A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meglepő módon közleményt adott ki, amelyben szomorúságát és megdöbbenését fejezi ki egy ellenzéki politikus szavai miatt. Mindenkit felszólít arra, hogy tisztelje a másik ember méltóságát, továbbá a választott tisztségviselőtől való elhatárolódást vár, a közjót és az erkölcsi normákat hangoztatva. Az emberi méltóság tiszteletének üzenete valóban fontos, csak mintha nem vonatkozna mindenkire, hiszen a megszólalás implicite is a – politikus által kipellengérezett – fehér, keresztény, heteroszexuális emberek méltósága védelmében történt. Úgy tűnik, ők megérdemlik a prófétai kritikai hangot, míg másoknak csupán az egyház hallgatása jár. A krisztusi tanítás szeretetideálja valóban ennyire korlátozott?
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai tegnap egy országos befolyással kevéssé rendelkező ellenzéki kerületi polgármester félreérthető szavaira – politikai véleményvezérekkel egyetemben – közleményben reagáltak. Korábban viszont eltekintettek bárminemű állásfoglalástól a kormányzati gyűlöletkeltő propagandával, illetve egyes kormánypárti közéleti szereplők nem éppen erkölcsös magatartásával szemben.
Az MKPK nem emelte fel a szavát a menekültek iránti gyűlöletkeltés ellen, szembemenve feljebbvalója, Ferenc pápa intésével.
Nem tiltakozott a Soros György ellen indított lejárató propaganda miatt sem – mely nem direktben volt antiszemita, azonban a sorosozós köztéri plakátokra írt zsidózásokból világos, mit váltott ki a polgárokból. (Ezek után nem véletlenül emlékeztetett a kampány a múlt század első felének zsidóellenes hangulatkeltésére.)
Fotó: kdnp.hu
Ugyanígy nem kívánta kommentálni az MKPK elnöke Borkai Zsolt szexvideó-botrányát, pedig ő maga egyben a győri püspök is, így rendszeres résztvevője volt a polgármesterrel együtt a városi reprezentatív eseményeknek.
Az MKPK-nál persze az sem lépte át korábban az ingerküszöböt, amikor egy rendszeresen – és nem éppen Kazinczy-díjas stílusban – megnyilvánuló kormánypárti bértollnok demens vénembernek titulálta a katolikus egyház fejét – aki az MKPK felettese is. Legalábbis elméletileg.
A püspöki konferencia közleményének egymás és a másik ember méltóságát illetően tehát már évekkel ezelőtt meg kellett volna jelennie más, jóval fontosabb ügyek kapcsán. Mitől függ tehát, hogy az egyház mikor vállalja a prófétai kritikát és mikor hallgat? Mert hogy hallgat, túl sokszor is, azt láthattuk.
Az MKPK közleményének tartalma az iméntiek fényében ezért pusztán üres klisék hangoztatásának tűnik. Ennek kapcsán egy másik püspöki testület, a Német Püspöki Konferencia elnöke, Reinhard Marx bíboros figyelmeztetése jut eszembe, miszerint:
A vallásnak bizonyos esetekben megálljt kell parancsolni, főleg olyankor, amikor a hatalom megszerzését vagy megtartását szolgálja.