azonos nemű partnerhez fűződő szerelem után éppúgy nem változtatható meg, ahogy azoknak az embereknek a vágya sem, akik az ellentétes nemű partner szerelmére vágynak.”
Vagyis a kettő között nincsen különbség. Az is nagyon érdekes a vallási fundamentalisták gondolkodásában, hogy miközben a homoszexuális embereket minden áron „ki akarják gyógyítani”, azaz meg akarják változtatni, soha nem gondolnak arra, hogy maga a heteroszexualitás sem változtatható meg.
Már csak a definíciónál fogva sem lehet a szexuális irányultság egy bizonyos (pl. homoszexuális) jellegét ténylegesen „betegnek” tekinteni. Mert a beteges zavar mércéje az, hogy az illető szenved-e valamilyen szabályellenes lelki vagy testi állapottól. A homoszexuális emberek azonban soha nem önmagában a szexuális irányultságuk miatt szenvednek, hanem attól, hogy egy olyan környezetben kell élniük, amely olyan normákat alkot, ami szerint valamely szexuális irányultság „normális”, a másmilyen viszont „bűnös”, „természetellenes” vagy „beteges”.
Vagyis mindazok a lelki zavarok (pl. depresszió), amelyeket a vallási fundamentalisták mind a mai napig a homoszexualitás következményének tekintenek, nem magából a szexuális irányultságból fakadnak, hanem a társadalmi- , közösségi kirekesztés miatt, vagy a „kigyógyítás” lelki kényszerítése stb. révén alakul ki.
Már csak ezért is nagyon ellentmondásos, amikor a vallási fundamentalisták azzal a látszólag emberbaráti érveléssel jönnek, hogy de ők csak jót akarnak, hiszen sok homoszexuális ember maga akar megváltozni, így ők csak segítenek nekik. A probléma ezzel az érvvel az, hogy ezek az emberek nem a saját szexuális irányultságuk miatt, hanem a vallási közeg visszautasítása, megbélyegzése miatt szenvednek, és csupán azért szeretnének megváltozni, hogy ez a közeg elfogadja, szeresse őket. Csakhogy ez a változás az orvostudomány jelenlegi állása szerint lehetetlen.
Itt utalnék az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) 1973-as határozatára, amely a „homoszexualitást” kivette a pszichés betegségek ill. zavarok kategóriájából, és a hozzá tartozó diagnosztikai számot is törölte a DSM (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyv) pszichiátriai osztályozó rendszeréből. És ettől a naptól kezdve a homoszexualitást az emberi szeretetképesség egyik normaváltozatának tekintik. Hasonlóan járt el 1994-ben a WHO is (Egészségügyi Világszervezet).
A pszichológia azonban egyértelműen állítja azt is, hogy mindaz, amit az ember elnyom, elfojt magában, előbb-utóbb a felszínre tör. Sokszor agresszió formájában. Ez pedig már egyik személyes élményem is sajnos. Amióta sokat foglalkozom az LMBT-témával, és felteszek olyan kérdéseket is, amelyek sok vallásos embernek ill. lelkésznek kellemetlenek, gyakran érnek emiatt rendkívül agresszív támadások. Jó pár ilyen lelkésznél azt gondolom, hogy a lélektani háttérben az áll, hogy mivel a vallás nem engedi meg a homoszexuális irányultság elfogadását ill. megélését, ezt el kell nyomniuk. Ebből fakad az ún. internalizált homofóbia. Amikor azért gyűlölöm a melegeket, mert magamat nem tudom elfogadni annak, ami vagyok. Magam viszont nem gyűlölhetem, ezért keresek más célpontot. Vagy éppen azt gyűlölöm, aki arra emlékeztet engem, ami valójában vagyok, csak éppen gyáva vagyok bevállalni, vagy a közeg – akár vallási akár társadalmi – nem teszi ezt lehetővé. Csakhogy így életem végéig boldogtalan maradok, frusztrált és agresszív. Vajon megéri? Vajon mit lehet tenni? El lehet menekülni?
Hartmut A. G. Bosinski: Eine Normvariante menschlicher Beziehungsfähigkeit. Homosexualität aus Sicht der Sexualmedizin, 91-130.
Szerző: Dr. Perintfalvi Rita katolikus teológus, egyetemi tanár – Universität Graz, Katholisch-Theologische Fakultät, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke.
