„A szenvedés emlékezete továbbra is arra késztet és képesít bennünket, hogy humanitásról és szolidaritásról, elnyomásról és felszabadításról beszéljünk, tiltakozzunk az égbekiáltó igazságtalanság ellen, s felvegyük a harcot az elszegényedéssel és a pusztító nyomorral.”
December második napján elhunyt Johann Baptist Metz (1928-2019) német gondolkodó, katolikus pap, korunk egyik legnagyobb hatású európai filozófusa és teológusa. Karl Rahner egykori tanítványa, majd bizalmas munkatársa, barátja. Életével és munkásságával igazi hidat képzett a kereszténység és más filozófiai irányzatok között, Jürgen Habermas – akit szintúgy a barátjának vallhatott – úgy beszélt róla, hogy a kortárs filozófia Metz gondolkodásán keresztül kapcsolódik a teológia szférájához.
Metz az alapítóatyja az úgynevezett „politikai teológiának”, az egyik jelentős kortárs teológiai irányzatnak .
Politikai teológia: olyan teológia, amely a világ felé fordul, és az adott történelmi-társadalmi és kulturális helyzetet próbálja értelmezni Isten szabadító tevékenysége fényében, hiszen ahogyan Metz mondja: „az igazság megragadására képes nagyelbeszélés csak egyféle van: az emberiség szenvedéstörténete.” A vallásnak szerves összefüggésben kell állnia a politikummal, az ember történelmi és társadalmi tapasztalataival, függetlennek kell lennie viszont a konkrét cselekvési-politikai programoktól, a politika közvetlen terepétől. A teológiának reflektálnia kell a jelenkor kérdéseire, összekapcsolva a vallás kérdéseit a társadalmi cselekvéssel, azonban az intézményes kereszténységet függetleníteni kívánja a politikai programoktól.
Metz vallja, hogy az erkölcsi kiüresedésből és relativizmusból a kiút a bibiai hagyományokból jól simert „igazságosság pátoszához” való visszatérés, ami egyenlő a szenvedők, kirekesztettek, üldözöttek, éhezők, elnyomottak, kizsákmányoltak – a legkisebbek – felé fordulással.
A szenvedés emlékezete továbbra is arra késztet és képesít bennünket, hogy humanitásról és szolidaritásról, elnyomásról és felszabadításról beszéljünk, tiltakozzunk az égbekiáltó igazságtalanság ellen, s felvegyük a harcot az elszegényedéssel és a pusztító nyomorral.
Johann Baptist Metz szerint az ember és Isten misztikus kapcsolata egészen különös módon abban tapasztalható meg, ahogyan mások szenvedéseihez viszonyulunk:
A compassio talaján Isten tekintélye a szenvedők tekintélyében nyilvánul meg, abban a tekintélyben, amelynek Jézus az emberiség egész történelmét alárendelte az ítéletről mondott példázatában:
Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni, és enni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen, vagy fogságban, és meglátogattunk téged? A király így válaszol majd nekik: ’Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek’.” (Mt 25,37-40)
Az új politikai teológia emlékezetet kíván állítani a szenvedők kiáltásának (memoria passionis), ami
úgy emlékszik a szenvedésre, hogy mindenkor tekintetbe veszi a másik, az idegen – és tökéletesen bibliai szellemben – az ellenség szenvedését is, és ezt a memoria alanya akkor is igyekszik emlékezetében tartani, amikor tulajdon szenvedéstörténetét ítéli meg. Ekképpen pedig – az idegen szenvedésre való emlékezés formájában – a mai világban jelentkező politikai, társadalmi és kulturális konfliktusok frontjára állít bennünket. Az idegen szenvedés kifejezés ugyanis elengedhetetlen feltétele minden jövőbeli békepolitikának, a szegények és a gazdagok között egyre mélyülő szakadékra tekintettel vállalt társadalmi szolidaritás minden formájának és a kulturális és vallási világok közötti minden gyümölcsöző kommunikációnak.
Metz szerint a kereszténység alapvető erényévé kell válnia a „politikai misztikának”, a nyitott szem misztikájának. Ez a fajta szemlélődés nem csak befelé irányul, hanem kifelé, a világ felé is, hogy ráébredjünk és érzékenyekké váljunk a világban tapasztalható szenvedésre, amire cselekvésünkkel adhatunk választ.
A világegyház világában szociális szenvedéstörténettel, szegénységből, elnyomásból és nyomorúságból fakadó szenvedéssel szembesülünk. És kulturális szenvedéstörténet is elénk tárul, a különbözőségből és a méltóságot fenyegető veszélyekből fakadó szenvedés. A világról szerzett efféle tapasztalat síkján az Evangéliumnak közvetlenül ellentmondó viszonyok (a megaláztatás, a kizsákmányolás, a rasszizmus) azt követelik, hogy ,,veszélyes emlékezet,, formájában, az ellentmondás és a felszabadító erejű változtatás jegyében álló kategóriákkal fogalmazzuk meg, amit a Biblia Istenről mond.1
Johann Baptist Metz magyarul megjelent művei:
- Memoria passionis. Veszélyes emlékezet a pluralista társadalomban | Mai keresztény gondolkodók sorozat, 1, Vigilia
- Az új politikai teológia alapkérdései | L’harmattan
- Szenvedéstörténet és megváltástörténet | L’harmattan
1 https://vigilia.hu/regihonlap/2009/1/metz.htm
Szerző: Jézsó Tamás, katolikus vallástanár, a Felszabtér blog szerkesztője